russian

A változatosság gyönyörködtet, szokták mondani, és ez jutott az eszembe a minap, amikor átfutottam az orosz védelmi minisztérium “percről-percre” híradásait az orosz békefenntartó egységek munkájáról a Hegyi-Karabahban. Főleg, ha az amerikai védelmi híradásokkal hasonlítom össze.

Az orosz védelmi minisztérium honlapja persze önmagában is egyfajta időutazás az internet és a weboldalak fejlődéséről. Vannak “modern” dizájn megoldások, de vannak érthetetlen elemek, például a sehova nem illő, “ikonkás menüsor” a bal oldalon, a weboldal alján pedig olyan kis bannerek találhatók, amik talán már 10 éve is meghaladottnak számítottak.

A tartalom persze sokkal érdekesebb, azok közül is a képek (mivel az orosz védelmi minisztérium videói olyan formátumban vannak, amiket biztonsági okokból már jó ideje nem támogat a böngészőm) a Hegyi-Karabahban tevékenykedő orosz egységekről, és mindennapokról, illetve még pontosabban arról, amit meg akarnak ebből mutatni.

Egyébként érdekesség, hogy miközben szinte az összes katonai sajtófotó esetében óriási izmozás megy a szerzői jogok tekintetében, és minimum aláírt hétpecsétes engedély kell a felhasználáshoz, addig az orosz védelmi minisztérium honlapján elérhető valamennyi tartalom CC 4.0 alá esik, ami elég meglepő.

Merthogy az egész egyszerre szürreális, néhol már-már mesterkélten amatőr, de mégis elképesztően izgalmas és emberközeli. Szürreális például azért, mert hihetetlen, hogy egy ekkora erőforrással rendelkező szervezetnek nincs egyetlen olyan katonája sem, aki képes lenne a Hegyi-Karabahban rendesen beállított képeket fotózni: ahol a vízszintes az vízszintes, a téma az a téma, és tudja, hogy nappal szemben sem mindig érdemes próbálkozni.

Persze, ekkor még nem sok idő volt fotózgatni, épphogy kiépült a légihíd és elrepült a török C-130-as is Azerbajdzsánból. Picit később már egészen tűrhető dokumentarista képek készültek a “kipakolásról” (az ügyesebb fotós a reptéren  is maradt szerintem). De az amatőr képek ettől még újra és újra visszatérnek, akár még egy belógó ujjbeggyel is fűszerezve.

Félreértés ne essék, még amatőr fotósnak sem tartanám magam, de most a világ egyik legpotensebb haderejének hivatalos weboldalán leközölt képekről beszélek. Vannak köztük talán még mobiltelefonnal (abból is a butábbal, vagy még inkább, valamilyen özönvíz előtti, sokat látott kompakt fényképezőgéppel) rögzített képek is, de azért ahogy teltek a napok, felbukkant itt-ott egy kis művészi, már-már koncepciózus beállítás is.

És mielőtt a teljesen érthetetlen minőségű és témájú képsorozatok kapcsán bárki azt gondolná, hogy akkor most ez lenne a fő témám, dehogy, hiszen a “kötelező,” technikai mutogatáson túl olyan képek is felkerülnek a weboldalra, amik nagyon is érdekesek, értékesek a véleményem szerint. És ezek a témák az ottani emberekhez kötődnek. Ugyanis tegnap óta folyamatosan képeket közölnek a térségbe visszatérő menekültekről, illetve az ottani életről. És ez az egész a gyerekarcokkal, a pocsék technika ellenére is közelebb hozza a történéseket.

És miközben valószínűleg nincs a világnak egyetlen olyan szeglete sem, ahol a fotók kedvéért ne venne föl mindenki egy maszkot, legalább a kép erejéig (példálózhatnék akár az EUTM Mali képeivel), addig az orosz védelmi minisztérium simán leközli a valós helyzetet, ahol aztán az embereknek úgy tűnik, hogy a legkisebb gondjuk is nagyobb annál, minthogy ezzel foglalkozzanak.

És a képekben megelevenedő történet a minap azzal zárult, hogy kinyitott a helyi borbély (igaz talán egy katona háta azért még kigörnyed az épület takarása mögül), sütik a kenyeret: az élet tehát normalizálódik a térségben (nyilván ezt szeretné Oroszország elérni, de legalábbis kommunikálni). Remélhetőleg tényleg így is lesz, a civil lakosság érdekében, de ezt persze aligha szabad elhinni pusztán egyetlen forrásra hagyatkozva.

Ami pedig a kontrasztot érzékeltetné, az talán az amerikai védelmi minisztérium honlapja, ami a fentiekhez képest a megtestesült professzionalizmus (igaz, épp nemrég volt ráncfelvarráson). A weboldal trendi, ráadásul az emberek szinte mindig rettentő boldognak, vagy legalább rettentő professzionálisnak tűnnek a prémium stock fotó minőségű képeken.

A tartalomban szinte bármely időpillanatban szerepel legalább egy kibervédelmi hír, egy (vagy több) hír valamilyen sérülékeny csoporttal kapcsolatban. Ha valamilyen probléma merült fel, akkor szinte “kötelező” egy hír annak a megoldásáról (vagy legalább arról, hogy nagyon komolyan kivizsgálják, és folyamatban van), és legalább egy hír az egészséges életmód fontosságáról.

És persze több konkrétum érhető el rajta, mint bármely más védelmi minisztérium honlapján, köszönhetően az elképesztően jelentős mértékű és hatékony transzparenciának, amivel úgy tűnik, hogy azért mégis együtt lehet élni, valahogy.

Azután ott van még valahol, talán a kettő között, például az EU szárnypróbálgatása. Én legalábbis ilyen szemmel is nézem az EUTM Mali misszió híradásait, amire Spanyolországban, illetve Franciaországban azért valamennyire talán még oda is figyelnek (legalább akkor, amikor a helyi sajtó odamegy). De azért megmosolyogtató, hogy hány embert érnek el az EUTM Mali saját anyagai, amik középpontjában most egyébként a nők állnak.

És akkor végezetül itt van Magyarország, ahol Maróth Gáspár adott a minap egy szuperérdekes interjút a Mandinernek, és biztosan csak én nem tudom azt hova tenni, hogy a végre a honvedelem.hu-n túlmutató interjút, épp Demkó Attilának adta. Utóbbi honlapon egyébként épp most számoltak be arról, hogy megérkeztek a magyar katonák az EUTM Mali misszióba, ha jól látom olyan képekkel illusztrálva a megérkezést, ami az induláskor készült. De gondolom a megérkezés, az már titkos műveleti területnek számít.

Illetve, hát nálunk is vannak érdekes képek, például abban a híradásban, amit sikerült úgy elnevezni, hogy Hazahozták Koszovóból a COVID-os katonát“, ami kissé biztosan pontatlan, de talán nagyobbrészt bántó, hiszen valószínűleg más esetben nem adtak volna olyan címet (a bulvársajtót leszámítva), hogy “hazahozták a leprás katonát,” vagy “hazatért a leszakadt lábú katona.” Biztos lehet találni valamilyen jobb címadást egy megbetegedett ember hazaszállításáról, a politikailag korrektségen innen, és túl is.

Borítókép: mil.ru

A cikkhez ITT lehet hozzászólni. Ha tetszett, ne maradj le a következőről:

Ajánlott tartalom

Továbbiak:Külföld