Valóban orwelli állam jön, vagy hangulatkeltés zajlik?

Orwell

Az elmúlt napokban a Magyar Nemzetben (MNO) jelent meg egy cikk az új büntetőeljárási törvény szabályaival kapcsolatban. Sajnos az írás a véleményem szerint számos tévedést és félremagyarázást tartalmaz, ezért arra gondoltam, hogy összefoglalnám, hogy mit gondolok az új szabályokról, különös tekintettel a legnagyobb vitákat kavaró előkészítő eljárásról, amit „minden gyanú nélküli lehallgatásként” fordított le és egyszerűsített tévesen tovább a média.

Hogy meg lehessen ítélni az új büntetőeljárási törvényt, körülbelül 600 oldalnyi jogszabályszöveget kell rendszerszerűen átlátni, amihez utóbb több száz oldalnyi részletező jellegű, más törvényben meghatározott eljárási szabály fog kapcsolódni. Ez óriási kihívás bárkinek, aki nem foglalkozik napi szinten a büntetőeljárással.

Ebből a szabályrengetegből egy-két kellően félremagyarázható bekezdést a szövegkörnyezetéből kiemelni, majd a lényeget teljesen elferdítve bemutatni viszont ettől függetlenül is meglehetősen nagy hibának tűnik. Az MNO cikke egyébként részben nem az új büntetőeljárási törvény javaslatán alapul, de mivel a médiában végül az előzetes eljárással kapcsolatos szabályok bírálata terjedt el, azt pedig végső soron az új büntetőeljárásról szóló törvény javaslata szabályozza, így alapvetően én is inkább ez utóbbival foglalkoznék.

Bemelegítés

Mivel egy jogszabály különböző szövegverzióin, társadalmi vitáján keresztül végigvezetni, hogy mit kellene látni, illetve felismerni a törvény kapcsán (és miért nem jó megközelítése az a tényeknek, hogy mostantól mindenkit, gyanú nélkül, titokban megfigyelhetnek és akár a lakását is átkutathatják) meglehetősen nehéz feladat, ezért egy Moldova idézettel kezdenék, ami az írásom végére kap majd értelmet. Moldova György a zseniális Bűn az élet c. kötetében, így foglalta össze egy rendőr visszaemlékezését a „terepen” való információgyűjtésről:

„– Ilyenkor csakugyan kapsz hasznos információkat? – kérdezem, mikor már továbbléptünk.

– Nagyon ritkán, többnyire az a helyzet, hogy megpróbálnak átverni. Egyszer egy marcali csibésznek sikerült is, két napot akkor is elpocsékoltam egy rossz nyomon. Neki sem maradtam adósa, küldtem egy táviratot: „Anyád meghalt, gyere haza a siratásra.” Két kocsival indult el a család Marcaliból Nyíregyháza mellé, húszezer forintba került az út, mikor megérkeztek, az öregasszony ott ült a kunyhó előtt, és krumplit evett.”

Érdemes még egy kicsit visszatekinteni arra is, hogy mit mondtak mások az új büntetőeljárási törvényről, annak társadalmi vitája során. Olyanok, akik nálam nyilván sokkal komolyabb szakmai tapasztalatuk lévén jobban meg tudják ítélni egy-egy törvénytervezet alapvető jogokra gyakorolt hatásait. A most sérelmezett szabályok (előkészítő eljárás, fizetési műveletek megfigyelése) többsége ugyanis már akkor a koncepció részei voltak.

Az új kódex megfelelő megoldással szolgál egy sor olyan problémára, amelyet már évek óta kifogásolunk (…): a leplezett eszközök (titkos információszerzés) alkalmazásáról pedig a bíróságnak úgy kell döntenie, hogy figyelembe veszi, hogy azokkal milyen mértékben avatkoznak be az érintettek magánszférájába.” – Társaság a Szabadságjogokért

Örömteli előrelépés, hogy a javaslat (…) bevezet egy általános, három lépcsős tesztet a leplezett eszközök alkalmazásához. A hatályos Be. szabályaihoz képest ez egy üdvözlendő előrelépés, mert az nem tartalmaz utalást a korlátozott alapjogokkal történő összevetésre. (…) A  TASZ  véleménye  szerint  a javaslatban lefektetett teszt összhangba hozza az EJEB elvárásával a nemzeti szabályozást” – Társaság a Szabadságjogokért

„Jelentős előrelépésnek tartjuk azt, hogy a tervezet kiterjeszti a jelenleg elégtelenül szabályozott és büntetőeljárási szempontból alacsony hatékonysággal működő titkos információgyűjtésre a büntetőeljárási törvény hatályát, és ezáltal teljessé teszi ebben a körben az ügyészi és a bírói kontrollt. A tervezet rendszerében leplezett eszközöknek nevezett felderítési és megismerési módszerek hatékony alkalmazása elengedhetetlen a korrupció elleni küzdelemben.” – Transparency International

Megszólalt egy névtelen ügyvéd

Kissé furcsa, hogy az MNO cikke által hevesen bírált szabályozással szembeni tiltakozásnak nyoma sincs a hazai jogvédő szervezetek szakértő véleményeiben, amit a jogszabálytervezet társadalmi egyeztetése során készítettek. Természetesen számos kritikát is megfogalmaztak a törvénytervezet kapcsán, de egyáltalán nem kongattak vészharangot. Sőt.

Lényegében üdvözölték, hogy a jelenleg ágazati jogszabályokban elhelyezett szabályokat teljes mértékben integrálja a koncepció a büntetőeljárási törvénybe. Mindeközben pedig jelentős modellváltást hajt végre: az új szabályozás ugyanis megszünteti a titkos információgyűjtés és titkos adatszerzés kettősségét.

A bűnüldözési célú titkos információgyűjtés szabályainak büntetőeljárásba történő integrálása viszont szükségessé tette egy, a nyomozást megelőző eljárási szakasz bevezetését. A büntetőeljárásról szóló törvény ezen a ponton nemhogy nem takargat, hanem épp ellenkezőleg: olyan területeket von a saját szabályozása alá, amely eddig talán nem volt kellően szabályozva.

Az Magyar Nemzet cikkének legerősebb állítása – amit sajnos utána sokan még tovább egyszerűsítettek –, hogy „már a bűncselekmény elkövetésének legkisebb gyanújára sem lesz szükség ahhoz, hogy valakit lehallgassanak, hogy titkos megfigyelés célpontjává váljon, vagy hogy tudta nélkül felbontsák és elolvassák a leveleit, távollétében átkutassák a lakását, kocsiját.” Ez a gondolat pedig egyszerűen abból fakad, hogy a cikk írója meg sem kísérelte bemutatni azt, hogy az előkészítő eljárás fogalma teszi lehetővé a titkos információgyűjtés szabályainak büntetőeljárásba történő integrálását.

Színre lép a Terrorelhárítási Központ

Hogy erre miért van szükség, arra megint csak a Transparency Internationalt tudom idézni: „jelenleg elégtelenül szabályozott és büntetőeljárási szempontból alacsony hatékonysággal működik a titkos információgyűjtés.” Emellett az előkészítő eljárás teszi lehetővé, hogy a rendőrség terrorizmust elhárító szervének kapcsolatát is rendezzék a büntetőeljárással. A Terrorelhárítási Központnak ugyanis továbbra sem adnának nyomozati jogokat, ellenben a feladatai ellátásához szükséges mértékben alkalmazhat például leplezett eszközöket az előkészítő eljárás során, továbbá ez a jogintézmény kapcsolódási pontokat hoz létre más szervekkel, ami növelheti az együttműködést és egyben a feladatellátás hatékonyságát.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy az előkészítő eljárás során is érvényesülnének a büntetőeljárás arányossággal és szükségességgel kapcsolatos generális szabályai. A médiában megjelent „ijesztgetéssel” ellentétben, az előkészítő eljárás során, ügyészi vagy bírói engedély hiányában, csak a magánszférába legkisebb beavatkozást jelentő eszközök lesznek alkalmazhatóak. A potenciálisan jelentősebb érdeksérelemmel járó eszközöket (vagyis a bírói engedélyhez kötött leplezett eszközöket) csak bűncselekmény gyanújának megállapítása érdekében, azzal a személlyel szemben lehet alkalmazni, aki a bűncselekmény elkövetőjeként szóba jöhet, illetve akiről megalapozottan feltehető, hogy a bűncselekmény elkövetőjeként szóba jöhető személlyel közvetlenül vagy közvetve kapcsolatot tart.

Már megint túltolta valaki

Nagyjából eddig tart a látszólagos „szerecsenmosdatás,” ugyanis a törvénytervezet épp ezen a ponton alakult át jelentősen a társadalmi egyeztetést követően, ami egyfelől azt jelenti, hogy a társadalmi egyeztetés eredménye néha megjelenik a végleges törvényszövegben is. Ez üdvözlendő. Jelen esetben azonban a változtatások olyan mértékűek, hogy szerintem joggal lehet azt mondani, hogy a társadalmi egyeztetéskor bizony nem erről volt szó.

Az előkészítő eljárás célja akkor még annak megállapítása, volt, hogy olyan bűncselekmény gyanúja fennáll-e, amelynél a büntetőeljárás során helye lehet a törvény bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök használatának. Talán meglepő módon egyébként nem volt túl sok ilyen bűncselekmény meghatározva és szerintem számos ellentmondást tartalmazott a lista. Mindenesetre a lényeg az, hogy az előkészítő eljárás potenciálisan akkor lett volna megindítható a korábbi javaslat szerint, ha ezen bűncselekmények kapcsán merül fel a gyanú lehetősége. Éppen ezért nem tűnt indokolatlannak az sem, hogy egyébként bírói engedélyhez kötött leplezett eszközt is használni lehetett volna a koncepció alapján.

Igen ám, de a jelenlegi törvényszöveg szerint már bármilyen bűncselekmény esetén helye lehet előkészítő eljárásnak. Ebben a koncepcióban ezért valóban felmerül az a probléma, hogy egy olyan helyzet áll elő, ahol a legszélsőségesebb esetben (igaz, bírói engedéllyel) átkutathatják a lakását, megfigyelhetik az informatikai rendszerét egy olyan személynek is, akiről feltehető (tehát még csak nem is biztos!), hogy egy olyan bűncselekmény elkövetőjével közvetve (tehát még csak nem is közvetlenül!) kapcsolatot tart, akivel szemben meg kell állapítani, hogy egy bűncselekmény gyanúja (!) egyáltalán megállapítható-e, vagy sem.

Hogy ez „fair deal” lenne (civil társadalom kontra állam) abban azért nem vagyok biztos, még akkor sem, ha a korábbi koncepcióval szemben több olyan esetet is szabályoz, amikor a bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök nem lesznek alkalmazhatóak az előkészítő eljárásban. Például az újságírók forrásainak megállapítása érdekében sem lehet majd ilyen eszközöket alkalmazni. Rendszerszinten, a koncepció megváltozása mögött mégis inkább a Terrorelhárítási Központ által lefedett tevékenység és az intézmény integrációja lehet a kulcstényező. Ettől függetlenül a társadalmi egyeztetést követő módosítás semmiképpen nem tekinthető elegánsnak.

Apróság, de soha ne legyen belőle probléma

Rátérve egy olyan kérdésre, ami viszont szerintem egy valóban potenciális problémaforrás, mégsem foglalkozott vele behatóbban talán még senki, az egy új leplezett eszköz, a valótlan vagy megtévesztő információ közlése. Ezen eszköz használatára a miniszteri indokolás szerint szigorú tilalmak keretei között kerülhet sor és a megtévesztő információ közlése nem járhat az alkalmazás céljához képest aránytalan és szükségtelen következményekkel.

A leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv a bűncselekmény megszakítása, a bűncselekmény elkövetőjének azonosítása, illetve a bizonyítás érdekében az információ forrásának leplezésével a leplezett eszköz alkalmazásával érintett személlyel valótlan vagy megtévesztő információt közölhet. Ez a valótlan vagy megtévesztő információ nem tartalmazhat törvénnyel össze nem egyeztethető ígéretet, és nem valósíthat meg fenyegetést vagy felbujtást, továbbá nem terelheti az érintett személyt annál súlyosabb bűncselekmény elkövetése felé, mint amelyet eredetileg elkövetni tervezett.

Itt jön a képbe az írásom elején idézett Moldova szöveg, hiszen ott is valami ilyesmiről volt szó. Nem egészen pontosan erről, de azt jól mutatja, hogy ezeket a „fortélyokat” a nyomozó hatóságok amióta világ a világ alkalmazták, más kérdés, hogy eddig ez nem volt törvényi szinten szabályozva. Itt is érződik tehát az új büntetőeljárási törvény igyekezete arra vonatkozólag, hogy a gyakorlatban esetleg alul, vagy nem szabályozott folyamatok törvényi keretek közé kerüljenek.

Ez a törekvés szerintem üdvözlendő, de ebben az esetben egy kissé veszélyesnek érzem. A nyomozó hatóság tagja ugyanis nem látnok, és bár a szakmai és élettapasztalata nem hagyható figyelmen kívül, de vajon minden esetben és egészen biztosan meg tudja jósolni, hogy az általa közölt valótlan vagy megtévesztő információ soha senkit nem fog esetleg más bűncselekmény elkövetésére, vagy az általa éppen elkövetett bűncselekményt súlyosbító cselekedetre sarkallni?

Jósnők előnyben

Vajon minden esetben és előre kiszámíthatóan meg lehet majd jósolni, hogy egy adott valótlan vagy megtévesztő információ milyen cselekvésre fog ösztönözni valakit? Részletes profilalkotással, elemzésekkel valószínűleg igen, de egy átlagos nyomozati munka során szerintem aligha.

A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) elnöke is kitért egy gondolat erejéig a valótlan vagy megtévesztő információkra, amikor véleményezte a törvény korábbi tervezetét. Ő egy léptékkel nagyobb méretben gondolkodva azt írta, hogy nem kerülhet sor dezinformáció közlésére, ha az eljuthat a nyilvánossághoz és az alkalmas a közvélemény befolyásolására. (Egyébként azt is jelezte, hogy szerinte kifejezetten hangsúlyozni kellene, hogy bírói engedély nélkül a lakás KÜLSŐ megfigyelése lehetséges, mert majd jól félreértik; és tényleg.)

Szerintem van még egy utolsó probléma a dezinformáció közlésével, aminek a bemutatására Moldova sztoriját hoznám fel példaként. Ha elvonatkoztatunk attól, hogy abban a történetben a bosszú motiválta a rendőrt, ez egy többé-kevésbé tipikus dezinformációnak minősülhetne. Hasonló, valótlan információközlés segítheti például egy bűncselekmény elkövetőjének azonosítását is.

De mi történik akkor, ha a „csibész” a halálhír nyomán meglehetősen gyorsan ittas állapotba kerül, majd – bár ez egyébként nem szokása – így ül a volán mögé? Az útja során pedig, egyértelműen az ittas járművezetés eredményeként halálos tömegszerencsétlenséget okoz, amiben ő maga és a halálos kimenetelű közlekedési balesetben hat további, vétlen személy életét veszti. Abban nem lehet vita, hogy ezt a bűncselekményt a „csibész” követi el. Az is biztos, hogy a nyomozó hatóságnak nem kell feltételeznie, hogy egy ilyen, általa elindított okfolyamat vétlen személyek halálához vezet majd, a jogdogmatika pedig számtalan helyen „elmaszatolhatja” a bűncselekmény megállapítását (vö. például alkalmatlan eszköz, relevancia-elmélet stb.) a nyomozó hatóság tagjának viszonylatában.

Viszont a természetes jogérzetet (jelentsen ez bármit) bűncselekmény hiányában is azt fogja mondani: a nyomozó hatóság beavatkozása a történeti tényállás részévé vált, ami nélkül a bűncselekmény (vagyis a tömegszerencsétlenség) akkor, ott és úgy, amikor, ahol és ahogyan megtörtént nem következhetett volna be. Nem vagyok ezért biztos, hogy ezeknek a szabályoknak feltétlenül meg kellett jelenniük a törvénytervezetben: a véleményem szerint a kevesebb itt több lett volna.

Visszakanyarodva végül a konkrét cikkhez és annak utóéletéhez: sajnálom, hogy egyes politikai pártok, máskülönben mérvadónak tekinthető médiák, blogok is felülnek egy ilyen hangulatkeltésnek, ami sokkal többet árt egy összességében üdvözlendő folyamatnak, mint amit használ.

Ha tetszett az írás, akkor ne maradj le a következőről: