Vajon sikerül Trumpnak kiszabadítani Pueblo-t az 50 éve tartó észak-koreai fogságából?

USS Pueblo

Tavaly volt ötven éve, hogy az amerikai hírszerzés egyik legnagyobb kudarca nyomán az észak-koreai haditengerészet és légierő, 1968. január 23-án elfogta és a saját kikötőjébe kísérte a USS Pueblo (AGER-2) amerikai, SIGINT feladatokat ellátó hírszerző hajót. Az esetről eddig is rengeteg összefoglaló és beszámoló készült: tavaly például az 50. évforduló, az elmúlt napokban pedig a közeli Trump-Kim Dzsong Un csúcstalálkozó miatt.

Az amerikaiak számára máig fájó pont, hogy az USS Pueblo-t azóta sem sikerült visszaszerezniük, sőt, lényegében Phenjan egyik legnagyobb látványossága az időközben haditechnikai múzeummá alakított hajó. A FOXNews értesülései szerint talán a hajó esetleges visszaadásáról is egyeztet majd Trump a jövő hétre tervezett vietnami csúcstalálkozón.

Hogy pontosan hogyan történt a hajó elfogása és az észak-koreai kikötőbe kísérése arról a legjobb összefoglalót a CIA saját dokumentumai szolgáltatják. A történések egészen biztosan váratlanul érték az amerikai stratégákat, hiszen utólag jól rekonstruálható, hogy nem volt érdemi készenlét – és terv sem – a beavatkozásra, illetve a titkos eszközök és dokumentumok megsemmisítése sem volt teljeskörű.

USS Pueblo

A felderítés gyorsan odaért: az USS Pueblo, még útban a kikötő felé (Forrás: CIA archívum)

A koncepcionális tanácstalanságot jól jellemzi, hogy a korabeli médiában és meghallgatásokon terjesztett hírekkel ellentétben sebtében megpróbáltak egy katonai beavatkozást előkészíteni, sőt valószínűleg emeltek is repülőgépet (F-105-ös vadászbombázót) az 5th AF okinawai bázisáról, de az végül idő hiányában már nem jutott el a dél-koreai Osan-ba, ahonnan az észak-koreai Vonszan még mindig távoli és elképesztően kockázatos célpont lett volna.

Szerencsére az USS Pueblo történetét a tudomány is feldolgozta, sőt, egészen elképesztő részletességgel jelent meg “Robert E. Newton: The Capture of the USS Pueblo and Its Effect on SIGINT operations” című NSA-tanulmánya, ami 1992-ben még minősített volt, szerencsére ma már nem az. Így bárki megismerheti a történet részleteit és azt is, hogy mindez miként hatott az USA SIGINT tevékenységére.

Én most csak egy apró érdekességgel egészíteném ki a történetet. Akik ismerik a sztorit, azok számára nyilván felmerült a lehetőség, illetve a kérdés, hogy a szovjetek vajon mennyi információt szerezhettek az amerikai SIGINT csúcstechnológia tanulmányozásával? Ennek a lehetőségét a CIA először csak egy 1968. január 28-án készült, helyzetértékelő jelentésben vetette fel, később pedig nem is publikálta a részleteket.

Tudomást szereztek ugyanis arról, hogy egy nappal korábban egy szovjet repülőgép érkezett Észak-Koreába, amelynek a fedélzetén – a spekulációik szerint – akár olyan személyek is érkezhettek, akiknek a feladata az észak-koreai hírszerzés segítése volt az amerikai SIGINT eszközök tanulmányozása során.

Egészen pontosan, 1968. február 27-én, egy szovjet katonai An-12-es repülőgép szállhatott le Phenjanban, amelyen a szakértők utazhattak és esetleg bizonyos eszközöket vagy dokumentumokat másnap magukkal is vihettek. A CIA – legnagyobb meglepetésére – a szovjet szakértői jelenlétre utaló spekulációt a Daily News 1968 szilveszteri kiadásában olvasta vissza legközelebb, az információk forrása pedig a katonai és nemzetbiztonsági kérdésekben általában jól értesült Richard Russell szenátor volt.

Állítása szerint több hatalmas szovjet áruszállító repülőgép is landolt Phenjanban és megrakodva tértek vissza a Szovjetunióba. A CIA ezt szinte kizártnak tartotta és annyira meglepte Richard Russell szivárogtatása, hogy egyből keresni kezdték az információi forrását, azonban meglepő módon a meglehetősen magas szinten zajló, de inkább csak informális “vizsgálat” sem tudta kideríteni, hogy pontosan honnan és mikor szerezte az értesüléseit.

Mindez azért is fontos lehetett a CIA számára, hiszen a médiában megjelenő információk mögött az ellenérdekelt hírszerzés (vagyis a szovjet) akár szándékos szivárogtatásra is gondolhatott volna, miközben a sajtóban megjelent információ lényeges pontokon eltért a CIA által ismert tényektől.

Végül az is lehet, hogy pár nappal később egyszerűen megkérdezték. Az ügynek mindenesetre nem lett semmilyen látványos következménye, sőt Richard Russell végül több, mint egy évtizedig meghatározó szereplője lett az amerikai biztonságpolitikának.

A nyitókép forrása: wikipedia.org

A cikkhez ITT lehet hozzászólni. Ha tetszett, ne maradj le a következőről: