Vajon léteznek-e informatikus jogászok? És ha igen, akkor kellenek-e?

Informatikus

Körülbelül egy évvel ezelőtt írtam arról, hogy vajon kellenek-e informatikus jogászok a kibervédelem területén? A konklúzióm akkor az volt, hogy ilyen jellegű ismeretekkel rendelkező szakemberekre igen, azonban erre irányuló, speciális képzésre aligha. Azóta eltelt egy év és a HunCERT konferenciája kapcsán arra gondoltam, hogy felvetném a kérdést abból a szemszögből is, hogy szükség van-e egyáltalán informatikus jogászokra?

A HunCERT konferencia egy fő témája ugyanis az volt, hogy miként lehet a párbeszédet és a közös gondolkodást előmozdítani a látszólag teljesen eltérő nyelvet beszélő, professziójukat más Pokol Béla-i értelembe vett értékduálok szerint (érdekesség: az értékduál alternatívájaként ő a “bináris kódot” használta) kialakító jogászok és informatikusok között.

Az értékduál lényege, ha egyetlen mondatban kellene összefoglalni, akkor az az lenne, hogy milyen értékek mentén szerveződik egy adott funkcionális társadalmi alrendszer. Iskolapéldánál maradva a jogászságot a jogos/jogtalan, a tudományt – általánosságban – az igaz/hamis értékduál jellemzi. Ez azért is érdekes megközelítés, mert egyből látszik, hogy az igazság és a jogosság két különálló értékduál egy-egy eleme.

Mindebből azonban most csak annyi fontos, hogy nagyon elméleti oldalról megközelítve a két területet eltérő értékek mozgatják. Egy lépéssel közelebbről szerintem azt érdemes megvizsgálni, hogy van-e olyan munkaerőpiaci értelembe vett pozíció, amelyben mindkét terület érintve van illetve lehet. Röviden válaszolva – szerintem – nincs, mint ahogy – általánosságban – nincs valódi kereslet sem ilyen szakemberekre.

A jogászi “alapműködés” tekintetében lényegében semmilyen informatikai szakismeretre nincs szükség, mint ahogy a gyakran ismételt, vélhetően nem alaptalan kritika szerint, egyes jogászok, alapvető informatikai ismeretek nélkül próbálnak meg informatikai alapokon nyugvó jogvitákat szabályozni, értelmezni, esetleg eldönteni. Ez azonban nem informatikai sajátosság, éppen ezért a szakkérdések eldöntésére ott vannak az igazságügyi szakértők.

Az informatikai területről érkezve talán itt a legerősebb a keresztmetszet a két professzió között, de véleményem szerint a valóságban ez sokkal szűkebb, mint azt sokan feltételezik. Egy jogi értelembe vett eljárást és döntést az informatikai igazságügyi szakértő nem tudna meghozni, sőt, a szakkérdés jogi megítélése sem a feladata, bár egyes szakértők ezt talán másként szeretnék gondolni.

Jogi oldalról érkezve a területre a helyzet talán kevésbé egyértelmű és több a lehetőség is. Arra lehet (matematikai) esély, hogy valaki jogászként konkrétan kódoljon, fejlesszen, de ebben az esetben a jogászi értékduál semmilyen szerepet nem kap, pont annyi köze van a fejlesztésnek a joghoz, mint amennyi az autóvezetésnek, a földművelésnek, az orvostudománynak, vagy bármi másnak.

Az egyéb informatikai területeken már más a helyzet. A jogi értékduál megjelenhet például az IT projektvezetés szintjén. Látszólag számos projektvezetői feladatban és döntéshozatalban megjelenhet a jogi kérdések értékelése. Azonban ezek a kérdések a projektek egészét tekintve általában marginálisak és egyébként jellemzően a projektek fiskális eredményességét rontják a jogi kereteknek való magas szintű megfelelések (vö: kibervédelmi, adatvédelmi, szerzői jogi követelményeknek megfelelés fejlesztői órákba, vagyis pénzbe és időbe kerül).

Az IT projektvezetői kompetenciák egy része akár jogi területen is hasznosítható, de a valóságban nem a joghoz kapcsolódnak (vö: projektmenedzseri, vezetői, adminisztratív, folyamatelemző kompetenciák). A jogi területről érkezve tehát látszólag több pozíció létezhet IT területen, de a valóságban a két professzió metszete itt is szűk, és a gyakorlatban jelentéktelen.

Első ránézésre érdekes összevetés lehet, miszerint egy IT területről érkező szakember vélhetően előbb érti meg a jogi problémákat, mint egy jogász az informatikaiakat, azonban ez csak látszólag van így. Különösen a menedzsment és vezetői szinten tapasztalható jelenség, amikor a nem jogász egy jogilag alátámasztható érvelés mentén úgy véli, hogy ezzel eljut a jogosságig (mert “igaza” van, visszautalva tudomány értékduáljára), miközben más, jogilag ugyancsak alátámasztható érvelések egy jogvitában erősebbek lehetnek.

Harmadik megközelítés – és talán ez a legjobb lakmuszpapír – az, hogy a munkaerőpiacon keresnek-e informatikus jogászokat, vagy jogász informatikusokat. Amikor legutóbb beszélgettem erről egy fejvadásszal, egyértelműen az volt a konklúzió, hogy aligha. Mármint, most nem a mindenféle szakjogász és egyéb papírral, de értelmezhető informatikai gyakorlattal nem rendelkező jogászra gondolok, hanem olyan jogászra, aki ténylegesen is gyakorlattal rendelkezik az informatikai fejlesztési területeken.

Jogi területekre informatikust, informatikai területre jogászt a munkáltatók egyáltalán nem keresnek, aminek az az egyik legfontosabb eredménye, hogy az egyik területen történő munkavégzés nem jelenik meg szakmai tapasztalatként a másikon (ha valaki mégis ezen a pályaíven szeretne érvényesülni), ami viszont értelemszerűen negatívan hat egy ilyen “vegyes” karrierútra, nemegyszer nevetségesen alacsony munkabérrel “honorálva” a korábbi munkatapasztalatokat.

Aki tehát hiányolja a közös nyelvet, a párbeszédet, a szakmai megértést az informatika és a jog találkozási pontjaiban, annak sem biztos, hogy az oktatás területén kell a megoldást keresnie, bár tapasztalataim szerint az informatika tipikus “tölteléktárgy” a jogi oktatásban, és ismereteim szerint a jog tipikus “tölteléktárgy” az informatikai oktatásban (már ahol van egyáltalán).

Sokkal nagyobb probléma, hogy a munkaerőpiacon sem jelenik meg ennek az igénye (leszámítva a részterületnek tekinthető kibervédelem, adatvédelem, szerzői jog területét), így marad a naiv kérdésfeltevés, hogy vajon miért nem értik a jogászok az informatikai problémákat, vagy épp az informatikusok a jogi problémákat, kissé távolabbról nézve pedig a jogalkotó miért nem érti az információtechnológiai folyamatokat, míg az informatikai vállalkozások miért nem értik a jogalkotói szándékot?

A cikkhez ITT lehet hozzászólni. Ha tetszett, ne maradj le a következőről: