A törvénytervezet indokolása nem fukarkodik magasztos gondolatokkal amikor arról beszél, hogy a magyar állam jogfejlődése a védelem és a biztonság területét érintően mérföldkőhöz érkezett. Az Alaptörvény kilencedik módosításának, a 21. századra jellemző új típusú válságok, hibrid fenyegetések hatékony kezelésének és az alapvető jogok minél szélesebb körű védelmének hármas feltételrendszere szükségessé tette a védelmi és biztonsági feladatok és a különleges jogrend idején bevezethető intézkedések jogi szabályozásának megújítását.
A jogalkotó szerint a törvény e három szempontnak egyszerre kíván majd eleget tenni. Elfogadása egyedülálló módon járulna hozzá az egyéni és az össztársadalmi biztonságtudat erősítéséhez, a biztonságérzet fokozásához, és végső soron a tényleges biztonság minél nagyobb mértékű szavatolásához. A jelentőségét mutatja, hogy az indokolás egészen 1848-ig merészkedik vissza és tekinti át a releváns jogi szabályozást. Ebből hosszabban is idéznék, hogy a jogalkotói szándék mélységei megismerhetők legyenek,
„Az Országgyűlés előbb a délszláv válság, majd az Észak-atlanti Szerződéshez való csatlakozás, illetve a Washingtoni szerződés 5. cikkének 2001-es amerikai felhívása tükrében is fenntartotta azt a megközelítést, amely a hazánkra közvetlenül át nem terjedt krízisekre a különleges jogrendi kategóriarendszer bővítésével válaszolt és megtartotta az 1989-es éles elhatárolást a védelem és biztonságszavatolás terén.
2013-tól azonban Európa biztonsági környezete dinamikusan megváltozott. Az arab tavasz, majd a tömeges illegális migrációs hullám, az Ukrajnában kialakult konfliktusok és az azokat megelőző hibrid események, az újabb európai terrorhullám, továbbá az információs technológia fejlődéséből következően a kibertérben megjelenő bűnözési lehetőségek egy újabb korszakváltást jelentettek, azonban az egymást követő és térségünkben jelenlévő fenyegetések folytán a konkrét válságok kezelésével párhuzamosan, esetről-esetre reagált a jogalkotó.
A megváltozott biztonsági környezet ugyanis egyrészről szükségessé tette a fegyveres szervek és szervezetek közti együttműködés fokozását, másrészről pedig a nem fegyveres tevékenységek körében a védelmi és biztonsági célú felkészülési és intézkedési lehetőségek megerősítését.
Ezt a kihívást a törvényhozó elsődlegesen a normál jogrendi válságszabályozás kialakításával oldotta meg, vagyis nem tette generálisan lehetővé a fegyveres szervek és szervezetek közti kooperációt, hanem azt a kormány döntése és felelőssége mellett egyes válsághelyzetek kezelése keretében, tehát az elmúlt harminc év hazai garanciális szemléletéhez alkalmazkodva, mégis az operativitást fokozatosan erősítve nyitotta meg.
Ezen átmenet kiindulópontja az 1989-től kialakított, élesen elhatárolt ágazatokra épülő rendszer, míg megcélzott végpontja a komplex biztonság megközelítéséhez illeszkedő összehangolt védelmi és biztonsági rendszer kialakítása, aminek az első oszlopait a konkrét krízishelyzetek kezelése indokolta.
E törvénnyel a jogalkotó az eddigi ágazati működést kiegészíti az összkormányzati koordináció és az ágazati elhatárolást felváltó hatékony együttműködés kereteivel, kiemelt területté téve a társadalom felkészültségének és biztonságtudatosságának erősítését, továbbá a normál jogrendi válságkezelés és a különleges jogrendi szabályozás hatékonyabbá tételét.
Az Alaptörvény kilencedik módosítása és jelen törvény egy védelmi és biztonsági reform alapját teszi le, melyre az elkövetkezendő években felépíthető lesz a technológia és a biztonsági környezet prognosztizálható változásaiból adódóan az egyes ágazatok összehangolt fejlesztése is. A rendelkezésekkel lényegében a védelmi és biztonsági célú általános felkészülés kulcsterületeit és fő követelményeit törvényi szinten határozzák meg, amivel a javaslat nem csak a komplex felkészülés súlyát, hanem egyben a NATO irányában való elköteleződést is mutatja.”
A tervezet azért is különleges – túllépve az általános indokolás szövegén – mert szokatlanul távolra terveződik a hatályba lépése. E körben a javaslat elegendő felkészülési időt biztosítva a további szabályozási, illetve a szükséges szervezési feladatokra a 2023. július 1-jei határnapot jelöli meg. Különleges azért, mert honvédelmi és nemzetbiztonsági érdekek miatt nem volt társadalmi egyeztetésre bocsátva.
Számomra különleges, mert a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) elnöke a törvénytervezet egy korábbi szövegváltozatát olyan súlyos kritikával illette (például, egyes adatvédelmi vonatkozásaiban „nem állapítható meg a tervezett szabályozás alkotmányossága”), hogy azt bármelyik ellenzéki párt megirigyelhette volna (bár azóta már megbékélt a szabályozási koncepcióval), ennek ellenére az ellenzéki pártok nem mentek el a felkínált, előzetes szakmai egyeztetésre.
A NAIH-ra vonatkozó kitérés azzal az előfeltételezéssel értelmezendő persze, hogy a véleményezett törvény egyébként valóan ez volt, mivel a most benyújtott törvénytervezet neve csak részben (a védelmi és biztonsági feladatok összehangolásáról, valamint a különleges jogrend idején bevezethető intézkedésekről szóló törvény) egyezik meg az adatvédelmi hatóság által közzétett információkkal.
Összességében a békeidőben történő felkészülés, a polgári védelem, az ágazati együttműködés, a kormányzat és a civil szféra, különösen a gazdasági szféra kapcsolatrendszere, az ezzel összefüggő nyilvános és minősített adatok kezelése helyeződik új alapokra, de a törvénytervezet részletesebb elemzését – terjedelmi okokból – most mellőzném.
A komplex változások olyan messzire vezetnek, hogy például a 2011. évi CXIII. törvény (Hvt.) „A Honvédelem Irányítása” fejezetéből kikerül majd az a rendelkezés, hogy az Országgyűlés állapítja meg Magyarország biztonság- és védelempolitikájának alapelveit, valamint az azokban előírt feladatok végrehajtásának főbb irányait és feltételeit, miközben az egész szabályozás központjába a kormány által rendeletben létrehozandó védelmi és biztonsági igazgatás központi szerv kerül majd.
Ennek másik oldalán megjelenik, hogy a védelmi és biztonsági célú tervezés a kormány által kidolgozásra kerülő és az Országgyűlés döntésével elfogadott Biztonság- és Védelempolitika Alapelveire, az ennek nyílt kibontására irányuló Nemzeti Biztonsági Stratégiára, valamint ennek alábontására – a minősített adatok védelmének elsőbbsége mellett – hivatott Integrált Védelmi és Biztonsági Iránymutatásra, illetve az ágazati és fenyegetés-specifikus stratégiákra és tervdokumentumokra épül majd, ha a tervezetet elfogadják.
A cikkhez ITT lehet hozzászólni. Ha tetszett, ne maradj le a következőről:
