Hírek elemzés
Honvédelem és nemzetbiztonság

Szó fel vállról indítható verbál rockettal

A Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat Szakmai Szemléjében jelent meg egy elképesztően izgalmas cikk az alkalmazott nemzetbiztonsági-elhárító ismeretek fejezetben. Takács Tamás “A kercsi incidens médiamegjelenésének szementikai megközelítése” című cikke ugyanis rendkívül érdekes elemzést tartalmaz a média viselkedésének tanulmányozására.

Az alapfelvetése mondhatni pofonegyszerű volt: a Kercsi-szorosnál, 2018 novemberében történt tengerészeti incidensről szóló cikkeket vizsgálta meg, méghozzá szemantikailag. Az eset során az egyik orosz hajó neki is ment egy ukrán hadihajónak, amit tűz alá is vettek, illetve megszálltak. Még én is írtam egy érdekességet a történtekről, ugyanis egy magyar gyártású hajó, az ex-MEZENNY is részese volt a konfliktus előzményeinek.

Takács Tamás elemzése során kiválasztott az esemény kapcsán négy körülményt (cselekmény-személyi sérülés-személyek elfogása-tárgyak, hajók és fegyverek) és az ezekre vonatkozó konkrét szóhasználatot elemezte. A szavakat annak megfelelően súlyozta, hogy egy képzeletbeli skálán hol helyezkednek el. A skála végpontjai a semleges és az agresszív, erőszakos kifejezések voltak.

Példával is megvilágítva: a cselekményre vonatkozó szavaknál “a situation” 1-es, az “an attack” 5-ös értéket kapott. A különböző szegmensek értékeléseit összevonva és átlagolva kirajzolódott az egyes médiák által közvetített hír elhelyezkedése a képzeletbeli skálán, illetve az eltérés mértéke az összességében kapott 3,29-es átlagértéktől.

A vizsgálat körébe 24 online hírportál lett bevonva és a legtöbb cikk publikálója az Egyesült Királyságból származott. Emellett nyilvánvalóan és tudatosan elemzésre kerültek ukrán és orosz médiaszolgáltatók is, az elemzés pedig megerősítette az előzetes koncepciót, hogy az ukrán lapok éles, bíráló tartalmú szóhasználatuknak köszönhetően magas, az oroszok viszont alacsony pontszámmal számoltak be az eseményekről, amit az orosz Sputnik News “mentett” végül véleményesre a “kiegyensúlyozottabb” tájékoztatásával.

Nem idéznék többet a tanulmányból, mert szerintem érdemes az egészet végigolvasni, viszont lenne egy-két észrevételem a koncepcióval kapcsolatban, mert ezt egy igen érdekes területnek tartom. Mint arról korábban már írtam a Médiaradar kapcsán, nemhogy nem problémát, hanem épp ellenkezőleg: kiaknázandó lehetőséget kell látnia minden kormánynak a média-megjelenések tanulmányozásában.

Mindezek mellett azonban szerintem a tanulmányban bemutatott elemzéseknél sokkal mélyebb és sokkal több körülményt figyelembe vevő elemzésekre van szükség, lényegében tehát továbbépíteni szeretném az ott leírt gondolatokat, amik egyébként szerintem remek alapot képezhetnének.

  1. A vizsgálat kritikája, hogy a manuális elemzés által eleve behatárolt volt az adatok mennyisége. A 24 médiaszolgáltató ráadásul a szerző által lett kiválasztva, sőt, a kiválasztási metodikát eleve az határozta meg, hogy melyik cikkekben fordulnak elő a keresett kifejezések. Ezt a folyamatot automatizálni kellene önálló crawlerekkel, több nagyságrenddel szélesebb mintavétellel.
  2. Az elemzésbe bevont médiák esetében probléma, hogy angol nyelven írott cikkeket tartalmaz nem angol nyelvterületű országok vonatkozásában. Az eseményekről történő beszámolót befolyásolhatták a cikkírók, fordítók (akár gyakornokok) angol nyelvtudása. Az érdemi elemzéshez anyanyelvi cikkeket (is) kellene vizsgálni, viszont akkor a nyelvi sajátosságok még inkább előtérbe kerülhetnek. Ellenben az is elképzelhető, hogy az anyanyelvi cikkek és az angol cikkek szóhasználata épp szándékosan tér el egymástól, ami külön is vizsgálat tárgya lehetne.
  3. Az elemzés nem számol azzal a jelenséggel, hogy a médiák egymástól átvett, vagy egy központi hírszolgáltató által átvett anyagait eredendően befolyásolja a hírforrás jellege. Elképzelhető, hogy a cikk nem szándékosan torzít bármely irányba, hanem a hírforrás által meghatározottan. Vizsgálni kell tehát, hogy az adott országban mennyire meghatározó például a központi hírszolgáltatás súlya, milyen az idézés gyakorlata (vö.: szinonímák szándékos használata). Jó példa erre a kérdéskörre az elemzésem, amikor a hazai média vett át nyilvánvalóan téves információkat, valótlan forrásra hivatkozva.
  4. Az elemzett cikkek nem ugyanazon a napon és időpontban íródtak: a média szükségszerűen más információk birtokában van a különböző időpillanatokban. Lehet, hogy az események jobb megismerését követően a média korrigál, ha szükséges.
  5. A “magas médiakultúrájú” országokban ismert az újságírói függetlenség intézménye, vagyis nem feltétlenül azonosítható egyetlen cikk a kibocsátó média véleményével. Lehet, hogy egy máskülönben objektíven dolgozó újságíró épp az aktuális témában érzi magát érintettnek és ír szubjektív cikket. De elképzelhető az is, hogy egy ilyen média érzékeli az objektivitástól való túlzott mértékű eltérést, és nem sokkal később ugyanazt a témát más újságírója, más szemszögből mutatja be. Vagyis időszakokat és újságírói tevékenységeket kellene vizsgálni egy-egy téma kapcsán, nem pusztán kiragadott időpillanatokat.
  6. Ezzel egyben vizsgálható lenne az is, ha egy-egy cikkíró nevében esetleg más által írt anyagok jelennek meg, bár az újságírókra vonatkozó profilalkotás már messzire vezethetne. Mint ahogy fontos jelzés lehetne a névtelenül megjelenített cikkek elemzése is.
  7. Egy ilyen konfliktusban való érintettség vélhetően “szükségszerűen” is szubjektív irányba tolja a nemzeti tájékoztatást, így a kapott eredmény egyáltalán nem meglepő, viszont kevés többletinformációt hordoz az előfeltevéshez képest, bár empirikusan megerősítheti azt. Ugyanerről, átfogóbb időszakon keresztül, de nem az érintett országok médiájára fókuszáltan vizsgálva talán sokkal fontosabb elemzések lennének készíthetők.
  8. Adja magát az a kérdés is, hogy az ukrán és orosz eltérés az átlagtól általános érvényű tapasztalat lenne minden ország tekintetében? Vagy egy angolszász érintettségű konfliktus kapcsán az angolszász sajtó objekítvebb lenne?

Végezetül: bár ténylegesen ilyen explicitással nem állította a tanulmány, de a következtetések (idézem: “nagyszerű példa arra, hogy egy egy írott cikk szóhasználata mennyiben befolyásolhatja az olvasók véleményét egy adott esemény kapcsán (…) A befolyásolás olyan művészete, amely fizikai ráhatás és jelentősebb anyagi áldozat nélkül a XXI. század társadalmi normáival és ideáljaival összeegyeztethető módon, rendkívül széles körben képes tevékenységét kifejteni”) kirajzolnak egyfajta prekoncepciót arra vonatkozóan is, hogy a vizsgált jelenség mögött részben vagy egészben szándékosság áll, amelynek egyik lehetséges célzata a befolyásolás, aminek pedig lehet katonai-nemzetbiztonsági relevanciája is, aminek talaján értelmezhető az elhárítás fogalma.

Ehhez a folyamathoz azonban feltételezni kell, hogy egy-egy adott ország médiáját egy külpolitikai esemény értelmezésében (mert, ahogy empirikusan láttuk: a belpolitikai érintettség eleve szélsőségesebb eredményre vezethet) nagyrészt képes meghatározni az ország kormánya, amelynek felügyelete-irányítása alatt áll egy-egy ellenérdekelt katonai nemzetbiztonsági szolgálat, így a kormányzati célok és a mindenkori katonai nemzetbiztonsági érdek ténylegesen képesek befolyást gyakorolni az újságírói munkára egy külföldi eseményről szóló híradás kapcsán. Lehet, hogy ez sokfelé adottság, de talán akadhatnak még kivételek is.

Mindenesetre remélem, hogy a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat rendelkezésére áll már olyan automatizált, valós időben monitorozó rendszer is, amely képes a nyelvi-szemantikai vizsgálatokat online térben, szélesebb adatforrással, hosszabb időn keresztül, akár mesterséges intelligenciával megtámogatva is elemezni és értékelni. Összességében pedig az egyik legérdekesebb cikk volt, amit mostanában olvastam, már csak azért is mert egy hasonló monitoring rendszerrel foglalkoztam még 2012 környékén.

A cím idézet a Nyelv és Tudomány által külön cikkben elemzett, Hősök – Szó fel 2 km. Deego & Siska Finuccsi  dalszövegéből.

A cikkhez ITT lehet hozzászólni. Ha tetszett, ne maradj le a következőről: