Nemrég számoltam be arról, hogy normába foglalták a honvédségi szervezetek és személyi állományuk internethasználati szabályait, méghozzá a Magyar Honvédség parancsnokának 185/2020. (HK 5.) MH PK intézkedésével. Ennek egyik pontja szerzői jogi kérdéssel is foglalkozik, még gondoltam is rá akkoriban, hogy ezt a részt esetleg részletesebben is elemezhetném. Nemrég kaptam egy konkrét kérdést is ezzel összefüggésben, úgyhogy arra gondoltam, hogy most részletesebben is írok erről.
A szabályozás úgy szól, hogy „a honvédségi szervezet állományában lévő személy szolgálati feladatai során a honvédségi szervezet feladatairól készített képi és írásos anyagok tekintetében lemond szerzői jogi követeléseiről. Ahol az internetes, illetve közösségi médiafelületek lehetőséget adnak rá, a forrást – készítő neve, honvédségi szervezet – fel kell tüntetni.” A továbbiakban ennek a két mondatnak az értelmezését próbálom kibontani, és rávilágítani bizonyos problémákra ezzel összefüggésben.
A kérdés alapvetően arra vonatkozott, hogy a szerző lényegében lemondhat-e a szellemi termékéről? Szerintem viszont több érdekes aspektusa is van ennek a szabálynak, amit érdemes lehet áttekinteni. Őszintén szólva nem követtem mostanában az SZJSZT véleményeit, illetve a releváns joggyakorlat alakulását, úgyhogy leginkább a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvényre, illetve korábbi ismereteimre hagyatkoznék, leginkább a törvényi szintű szabályok bemutatásával.
Kezdjük talán ott, hogy a kérdezővel egyetértve: a szerző a személyhez fűződő jogait nem ruházhatja át, és azok másként sem szállhatnak át, valamint a szerző nem is mondhat le róluk. A vagyoni jogok (vagyis például a díjazás ellenében történő felhasználás engedélyezése, többszörözés stb.) bizonyos körben azonban természetesen átruházhatók. Ugyan a konkrét intézkedés nem jogokról, hanem követelésekről szól, de ez nem jelenti a véleményem szerint a helyzet megoldását, mivel személyhez fűződő jogok kapcsán is lehet a szerzőnek jogokra vonatkozó követelése. De milyen követelései lehetnek?
Ilyen követelés alapja lehet, hogy a szerző határoz arról, hogy műve nyilvánosságra hozható-e. Itt annyit érdemes gyorsan még megemlíteni, hogy ha a mű elkészítése a szerzőnek munkaviszonyból folyó kötelessége, a mű átadása a nyilvánosságra hozatalhoz való hozzájárulásnak minősül. A mű nyilvánosságra hozatala előtt annak lényeges tartalmáról csak a szerző hozzájárulásával szabad a nyilvánosság számára tájékoztatást adni.
A szerző alapos okból, írásban visszavonhatja a mű nyilvánosságra hozatalához adott engedélyét. A mű visszavonására irányuló szerzői nyilatkozat esetén a munkáltató köteles a szerző nevének feltüntetését mellőzni. Ugyancsak mellőzni kell a szerző kérésére nevének feltüntetését akkor is, ha a művön a munkáltató a munkaviszonyból eredő jogaival élve változtat, de a változtatással a szerző nem ért egyet. Ez nem érinti a munkáltató jogát a mű felhasználására, továbbá nem akadályozza a vagyoni jogok átruházása esetén a jogszerzőt az átruházott vagyoni jogokon alapuló felhasználásban.
A szerzőt megilleti a jog, hogy művén, és a művére vonatkozó közleményen – a közlemény terjedelmétől és jellegétől függően – szerzőként feltüntessék. A szerzőt a mű részletének átvétele, idézése vagy ismertetése esetén is meg kell jelölni. A szerző a neve feltüntetéséhez való jogot a felhasználás jellegétől függően, ahhoz igazodó módon gyakorolhatja. Az át- vagy feldolgozáson, illetve a fordításon az alapul szolgáló mű szerzőjének nevét is fel kell tüntetni.
A szerző követelheti, hogy e minőségét senki se vonja kétségbe. A szerző személyhez fűződő jogát sérti művének mindenfajta eltorzítása, megcsonkítása, vagy a mű más olyan megváltoztatása vagy a művel kapcsolatos más olyan visszaélés, amely a szerző becsületére vagy hírnevére sérelmes. A fentiek tehát a szerző személyhez fűződő jogait részletezik, amikről nem lehet lemondani. Másik oldalról persze úgy is értelmezni lehet, hogy olyan körben értelmezendő ez a lemondás a konkrét intézkedésben, amit a törvény lehetővé tesz.
Megint más kérdés, hogy a jognyilatkozatok kapcsán egyébként a Polgári Törvénykönyv azt mondja, hogy jogról lemondani, vagy abból engedni kifejezett jognyilatkozattal lehet. Kérdés tehát, hogy egy intézkedéssel lehet-e „szabályozni”, hogy valaki kifejezett jognyilatkozattal mond le valamilyen törvényben biztosított jogáról, akár csak olyan körben, amiről az önkéntes lemondást a törvény egyébként lehetővé teszi.
Mindenesetre az intézkedés talán visszakozik is, amikor azt mondja, a következő mondatban, hogy „ahol az internetes, illetve közösségi médiafelületek lehetőséget adnak rá, a forrást – készítő neve, honvédségi szervezet – fel kell tüntetni.” Itt azonban hiába tűnik megfelelőnek a szabályozás, a valóságban még inkább távolodik a törvény rendelkezésétől. Egyrészt – mint látjuk – a szerzőnek sokkal többféle személyhez fűződő joga van, semmint pusztán a névfeltüntetés joga.
Másfelől az intézkedés kötelezővé is teszi a név feltüntetését, ami érintheti a szerzői jogi jogosult biztonságát, mert pl. kiderülhet belőle, hogy műveleti területen tartózkodik, vagy tartózkodott, másfelől nem teszi lehetővé azon jogának gyakorlását, hogy a szerző neve ne legyen feltüntetve, amely jog még a munkaviszony keretei közötti műalkotás esetén is megilleti a szerzőt. Ilyen esetnek tudnám gondolni, ha például egy képfelvételt honvédelmi, vagy épp nemzetbiztonsági okból módosít a honvédségi szervezet, de annak jellegével-mértékével a szerző (alkotóként) már nem ért egyet. A szervezet az ilyen képet is felhasználhatja, de akkor nem tűntetheti fel a szerzőt.
A legnagyobb probléma azonban szerintem nem itt van, hanem abban a kitételben, hogy „a honvédségi szervezet állományában lévő személy szolgálati feladatai során a honvédségi szervezet feladatairól készített képi és írásos anyagok tekintetében.” Ez ugyanis a véleményem szerint messze kiterjeszti a munkavégzés keretei közötti alkotás értelmezését. A törvény szerint eltérő megállapodás hiányában a mű átadásával a vagyoni jogokat a szerző jogutódjaként a munkáltató szerzi meg, ha a mű elkészítése a szerző munkaviszonyból folyó kötelessége.
A szerző munkaviszonyból folyó kötelessége teljesítéseként megalkotott művel kapcsolatos jognyilatkozatokat írásba kell foglalni. A munkaviszonyból folyó kötelesség teljesítéseképpen elkészített műre vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell, ha honvédelmi alkalmazotti jogviszonyban álló, vagy szolgálati viszonyban foglalkoztatott személy alkotta meg a művet.
Első ránézésre is jelentős az eltérés szerintem a törvény és az intézkedés között, hiszen a törvény szerint akkor szerzi meg a munkáltató a vagyoni jogokat, ha a mű elkészítése a szerző munkaviszonyból folyó kötelessége. Az intézkedés szerint viszont a honvédségi szervezet állományában lévő szerző „lemond” a (az már csak beleérthető, hogy vagyoni jogokra vonatkozó) követeléséről, ha a művet a szolgálati feladatai során alkotta meg.
A különbség talán úgy szemléltethető leginkább, ha a saját példámból kiindulva azt mondom, hogy ha projektvezetőként, a munkaidőmben, a szerzői mű kritériumait elérő rendszertervet készítek a projektemhez, akkor annak vagyoni jogai vitán felül a munkáltatómat illetik. Ha viszont a projektvezetőség nehézségeiről, a munkavégzésem ellátása során egy verset írok, akkor aligha, mert ez nem a munkaköri feladatom.
Az megint más kérdés, hogy ha én ugyan ennél a cégnél egy PR projekten dolgoznék, és ez a vers része lenne egy PR kampánynak, akkor megint csak eltérő lenne a helyzet megítélése. Összességében tehát a véleményem szerint a legnagyobb probléma az, hogy a „szolgálati feladatai során” helyett – legalább – a „honvédelmi alkalmazotti jogviszonyból, vagy szolgálati viszonyból folyó kötelességével összefüggésben” feltételnek kellene az intézkedésben szerepelnie.
Természetesen ettől még érheti más szankció azt a személyt (mert megszeghet más szabályokat), aki szolgálati feladatai során nem a szolgálati feladataival foglalkozik, hanem például alkotó tevékenységet végez, vagyis a honvédelmi szervezet feladatairól készít képet, vagy épp írást. Összefoglalva pedig valahogy így nézne ki szerintem egy talán jobb megfogalmazása az intézkedés vélt szándékainak (de vegyük észre azt is, hogy ez bizonyos értelemben szűkítő, bizonyos értelemben viszont bővítő megfogalmazás):
„a honvédségi szervezetet illeti meg az átruházható vagyoni jogok összessége, amely a honvédelmi alkalmazotti jogviszonyból, vagy szolgálati viszonyból folyó kötelességgel összefüggésben készített szellemi alkotásokra vonatkozik (ilyenek például a honvédségi szervezet feladatairól készített képi és írásos anyagok). Ahol az internetes, illetve közösségi médiafelületek lehetőséget adnak rá, a forrást – hozzájárulása esetén a szerző neve, honvédségi szervezet – fel kell tüntetni.”
A cikkhez ITT lehet hozzászólni. Ha tetszett, ne maradj le a következőről:
