Szenzációs fotók vagy hatalmas átverés az Area-51-es körzetből

Szu-27

A szokatlan jelenséget tavaly novemberben örökítette meg egy, az Area-51-es körzet felett megszokott, gyakran különleges repülőgépek tesztrepüléseit megfigyelő fotós, Phil Drake. A képein egy orosz/szovjet gyártású Szu-27-es vadászrepülőgép gyakorolt légiharcot egy amerikai F-16-os repülőgéppel. Azt nem tudni, hogy ki nyerte a légi csatát, mint ahogy sem az orosz, sem az amerikai fél nem nyilatkozott még arról, hogy ki nyitotta meg a téridő-kaput, és hogyan került a Szu-27-es az amerikai légibázisra.

Az nem titok, hogy a nevadai sivatagban található Area-51 légibázis számtalan titkos projektnek adott otthon a hidegháború időszakában. Ilyen program volt az U-2-es és az SR-71-es repülőgépek berepülési programja, valamint a katonai bázishoz kötődik az F-117-es lopakodó kifejlesztése is. Ennél talán jóval kevesebben tudják, hogy az akkoriban még szigorúan titkos amerikai bázison szovjet eredetű haditechnikát is teszteltek a hidegháború idején. Az első, jól dokumentált eset kapcsán egy szovjet MiG-21F13 vadászrepülőgép került a bázisra. A repülőgéppel egy disszidáló iraki pilóta szállt le 1966 augusztusában Izrael északi részén, ahonnan az Amerikai Egyesült Államokba került, ahol főleg a légiharc gyakorlására használták.

Szu-27

Orosz repülőgép az Area-51-es körzet felett? (Kép: area51trips.blogspot.co.hu)

1984. április 26-án Robert M. Bond zuhant le a nevadai Tonopah Test Range területén – meg nem erősített források szerint – egy ugyancsak szovjet eredetű, MiG-23BN típusú repülőgéppel, ami talán Egyiptomból került amerikai kézbe 1977 környékén, de az is lehet, hogy az Indiától, ugyancsak titokban bérelt két MiG-23-as egyike volt. Ez azért lenne különösen érdekes, mert csak pár évvel korábban rendszeresítette a típust India, sőt, 1984-ben épp éles bevetéseket repültek velük. Robert M. Bond halálának körülményeit titkosították, amiben talán szerepet játszhatott az is, hogy a szigorúan titkos F-117-es projektben is részt vett.

Egyes beszámolókból következtetni lehet az “amerikai” szovjet flotta méretére is, amely az 1980-as évek közepén körülbelül 26 repülőgépből állhatott. A szóbeli beszámolók mellett természetesen képek és videofelvételek is készültek a szovjet/orosz repülőgépekről, de általában megkérdőjelezték azok hitelességét és eleve meglehetősen rossz minőségű felvételek voltak. Most azonban újabb képek jelentek meg egy, az Area-51-es körzet felett repülő, és nem mellesleg egy amerikai F-16-ossal légi harcot gyakorló Szu-27-es repülőgépről. Egyelőre nem merült fel arra utaló jel, hogy a képek hamisítványok lennének, de természetesen ezt sem lehet kizárni, márcsak a szimbolikus időpont, a 2016. november 8-a, vagyis az amerikai elnökválasztás napja miatt sem.

Az új képektől függetlenül is következtetni lehet a jelenlegi “amerikai” Szu-27-es flotta eredetére és méretére. Egy ismeretlen hátterű blog szerint egy Su-27P (36911027918) érkezett 1995 végén Fehéroroszországból Nevadába a fehérorosz Beltechexport közreműködésével, továbbá a 36911027717 számú Szu-27P Ukrajnán keresztül kerülhetett az Amerikai Egyesült Államokba. Ugyancsak fehérorosz származású lehet a harmadik Flanker (ez a repülőgéptípus NATO kódja), egy Szu-27UBM-1 (96310422054) is. Az meglehetősen szokatlan, hogy a pontos gyári számok is ismertek legyenek, a Google találatok alapján Kínában lett ismert ez az információ.

Szu-27

A civil amerikai Szu-27-esek egyike, még ukrán festéssel (Kép: prideaircraft.com)

A két amerikai Szu-27UB kétüléses repülőgép életútja sokkal kevésbé titokzatos, ugyanis a 96310408027 és 96310418210 számú repülőgépek 2008 szeptemberében, illetve 2009 májusában kerültek Ukrajnából az Amerikai Egyesült Államokba, ahol regisztrálták is őket N132SU és N131SU lajstromszámmal (2013-ban mindkét regisztráció lejárt). Bármilyen furcsa, számos vadászrepülőgépet alakítanak át civil felhasználásra, és ezek a gépek is egy ilyen céghez, a Pride Aircraft Inc-höz kerültek a Tactical Air Support Inc. közvetítésével. Innen azután továbbértékesítették őket, ismeretlen vevőhöz.

A most lencsevégre kapott Szu-27-es repülőgép “együléses” volt, így bizonyosan nem az utóbbi két repülőgép közül való. Mindazonáltal – a fentiek tükrében – első ránézésre nincs semmi különös egy Szu-27-es felbukkanásában. Ha egy magánszemély megteheti, miért ne fizetne akár az Amerikai Egyesült Államok légiereje is azért, hogy a Szu-27-est, a gyakorlatban is kipróbálhassa? A különböző repülőgépek elektronikai profilját, radarképét is pontosítani lehet még egy tökéletesen “de-militarizált” Szu-27 segítségével is.

A Szu-27-es jelenleg számos kisebb ország légierejének gerincét jelenti, továbbá nagy számban rendszeresítve van Oroszország és Kína légierejében is. A repülőgép pontos, üzemeltetési szintű ismerete ilyen körülmények között viszont már nagyon is fontos értéket képviselhet. Összességében tehát nem lenne különösebben meglepő, ha a légierő esetleg civil kézben levő Szu-27-esek bérletével fejlesztené a harceljárásait. A mostani képek azonban nem erről tanúskodnak.

Szu-27

Vajon ukrán vagy fehérorosz színekben repült?
(fent: az Area-51-es repülőgép, bal lent: fehérorosz Szu-27, jobb lent: ukrán Szu-27)

A The Aviationist hasábjain is megjelent képek alatt a kommentelők egyből arra gyanakodtak, hogy a Pride Aircraft korábban eladó repülőgépeinek egyikéről van szó. Mint írtam, a képeken együléses verzió látható, amit megerősít, hogy a képeket leközlő írásban is Szu-27P szerepel, miközben a Pride repülői Szu-27UB-k, vagyis kétüléses repülőgépek voltak. Azonban a másik három, fehérorosz eredetű Szu-27P sem biztos, hogy megmagyarázza a lefotózott repülőgépet. Szerintem ugyanis egyáltalán nem egyértelmű, hogy a képeken látható Szu-27-es a fehérorosz légierő mintázatát viseli. A fotós ugyanis azt írta, hogy szerinte kétárnyalatú volt a festés, amely inkább a fehérorosz mintázatot erősítené.

Szerintem viszont a repülőgép festése sokkal inkább hasonlít a 2004-es szlovák repülőnapon is látható, ukrán 08-as festéséhez, mint a fehérorosz mintához. A véleményem szerint – a távolság miatt – a fehérorosz mintázatnak szinte egybe kellene mosódnia, mert sokkal kevésbé kontrasztos színárnyalatokat használtak, semmint, hogy ilyen markáns vonalak kirajzolódjanak a fotókon (még egy tűéles képen is nehéz kivenni a fehérorosz mintázat vonalait). Az is tény viszont, hogy a Szu-27-esek festése az évek során rendkívül sokféle lett az üzemeltető országokban, ezért egyáltalán nem lenne kizárt egy ukrán jellegű, vagy épp teljesen egyedi minta sem egy fehérorosz eredetű repülőgépen.

Szu-27

Az oldalnézet sem egyértelmű, de a farokrészen szerintem elég jól kirajzolódik a fűrészfog
(fent: az Area-51-es repülőgép, közép: ukrán Szu-27, lent: fehérorosz Szu-27)

A másik felvetés is problémás, miszerint ez egy civil eredetű-üzemeltetésű repülőgép lenne. Az amerikai szabályok előírják a fegyverzet függesztő pilonok eltávolítását – sőt még a katapultülés “hatástalanítását” is – a civil repülőgépek esetében, előbbi viszont, a lefotózott repülőgépen, egészen biztosan nem történt meg. Sőt, még rakéták is megfigyelhetőek a szárny alatt, amik talán UZR-73-asok lehetnek. Ez az orosz repülőgépeken általánosan használt légi-közelharc rakéta, az R-73-as gyakorló változata (bár kétségkívül egyik képen sem láthatóak azok a fekete csíkok, amelyek a rakéta egyértelmű jegyei lennének), ami tökéletesen alkalmas a fegyver használatának teljeskörű szimulálására.

Az sem mellékes, hogy Fehéroroszország mostanában aligha nyújtana segítséget az Amerikai Egyesült Államoknak a Szu-27-esek üzemeltetéséhez, kérdés tehát, hogy a két-három Szu-27P repülőgépet sikerült-e egyáltalán üzemben tartani 1995 óta. Ennél szerintem sokkal valószínűbb, hogy a korábbi indiai MiG-23BN bérletéhez hasonló módon sikerült akár Ukrajnából, akár más forrásból, újabb Szu-27-es repülőgépet beszerezni vagy bérelni, amely segítheti a típussal szemben alkalmazható harceljárások és haditechnikák tökéletesítését.

Emellett akár az ukrán, akár más ország légierejét is meghívhatták egy közös repülésre az Amerikai Egyesült Államokba (légi úton ez nehezen elképzelhető a nagy távolságok miatt), bár felségjelzés kifejezetten nem látszódik a Szu-27-es repülőgépen, illetve, ha így történt volna, akkor egészen bizonyosan nem a nevadai Area-51-es körzetet választották volna a baráti repülések helyszínéül.

Az Area-51-es körzet tehát hű marad a hírnevéhez, és válaszok helyett csak kérdéseket és feltételezéseket generál. Amennyiben azonban a fényképfelvételek valódiak, úgy egyértelmű, hogy az Amerikai Egyesült Államok tovább teszteli a harceljárásait a potenciális ellenfelei, mint Oroszország és Kína által üzemeltetett repülőgépek ellen, ami a fentiek tükrében szerintem egyáltalán nem meglepő, azonban az erről készített felvételek mindenképp szenzációsak.

Ha tetszett, ne maradj le a következőről: