A szokatlan jelenséget tavaly novemberben örökítette meg egy, az Area-51-es körzet felett megszokott, gyakran különleges repülőgépek tesztrepüléseit megfigyelő fotós, Phil Drake. A képein egy orosz/szovjet gyártású Szu-27-es vadászrepülőgép gyakorolt légiharcot egy amerikai F-16-os repülőgéppel. Azt nem tudni, hogy ki nyerte a légi csatát, mint ahogy sem az orosz, sem az amerikai fél nem nyilatkozott még arról, hogy ki nyitotta meg a téridő-kaput, és hogyan került a Szu-27-es az amerikai légibázisra.
Az nem titok, hogy a nevadai sivatagban található Area-51 légibázis számtalan titkos projektnek adott otthon a hidegháború időszakában. Ilyen program volt az U-2-es és az SR-71-es repülőgépek berepülési programja, valamint a katonai bázishoz kötődik az F-117-es lopakodó kifejlesztése is. Ennél talán jóval kevesebben tudják, hogy az akkoriban még szigorúan titkos amerikai bázison szovjet eredetű haditechnikát is teszteltek a hidegháború idején. Az első, jól dokumentált eset kapcsán egy szovjet MiG-21F13 vadászrepülőgép került a bázisra. A repülőgéppel egy disszidáló iraki pilóta szállt le 1966 augusztusában Izrael északi részén, ahonnan az Amerikai Egyesült Államokba került, ahol főleg a légiharc gyakorlására használták.
Orosz repülőgép az Area-51-es körzet felett? (Kép: area51trips.blogspot.co.hu)
1984. április 26-án Robert M. Bond zuhant le a nevadai Tonopah Test Range területén – meg nem erősített források szerint – egy ugyancsak szovjet eredetű, MiG-23BN típusú repülőgéppel, ami talán Egyiptomból került amerikai kézbe 1977 környékén, de az is lehet, hogy az Indiától, ugyancsak titokban bérelt két MiG-23-as egyike volt. Ez azért lenne különösen érdekes, mert csak pár évvel korábban rendszeresítette a típust India, sőt, 1984-ben épp éles bevetéseket repültek velük. Robert M. Bond halálának körülményeit titkosították, amiben talán szerepet játszhatott az is, hogy a szigorúan titkos F-117-es projektben is részt vett.
Egyes beszámolókból következtetni lehet az „amerikai” szovjet flotta méretére is, amely az 1980-as évek közepén körülbelül 26 repülőgépből állhatott. A szóbeli beszámolók mellett természetesen képek és videofelvételek is készültek a szovjet/orosz repülőgépekről, de általában megkérdőjelezték azok hitelességét és eleve meglehetősen rossz minőségű felvételek voltak. Most azonban újabb képek jelentek meg egy, az Area-51-es körzet felett repülő, és nem mellesleg egy amerikai F-16-ossal légi harcot gyakorló Szu-27-es repülőgépről. Egyelőre nem merült fel arra utaló jel, hogy a képek hamisítványok lennének, de természetesen ezt sem lehet kizárni, márcsak a szimbolikus időpont, a 2016. november 8-a, vagyis az amerikai elnökválasztás napja miatt sem.
Az új képektől függetlenül is következtetni lehet a jelenlegi „amerikai” Szu-27-es flotta eredetére és méretére. Egy ismeretlen hátterű blog szerint egy Su-27P (36911027918) érkezett 1995 végén Fehéroroszországból Nevadába a fehérorosz Beltechexport közreműködésével, továbbá a 36911027717 számú Szu-27P Ukrajnán keresztül kerülhetett az Amerikai Egyesült Államokba. Ugyancsak fehérorosz származású lehet a harmadik Flanker (ez a repülőgéptípus NATO kódja), egy Szu-27UBM-1 (96310422054) is. Az meglehetősen szokatlan, hogy a pontos gyári számok is ismertek legyenek, a Google találatok alapján Kínában lett ismert ez az információ.
A civil amerikai Szu-27-esek egyike, még ukrán festéssel (Kép: prideaircraft.com)
A két amerikai Szu-27UB kétüléses repülőgép életútja sokkal kevésbé titokzatos, ugyanis a 96310408027 és 96310418210 számú repülőgépek 2008 szeptemberében, illetve 2009 májusában kerültek Ukrajnából az Amerikai Egyesült Államokba, ahol regisztrálták is őket N132SU és N131SU lajstromszámmal (2013-ban mindkét regisztráció lejárt). Bármilyen furcsa, számos vadászrepülőgépet alakítanak át civil felhasználásra, és ezek a gépek is egy ilyen céghez, a Pride Aircraft Inc-höz kerültek a Tactical Air Support Inc. közvetítésével. Innen azután továbbértékesítették őket, ismeretlen vevőhöz.
A most lencsevégre kapott Szu-27-es repülőgép „együléses” volt, így bizonyosan nem az utóbbi két repülőgép közül való. Mindazonáltal – a fentiek tükrében – első ránézésre nincs semmi különös egy Szu-27-es felbukkanásában. Ha egy magánszemély megteheti, miért ne fizetne akár az Amerikai Egyesült Államok légiereje is azért, hogy a Szu-27-est, a gyakorlatban is kipróbálhassa? A különböző repülőgépek elektronikai profilját, radarképét is pontosítani lehet még egy tökéletesen „de-militarizált” Szu-27 segítségével is.
A Szu-27-es jelenleg számos kisebb ország légierejének gerincét jelenti, továbbá nagy számban rendszeresítve van Oroszország és Kína légierejében is. A repülőgép pontos, üzemeltetési szintű ismerete ilyen körülmények között viszont már nagyon is fontos értéket képviselhet. Összességében tehát nem lenne különösebben meglepő, ha a légierő esetleg civil kézben levő Szu-27-esek bérletével fejlesztené a harceljárásait. A mostani képek azonban nem erről tanúskodnak.
Vajon ukrán vagy fehérorosz színekben repült?
(fent: az Area-51-es repülőgép, bal lent: fehérorosz Szu-27, jobb lent: ukrán Szu-27)
A The Aviationist hasábjain is megjelent képek alatt a kommentelők egyből arra gyanakodtak, hogy a Pride Aircraft korábban eladó repülőgépeinek egyikéről van szó. Mint írtam, a képeken együléses verzió látható, amit megerősít, hogy a képeket leközlő írásban is Szu-27P szerepel, miközben a Pride repülői Szu-27UB-k, vagyis kétüléses repülőgépek voltak. Azonban a másik három, fehérorosz eredetű Szu-27P sem biztos, hogy megmagyarázza a lefotózott repülőgépet. Szerintem ugyanis egyáltalán nem egyértelmű, hogy a képeken látható Szu-27-es a fehérorosz légierő mintázatát viseli. A fotós ugyanis azt írta, hogy szerinte kétárnyalatú volt a festés, amely inkább a fehérorosz mintázatot erősítené.
Szerintem viszont a repülőgép festése sokkal inkább hasonlít a 2004-es szlovák repülőnapon is látható, ukrán 08-as festéséhez, mint a fehérorosz mintához. A véleményem szerint – a távolság miatt – a fehérorosz mintázatnak szinte egybe kellene mosódnia, mert sokkal kevésbé kontrasztos színárnyalatokat használtak, semmint, hogy ilyen markáns vonalak kirajzolódjanak a fotókon (még egy tűéles képen is nehéz kivenni a fehérorosz mintázat vonalait). Az is tény viszont, hogy a Szu-27-esek festése az évek során rendkívül sokféle lett az üzemeltető országokban, ezért egyáltalán nem lenne kizárt egy ukrán jellegű, vagy épp teljesen egyedi minta sem egy fehérorosz eredetű repülőgépen.
Az oldalnézet sem egyértelmű, de a farokrészen szerintem elég jól kirajzolódik a fűrészfog
(fent: az Area-51-es repülőgép, közép: ukrán Szu-27, lent: fehérorosz Szu-27)
A másik felvetés is problémás, miszerint ez egy civil eredetű-üzemeltetésű repülőgép lenne. Az amerikai szabályok előírják a fegyverzet függesztő pilonok eltávolítását – sőt még a katapultülés „hatástalanítását” is – a civil repülőgépek esetében, előbbi viszont, a lefotózott repülőgépen, egészen biztosan nem történt meg. Sőt, még rakéták is megfigyelhetőek a szárny alatt, amik talán UZR-73-asok lehetnek. Ez az orosz repülőgépeken általánosan használt légi-közelharc rakéta, az R-73-as gyakorló változata (bár kétségkívül egyik képen sem láthatóak azok a fekete csíkok, amelyek a rakéta egyértelmű jegyei lennének), ami tökéletesen alkalmas a fegyver használatának teljeskörű szimulálására.
Az sem mellékes, hogy Fehéroroszország mostanában aligha nyújtana segítséget az Amerikai Egyesült Államoknak a Szu-27-esek üzemeltetéséhez, kérdés tehát, hogy a két-három Szu-27P repülőgépet sikerült-e egyáltalán üzemben tartani 1995 óta. Ennél szerintem sokkal valószínűbb, hogy a korábbi indiai MiG-23BN bérletéhez hasonló módon sikerült akár Ukrajnából, akár más forrásból, újabb Szu-27-es repülőgépet beszerezni vagy bérelni, amely segítheti a típussal szemben alkalmazható harceljárások és haditechnikák tökéletesítését.
Emellett akár az ukrán, akár más ország légierejét is meghívhatták egy közös repülésre az Amerikai Egyesült Államokba (légi úton ez nehezen elképzelhető a nagy távolságok miatt), bár felségjelzés kifejezetten nem látszódik a Szu-27-es repülőgépen, illetve, ha így történt volna, akkor egészen bizonyosan nem a nevadai Area-51-es körzetet választották volna a baráti repülések helyszínéül.
Az Area-51-es körzet tehát hű marad a hírnevéhez, és válaszok helyett csak kérdéseket és feltételezéseket generál. Amennyiben azonban a fényképfelvételek valódiak, úgy egyértelmű, hogy az Amerikai Egyesült Államok tovább teszteli a harceljárásait a potenciális ellenfelei, mint Oroszország és Kína által üzemeltetett repülőgépek ellen, ami a fentiek tükrében szerintem egyáltalán nem meglepő, azonban az erről készített felvételek mindenképp szenzációsak.
Ha tetszett, ne maradj le a következőről:
