A tavalyi, rendhagyó módon a Tisza-partra szervezett, egyébként rendkívül látványos és izgalmas rendezvény után, idén ismét a megszokott formában került megrendezésre a „szegedi repülőnap”, illetve pontosabban a Szeged International Airshow.
Az idén három naposra bővült rendezvény kapcsán fontos megemlíteni, hogy a pénteki napon most eljött a Gripen, ami azután szombaton folyamatosan beszédtéma volt, akármerre jártam.
A Magyar Honvédség más eszközzel nem vett részt a rendezvényen (illetve, statikusan, egy toborzósátorral), emellett pedig a Rendőrség egyik helikoptere erősítette egy rövid ideig a rendészeti jelenlétet. Ez érdekes kontraszt például a mai, börgöndi repülőnaphoz képest. Pedig a szegedi embereket úgy tűnik, hogy érdekli a Magyar Honvédség, a sátoruk előtt ugyanis folyamatosan sorban álltak az emberek.
A statikusan kiállított repülőgépek közül kiemelném a Magnust, amely most Octopus nélkül volt megtekinthető, illetve az új, szegedi szerzeményt, egy North American T-28A Trojan-t.
A dinamikus bemutatók közül nekem a csoport kategóriában a Pioneer Team bemutatója tetszett legjobban. Én – teljesen szubjektíven – úgy éreztem, hogy a Retro Sky Team bemutatója most nem állt olyan jól össze, mint azt korábban már megszoktam.
Az egyébként rendkívül látványos, egyéni bemutatók közül számomra vitán felül Veres Zoltán vitte el a képzeletbeli pálmát, aki meglepően merész földközelségben hajtotta végre a programját, bár azt is hallottam, hogy ez tőle egyáltalán nem szokatlan.
Óhatatlanul felmerül az összehasonlítás a mindenkori kecskeméti repülőnapokkal, ami idén különösen aktuális, hiszen mindkettőt megrendezték. Én erre azt tudom mondani, hogy a szegedi rendezvény más.
Másként jó, mert sokkal emberközelibb, sokkal áttekinthetőbb, és sokkal látványosabb abban az értelemben, hogy még egyetlen vitorlázógép sem veszik el a látótérben, egy négygépes minikötelék pedig szinte már az egész látóteret képes lefedni, illetve a szemfülesek akár a pilótákkal is találkozhattak.
Voltak egészen meglepő élmények is. Ilyen volt például, amikor az L-29 szinte beparkolt a nézők közé, a műrepülők talajon végrehajtott, füstfelhős forgolódása, vagy épp „gumiégetése”, illetve a helikopteres cukorka-szórás.
És másként rossz, mivel a sétarepülések indításai, illetve a délutáni programszünet alatt könnyen a látnivalók végére érhetett a repülés iránt érdeklődő. De ezen a téren is igyekeztek a szervezők fejleszteni, hiszen ugrálóvár, szimulátor, MiG-21-es és veteránautó kiállítás is várta az érdeklődőket.
Összességében azt gondolom, hogy egy remek program akár a szegediek, akár a távolabbról érkezők számára, és a nézőközönség soraiban nagyon sok, kisgyerekkel érkezőtől hallottam, hogy már tegnap is kint voltak. Ők nagy átéléssel mesélték, hogy a péntek esti fényjáték részének tekintették például azt a hosszanti tüzet, amit végül a tűzoltók oltottak el.
A lényeg pedig, hogy találkozunk jövőre ugyanitt, ugyanekkor. Köszönöm továbbá, hogy a szervezők és rendezők lehetőséget biztosítottak a rendezvényen való részvételre, illetve, hogy egészen különleges helyszínekre is eljuthattam a rendezvényen a segítségükkel.
A cikkhez ITT lehet hozzáólni. Ha tetszett, ne maradj le a következőről:
