Sárga dosszié II. – A HM elvesztette a rakétapert

mistral

Ahogy a sorozatindító első részben említettem, a Sárga dossziéban található cikkek között olyanok is akadnak, amikhez foghatót manapság már aligha lehetne hazai nyomtatott sajtóban olvasni. Most egy ilyen történet elevenedik meg a lassan húsz éves újságkivágások nyomán. 

Sokak számára ismert tény, hogy a Magyar Honvédség első nagyobb haditechnikai beszerzése, amely nem valamilyen külső forrásból eredeztethető (lásd orosz MiG-29 az államadósság fejében, német Mi-24 “adomány” stb…), hanem “rendesen” megtenderezték, az a francia Mistral légvédelmi rakétákra vonatkozott. A szerződéskötés 1997-ben történt.

mistral

Állítólag a francia Mistral rakéta elég triviális okból nem nagyon felelt meg az eredeti beszerzési koncepciónak, mások azt (is) gondolják, hogy a Magyar Honvédségnek nem erre a fegyverrendszerre volt akkoriban szüksége, mert a meglevő orosz típusok is alkalmasak voltak a követelmények teljesítésére. Simicskó István, a honvédelmi bizottság akkori alelnöke fel is hívta a figyelmet, hogy van egy magyar fejlesztésű rakéta, ami vállról és gépkocsiról egyaránt indítható.

Az már talán objektívebb, hogy a Mistral rakéták botrányos eredményt produkáltak később az éleslövészeteken, volt, hogy négy rakétából kettő találta el a szimulált célpontot. Állítólag madárraj okozott nem várt zavart a rendszerben. Az is igaz azonban, hogy a Magyar Honvédség végül nagyon megszerethette a rakétát, hiszen 2016-ban így is a Mistral 3-as verzióját alkalmazta tovább.

Arra azonban talán senki sem emlékszik már, hogy a Mistral beszerzéssel összefüggésben olyan dolog történt, amely manapság gyakorlatilag teljesen elképzelhetetlen egy honvédségi beszerzéssel kapcsolatosan. Érdemes az alábbi cikket átolvasni a ma már teljesen hihetetlennek és talán érthetetlennek tűnő történet kapcsán.

Történt ugyanis, hogy valamikor 1998 környékén, de még a szocialista kormány idejében a szocialista párthoz közel álló napilapban megjelent egy hír, miszerint:

– a Magyar Honvédség nyilvánosan megismerhető tendert írt ki egy haditechnika beszerzésére,
– amire több potenciális ajánlattevő is érdeklődött,
– aminek kapcsán a lakosság is megismerhette, hogy mely haditechnikai cégek tettek ajánlatot,
– amelyben nyilvánosságra kerültek a beszerzési eljárás esélyegyenlőséget sértő elemei,
– ami miatt jogi eljárás indult,
– amelynek nyomán jogerősen megbírságolták a Honvédelmi Minisztériumot,
– ami elfogadta a döntést és elismerte, hogy eljárási jogsértés történt.

Manapság ki tudná ezt elképzelni Magyarországon?

A cikkhez ITT lehet hozzászólni. Ha tetszett, ne maradj le a következőről: