Pár nappal ezelőtt számos hazai média botrányos helikopterbeszerzésről cikkezett, miután a NOL.hu megírta, hogy a Rendőrség „többszörös áron” vásárolt öt darab MD-902-es helikoptert. A beszerzés kapcsán kiderült ugyanis, hogy a helikoptereket Baden-Württemberg belügyminisztériuma eredetileg 4,8 millió euróért értékesítette. A magyar Rendőrség viszont 13,6 millió eurót fizetett a helikopterekért.
Több, a területet ismerő szakértő úgy vélte azonban, hogy a beszerzés így is többé-kevésbé reális áron történt, sőt, a Rendőrség alapvetően jó vételt csinált a forgószárnyasokkal. Vagy legalábbis nincs szó „sokszoros” vételárról. Én arra jutottam, hogy a 2,72 millió eurós darabárat az egyébként 5-8 millió eurós új árhoz (ha egy többé-kevésbé típusazonos ajánlatot veszünk figyelembe) lehetne viszonyítani, azonban a szóban forgó üzlet – a hírek szerint – magában foglalta a kiképzést és logisztikát is, vagyis egy komplett szolgáltatáscsomaggal érkeznek majd a helikopterek. Ráadásul az MD gyártmányú helikopterek üzemeltetésében van már a Rendőrségnek némi tapasztalata is.
Az összehasonlítás nehéz, de a Manchester Police pár éve 4,3 millió fontért vásárolt ugyancsak rendészeti célokra átalakított/felkészített, új MD-902-est, miközben a korábban használt, ugyancsak MD-902-es helikopterét 1,45 millió fontért (~ 1,8 millió euró) értékesítette. Ezek az összegek és arányok pedig lényegében megfeleltethetőek a Rendőrség beszerzésének, hiszen a helikopterek darabjáért a Rendőrség 2,72 millió eurót adott, egy év garanciával, logisztikával, felújítással és átképzéssel együtt, utóbbira a Manchester Police-nak nyilvánvalóan nem is volt külön szüksége, a típusazonos váltás miatt. Ráadásul ennél magasabb árak is ismertek a használt piacon, igaz meglehetősen luxuskivitelben, de a rendészeti felszerelés ennél jóval komolyabb értéket képvisel.
Pusztán ennek fényében azt állítani, hogy a Rendőrség botrányos vételt csinált volna meglehetősen megalapozatlan állításnak tűnik számomra. Más kérdés, hogy a problémafelvetés kiindulópontja, vagyis az eredeti, 0,96 millió eurós darabár valóban elképesztően alacsony volt, jóval alacsonyabb, mint például a Manchester Police által korábban kiárusított, 1,8 millió eurós helikopter ára. Mindezt nem indokolja feltétlenül az sem, hogy itt öt darabos „csomagról” volt szó, amiben nyilvánvalóan eltérő állapotú helikopterek is lehettek.
Darabonként tehát akár félmillió eurós hasznot is könnyedén realizálhatott a helikoptereket és a szolgáltatásokat szállító, cseh European Air Services s.r.o. cég, még azelőtt, hogy akár csak egyetlen csavart is megigazított volna. Szerintem ugyanis nem a Rendőrség csinált botrányosan rossz vételt, hanem a cseh European Air Services s.r.o. kötött egy nagyon is jövedelmező üzletet, méghozzá nem is feltétlenül az eladáskor, hanem már a vásárlás során.
Elhatároztam tehát, hogy megnézem, hogy voltak-e más, hasonló üzleti sikerei a European Air Services s.r.o.-nak, azonban meglehetősen kevés információ érhető el a cég kapcsán. Mindez azért furcsa, mert noha az amerikai MD egyik európai képviseleteként mutatkozik be a cég, ennek ellenére számos más helikoptertípus is van a kínálatában, amik csak tucatnyi üzlettel, vagy egy sokkal komolyabb cégcsoport egyik tagjaként kerülhettek a birtokukba. Árulnak egyébként a magyar forgószárnyas-haderőreform kapcsán már többször hírbe hozott UH-1 és UH-60-as, amerikai helikoptereket és szovjet eredetű haditechnikát egyaránt.
Az gyorsan kiderült számomra, hogy a cég közös székhelyen és telefonszámmal üzemel a talán valamivel ismertebb ARS Europe s.r.o. céggel, amely főként légi mentéssel összefüggő képzésekkel foglalkozik. A cégek között a kapcsolatot a fentieken túlmenően domain-adatok is alátámasztják. A vállalkozások honlapjain megadott mobiltelefon-szám azonban nem csak ennél a két cégnél csöröghet ki, hanem furcsa módon számos más, cseh cég is elérhető rajta keresztül.
Elérhető például a NEW MEDIA DESIGN, s.r.o., amely egyébként a European Air Services s.r.o. weboldalának domain-technikai kapcsolattartója. Az adatok során megadott kontakt személy, Jan Obrman, aki egyben az ARS Europe s.r.o domain-adminisztrátora is. A European Air Services s.r.o.-nak és a bizonyos Jan Obrman-nak van még egy további domain neve is: a nextnanotec.com. A Jan Obrman egyébként egy nem túl gyakori név, ennek ellenére valódi személy, aki nyilatkozik is, ha az MD helikopterek biznisze megköveteli.
Mindenesetre az utóbbi domain név és a már említett NEW MEDIA DESIGN, s.r.o vállalat weboldala, a newmediadesign.cz is egy olyan irodába vezet, ahol ugyancsak csörög a European Air Services s.r.o. telefonja: az amerikai nanotechnológiával bizniszelő, cseh NanoComposix Europe (NanoTech Partner s.r.o.) cégnél, ugyancsak a helikopterkereskedő cég székhelyén. Aligha lehet elfoglaltabb embert találni Csehországban a European Air Services s.r.o. mobiljának a kezelőjénél, hiszen egy további cég, a EUROPEAN INSTITUTE OF SECURITY AND CRISIS MANAGEMENT s.r.o. ügyeit is intézi, legalábbis a nem hivatalos cégadatok szerint.
Üzleti sikert – az egyetlen telefonszámmal elérhető cégháló méretéhez képest – jóval kevesebbet találtam az interneten, de bizonyosan végeztek korábban már például ELITE TH100-as helikopterszimulátor-telepítést egy helikoptervezető-képzés számára. A viszonylagos ismeretlenség tulajdonképpen meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a NOL.hu szerint (egyébként az Excalibur LinkedIn profiljából következik) a European Air Services s.r.o. a cseh fegyverexport-import területén meghatározó Excalibur cégcsoport tagja, amely pár éve például az inkurrenssé minősített, magyar T-72-esek felvásárlását és felújítás utáni továbbértékesítését végezte.
A történetben tehát az én olvasatomban nem a Rendőrség járt rosszul, hanem a European Air Services s.r.o. járt nagyon is jól, és a NOL.hu állításaival ellentétben – az egyáltalán nem szakmai, de a fentiekkel talán megalapozott véleményem szerint – a cseh cég hozzáadott értékével együtt nem feltétlenül jelent többszörös, vagy épp szokatlanul magas árat. A közvetítő cég igénybe vétele pedig, főleg egy olyan helikoptertípusnál, amely Magyarországon nincs elterjedve és – a „megszokott”, szovjet technikához képest – a logisztikai bázisa is korlátozott, szerintem nem meglepő, de legalábbis nem megkerülhető.
Ezeket az igen speciális felépítésű, egyébként sem túl elterjedt helikoptereket egészen biztosan külföldön kellett volna felújíttatni (de minimum külföldi alvállalkozókat bevonni), hiszen a hazai hadiipar még a szovjet eredetű Mi-8/17-es forgószárnyasok javítására sem képes önállóan. Az tehát a véleményem szerint áldilemma, hogy külső cég nélkül is megvehette és rendszeresíthette volna-e a Rendőrség ezeket a helikoptereket.
Ráadásul ezen a területen meglehetősen nehéz két eszközt vagy épp két beszerzést összehasonlítani, főleg, ha szolgáltatással vegyes, komplex feladatok ellátásáról van szó. Például, az árak kapcsán érdekes előzmény, hogy a 3 darab korábban beszerzett, Mi-2-es és a 4 darab MD500-as helikopter rendészeti eszközökkel történő felszerelése és meglehetősen eltérő mértékű átalakítása (vagyis szó sincs arról, hogy mind a hét helikopter komplex átalakítása megtörtént volna), 2006-ban 2,2 millió euróba került. Ismétlem: ebben az összegben tehát nem volt szó helikopterek beszerzéséről, „pusztán” a már meglevők átalakításról és bizonyos eszközök beépítéséről.
Az árak terén meglehetősen nehéz kiigazodni
(Részlet a Függetlenség Napja című filmből)
Az eredetileg „szokatlan mértékűen” alacsony ár természetesen ettől függetlenül kérdéseket vethet fel a német tartomány közigazgatása számára, de ami számomra ennél fontosabb konklúzió, hogy egy olyan környezetben, ahol egymilliárd forintos darabáron szereznek be minden transzparencia nélkül, szovjet eredetű, 25 éves, Mi-8-as helikoptereket, ott nem kell meglepődni, ha az érdeklődő közvélemény értetlenül áll az „inkurrens” repülőeszközök felvásárlásának és felújításának haszonkulcsai előtt.
Ezt csak transzparenciával lehetne megelőzni, amit a kusza céghálózatok, az inkurrens haditechnikai/rendészeti eszközök nemzetközi kereskedelmének tipikus vonásai és a közbeszerzési eljárásokat és a nyílt versenyt megkerülni igyekvő attitűd szinte teljesen ellehetetlenít. Mint ahogy nem segíti a transzparenciát az a megjegyzés sem a Közbeszerzési Értesítőben, hogy a most beszerzésre kerülő eszközök és szolgáltatások nettó összértéke a valóságban 14,6 millió euró volt, azonban egyelőre nem ismert eszközöket is beszámított a szállító: 1 millió euró értékben.
Ha tetszett az írás, akkor ne maradj le a következőről: