Helikopterbeszerzés újratöltve

helikopterbeszerzés

A hazai forgószárnyas flotta szisztematikus leépítése és azt követően az elégséges és elégtelen közötti szintek közötti tartása jól jellemzi az elmúlt évek politikai szándékait. A finn Mi-8-asok átvételét és Hende Csaba botrányos helikopterbeszerzését követően a Magyar Honvédség a legalapvetőbb funkcióit szerencsére még képes ellátni, mint amilyen például a kutató-mentő szolgálat megszervezése, de a helikopterek leváltása kapcsán a döntéshozatal egyre sürgetőbb. A szovjet eredetű haditechnika rendszerben tartása 2017-ig biztosított, így a szükséges helikopterbeszerzés kapcsán talán van még minimális mozgástér a döntés meghozatalában, amit úgy tűnik, hogy Orbán Viktor be is akar játszani.

A helikopterbeszerzés elindulásakor, valamikor 2012 elején a szaksajtó még egyértelműen az olasz Finmeccanica csoport tulajdonában lévő AgustaWestland győzelmét várta, leginkább az AW129-es és az AW139-es típussal, a végül ki sem írt tender kapcsán. Az olasz vállalatóriás egyébként nem lenne új partner a Magyar Honvédség vonatkozásában, hiszen a modern RAT 31DL lokátortechnikát is ők szállították a “háromdimenziós” radarállomások hazai kiépítése kapcsán. A magyar-olasz katonai együttműködést ráadásul egy helikopteres hadgyakorlat, az Italian Blade 2015 is elmélyíthette, és politikai szándéknyilatkozat is van a katonai-ipari együttműködésről.

Mindez később úgy módosult, hogy a harci támadó helikopterek beszerzésének valószínűsége csökkent, és a szállító, esetlegesen könnyű támogatást biztosítani képes helikopterek beszerzése került előtérbe. 2015. februárjában Orbán Viktor még úgy nyilatkozott a HírTV-nek, hogy a helikopterek beszerzésére nemzetközi verseny lesz, de ahhoz, hogy ki merjük írni a tendert, néhány hétnyi megfontolás és előkészítő munka szükséges. Később azonban egyértelművé vált, hogy nincs semmi nyoma a 2016-os költségvetésben egy esetleges beszerzés gazdasági ellentételezésének.

Az akkoriban megkérdezett szakmai körök az UH–60 Black Hawk győzelmének örültek volna leginkább, második helyen a már említett AgustaWasteland, harmadikon pedig az Airbus Helicopter valamely típusa szerepelt. Orosz eredetű haditechnikai eszközt nem igazán láttak volna szívesen, de a napokban mindez új megvilágításba kerülhet Orbán Viktor 2015. február 17-re tervezett, moszkvai látogatásának fényében. Egy katonai elemző oldal, a Centre for Analysis of World Arms Trade szerint ugyanis Magyarország 490 millió dollárért vásárolna, legfeljebb 30 katonai helikoptert Oroszországtól.

Az esélylatolgatás tehát újabb típussal/típusokkal bővülhet, de mielőtt rátérnék az új esélyes(ek) bemutatására, szeretnék rámutatni arra a talán furcsa tényre, hogy Magyarországon, jelentős haditechnikai tendert sem Oroszország, sem az Amerikai Egyesült Államok nem nyert még a rendszerváltozás óta. A légvédelmi rakéta tendert a francia MBDA (korábbi Matra BAe Dynamics), a lokátorbeszerzést az olasz Finmeccanica, a vadászrepülőgép beszerzést a svéd SAAB, a kiképző-repülőgép beszerzést a román Aerostar, a földi járművek beszerzéseit pedig főleg német cégek nyerték eddig, illetve volt még egy T-72-es tankbeszerzés Fehéroroszországtól is.

Természetesen közismert, hogy az orosz államadósság fejében kaptunk ugyan MiG-29-es repülőgépeket, BTR-80-as páncélozott szállító harcjárműveket, de azok a legkevésbé sem voltak érdemi döntések a haditechnikai eszközök forrását illetően. Ugyancsak volt beszerzés az Amerikai Egyesült Államoktól, legutóbb a Gripen fegyverzete, korábban speciális harcjárművek kapcsán, de azok is szükségszerűek, érdemi alternatíva nélküli döntések voltak. Ha tehát például az amerikai UH-60-as, vagy például az orosz Kamov Ka-60 nyerne, többé-kevésbé nyílt eljárásban egy ekkora tendert, az ilyen tekintetben is egyedülálló lenne. Bár létezik egy öszvér megoldás is, de erről majd később.

A fő orosz esélyest, a Kamov Ka-60-as szállító helikoptert – részben – épp a nálunk is használt, Mi-8-as helikopterek leváltására tervezték, bár annál valamivel kisebb méretű. A Kamov tervezőirodától szokatlan módon a helikopter nem koaxiális, hanem hagyományos felépítést kapott és hivatalosan 1998 december 24-én emelkedett a levegőbe. A típus gyártása azonban elsődlegesen a RKBM Rybinsk RD-600V hajtóművek fejlesztésével kapcsolatos nehézségek és pénzügyi gondok miatt nehezen indult be. Az előbbi ok miatt a Ka-62 jelű, civil változatba már francia eredetű, SAFRAN Turbomeca Ardiden 3G hajtóműveket szerelnek. A hajtómű különösen fontos eleme az eredeti Ka-60 konstrukciónak, ugyanis az a korábbi orosz típusoktól eltérő, teljesen új, moduláris felépítést kapott. Hivatalosan mindezek ellenére nem konstrukciós hiba okozta az egyik Ka-60-as tesztrepülése során bekövetkezett hajtóműleállást, hanem madárral való ütközés.

A technikai adatok kedvelői kedvéért: a Kamov Ka-60 egy vagy kétfőnyi személyzettel 14 gyalogos katonát tud szállítani, belső maximális terhelése 2000 kg, külső maximális terhelése pedig 2500 kg. Maximális felszállósúlya 6500 kg, míg maximális sebessége 308 km/h, hatósugara 770 km. A nagyméretű ajtóknak köszönhetően 9 fegyveres 5-6 másodperc alatt el tudja hagyni a fedélzetet.

A típusnak már most is létezik exportra szánt, nyugati standardoknak megfelelően kialakított koncepciója, ez a Ka-64 nevet viseli és amerikai General Electric CT7-2DL hajtóművekkel és módosított rotorszerkezettel szállítanák. Kisebb exportsikerre is szert tett már a helikoptertípus: Brazília 7, Kolumbia 5 darabra számít a közeljövőben. A szükséges átalakítások kapcsán – állítólag – épp az olasz Agusta nyújt segítséget a gyártást végző, orosz UUAP gyártósornak. Egyébként a típus múzsájaként az Aerospatiale Dauphin típust szokták megemlíteni a figyelmes szakújságírók, amire nagyobb ködben megtévesztésig hasonlít is.

Ezen információk alapján tehát, furcsa módon, még egy olyan eshetőség is megtörténhet, hogy az ugyan orosz fejlesztésű helikoptert, az eddigi esélyesnek tartott olasz vállalat segítségével történő átalakítással, amerikai hajtóművel választaná ki Orbán Viktor. Mivel a JAS39 Gripen beszerzése kapcsán egyértelművé vált, hogy a szakmai indokok harmadlagosak Magyarországon (a pénzügyi és a geopolitikai után) és nagy hagyománya van a harci körülmények között soha nem bizonyított, alig kipróbált haditechnikák beszerzésének (Mistral, Gripen), így végső soron egyáltalán nem tekinthető elképzelhetetlenek a Kamov Ka-60 helikopter Magyarország általi beszerzése.

Ha ugyanis ajánlat érkezik az orosz félt képviselő Vlagyimir Putyin részéről, akkor az a Ka-60-as típust szinte biztosan tartalmazni fogja, vélhetően megosztva a Kamov tervezőiroda egy másik, hasonlóan új típusával, a Kamov Ka-52 támadó helikopterrel együtt, amely 2012-ben állt hadrendbe az Orosz Légierőnél. A Kamov Ka-60 ugyanis – lévén teljesen fegyvertelen – önmagában egészen bizonyosan alkalmatlan lesz minden elvárás teljesítésére.

A Kamov Ka-52 a Ka-50-es típus továbbfejlesztett változata. Az eredetileg együléses támadó helikoptert jelentősen átalakították, mivel a pilóta nem volt képes megfelelő szinten a fegyverzet és a helikopter párhuzamos kezelésére. A Kamov Ka-52 ezért két fővel üzemel, akárcsak a jól ismert Mi-24-es támadó helikopter. A helikopter fő fegyverzete a beépített 30 mm-es gépágyúja, illetve a négy, szárny alatti fegyverzetfelfüggesztő pontjaira rögzíthető, mintegy 2500 kg fegyverzet.

Ezek közül kiemelendő fontosságú a 9K121 Vikhr lézerirányítású tankelhárító rakéta. A 8-10 km hatótávú fegyverből maximum egy tucatnyit vihet magával. A Kamov Ka-52 kétfőnyi személyzettel tehát 2500 kg fegyverzetet tud szállítani, a fegyverfüggesztő pontokra póttartály is rögzíthető. Maximális felszállósúlya 10.800 kg, míg maximális sebessége 350 km/h, hatósugara 470 km.

A Kamov Ka-50-es alaptípust már bevetették a csecsenföldi harcokban, és elsődlegesen nem irányított rakétákat használtak kisebb erődítések, táborok felszámolása során. Meg nem erősített hírek szerint a Ka-52-es típust az Orosz Légierő már Szíriában is alkalmazza, feltehetőleg a KRET Vitebsk EW elektronikai rendszer “éles körülmények közötti” tesztelésével (is) összefüggésben. A típust az Orosz Légierőn kívül egyedül Egyiptom rendelte meg nagyobb számban.

Mindkét helikopter esetében rendkívül fontos lehet egy ilyen volumenű megrendelés a gyártósorok optimális kihasználása érdekében. Az Orosz Légierőtől ugyan 100 darabos megrendelésállománnyal rendelkezik a gyártó a Ka-60 típus kapcsán, de a gazdasági nehézségek miatt kétséges, hogy valóban képes lesz-e majd az orosz állam ennyi helikopter megvásárlására. A Ka-52 típus kapcsán más problémák is felmerülhettek az elmúlt évben.

A Franciaország által visszatartott, majd végül Egyiptomnak értékesített Mistral helikopterhordozókon ugyanis természetesen új, orosz helikopterek is hadrendbe álltak volna, többek között épp Kamov Ka-52-esek is. Egyiptom ugyan megvásárolta a helikopterhordozókat, de az már most biztos, hogy a tervezetthez képest csökkentett számban fogja megvásárolni a hozzá tartozó helikopterkészletet. A két Mistral-hajónyi megrendelés esetleges további csökkentése – ami teljesen megszokott a haditechnikai beszerzések esetében – már komoly érvágást jelenthetne az orosz helikoptergyártó számára.

Az orosz fél egyébként meglehetősen rugalmas tud lenni egy esetleges exportsiker érdekében, így amikor a török kormánynak a Kamov Ka-52-es egymás melletti ülései nem tetszettek, átalakították egymás mögöttire, a helikoptert pedig elnevezték Erdoğannak. A módosítás azonban mégsem nyerte el a törökök Erdoğan tetszését, ugyanis inkább az olasz AW129-est választották. Az is bizonyos azonban, hogy az oroszok nem gyújtották még be az exportrakétákat a helikopterek alatt, a gyártás felfutását pedig mindkét típusnál épp 2017 körülre, illetve azt követően várják.

Az orosz helikopterpiacon talán egyetlen további helikoptertípus van, ami még szóba jöhetne, az a Mil Mi-38-as közepes szállító helikopter, amely 2015. december 30-án kapta meg a sorozatgyártás megindításához szükséges engedélyt a Rosaviatsiya-tól, vagyis a Kamov Ka-60-as hoz hasonlóan egy teljesen új konstrukció. A méretei miatt azonban a magyar igényekhez képest túl nagy és a feladatok többségét kisebb helikopterrel is meg lehet oldani. Önmagában tehát egészen biztosan nem lenne alkalmas minden igény kielégítésére, több orosz gyártó termékének párhuzamos beszerzése viszont jelentősen megnövelné a háttér infrastruktúra kialakításának költségét. Ára körülbelül 13-16 millió USD körül alakul és egyébként kanadai Pratt & Whitney Canada PW127/TS hajtóművel is rendelhető lesz. Mindazonáltal az is tény, hogy a leváltani kívánt Mi-8-as valahol a Mi-38 és a Ka-64-es helikopterek között van méretben és szállítókapacitásban egyaránt.

A végső szót egészen biztosan befolyásolni fogja egy tényező: az ár. Bár most az orosz kínálatot tekintettem át, de a komplex helikopterbeszerzésre tekintettel, összehasonlításul, íme néhány hírbe hozott helikoptertípus publikus, bár csak megközelítőleg pontos ára. Mivel egy ilyen beszerzés komplett fegyverrendszert jelent, így a darabszám, a pontos specifikációk, a beszerzendő fegyverzet mennyisége és típusa, az esetleges pénzügyi csomag és gazdasági ellentételezés, vagy épp a javítási infrastruktúra teljesen átírhatja majd a táblázat adatait.

Árak:

Kamov Ka-60  10-12 millió USD AW139 10-12 millió USD UH-60 21 millió USD
Kamov Ka-52  16-24 millió USD AW129 43-63 millió USD AH-64 36-65 millió USD

Ha a felhasználható összegkeretet (490 millió USD) és a darabszámot (30 darab) hitelesnek és véglegesnek fogadjuk el, akkor könnyen belátható, hogy az amerikai típusokból nem lehetséges a kívánt darabszám elérése. Az AW139-nek azonban létezik olyan variánsa, amely képes fegyverzetet külső függesztményként hordozni és célba juttatni, így a szükséges fegyveres támogató funkciót – igaz korlátozott mértékben – önmagában is el tudja látni, míg a beszerzés keretösszegével a legfelszereltebb AW139M variánsok is elérhetőek lennének.

Egy esetleges orosz ajánlat kapcsán, pusztán a Kamov Ka-60/64 helikopterek beszerzése ezért óriási – bár nem példa nélküli – meglepetés lenne, mivel a jóval modernebb, és egyben légi támogatásra is alkalmas, olasz típus, hasonló áron is elérhető, miközben az orosz haditechnikai eszközök gyakorlati üzemeltetése közismerten nehézkes. Az ajánlatot egyedül egy támadó helikopterrel – mint amilyen a Kamov Ka-52-es – lehetne talán versenyképessé tenni, akár a már bemutatott öszvér megoldással kombinálva, vagyis amerikai hajtóművekkel és olasz átalakítással módosított Kamov Ka-64-esekkel egy csomagban. Az árak mindezt a mozgásteret lehetővé is tennék, így, ha valóban tesz Putyin ajánlatot, akkor az vélhetően ezeket a típusokat fogja tartalmazni.

Ha tetszett az írás, akkor ne maradj le a következőről: