
Ahol nem volt lehetőség saját, magyar informatikai gyártósor kialakítására, ott leginkább az embargós listákat – mint amilyen például a COCOM volt – kijátszó csempészet volt a kézenfekvő megoldás az 1980-as években.
A magyar „gyártású” otthoni, illetve iskolai számítógépek, mint amilyen a Videoton TVC, a HT-1080Z, vagy épp a képen látható Primo voltak jelentős részben így beszerzett alkatrészekből álltak össze. Ezek gyártása néha olyan súlyos alkatrészhiánnyal küzdött, hogy előfordult, hogy a külföldi „beszerzést” végző munkás a repülőtérről egyenesen a gyártósorra vitte az alkatrészeket.
A visszaemlékezések szerint az ilyen alkatrészek kedvelt forrásai a nyugati gyárakban minőségellenőrzés után visszamaradt vagy valamilyen okból selejtezett mennyiségek voltak, amiknek a volumenét és valódi minőségét – feltételezem – meg lehetett „támogatni” a megfelelő személyek „javadalmazásával.”
Egyébként – talán meglepő módon – a szocialista IC gyártósorok jelentős része (ellentétben például a Mikroelektronikai Vállalat 8080A gyártósorával), ha nem is amerikai, de nyugati licencen alapult, ugyanis a nem élvonalbeli technológia átadására megfelelő összegekért általában lehetőség nyílt.
Ez vélhetően nem volt független attól a ténytől, hogy a szovjetek ennek hiányában is lemásolták volna a technológiát (néhány év lemaradásban a technológia mindenkori állásától), így viszont a nyugati gyárak némi ellentételezést, a kormányaik pedig némi rálátást kaptak a szocialista gyártási folyamatokra.
Erre elsődlegesen az ilyen kapcsolatok építésében fantáziát látó, nem amerikai cégek, illetve a mögöttük álló kormányok voltak leginkább nyitottak, gyakran kiváltva a technológiatranszfer felett általában szigorúbban őrködni kívánó amerikai fél elégedetlenségét.
Ezzel szemben, bár a COCOM lista alól lehetett hivatalosan is mentességet kérni, de az ilyen tárgyú mentesítési kérelmeket informatikai eszközök esetében szinte minden esetben elutasították, vélhetően nem függetlenül a lista feletti erős amerikai befolyástól.
Mindezzel együtt a magyar Primo-ba gyakran beszerelt UB880D keletnémet Zilog Z80 klón épp nem egy licencelt, hanem illegális másolat volt, mint ahogy a nyugati IC-k egy része is embargósnak tekinthető.
Az eredetileg iskolai, illetve otthoni hobbi számítógépnek készült Primo vélhetően persze nem zavarta különösebben az embargó felett örködőket. Legalábbis addig biztosan nem, amíg ki nem derült, hogy az iskolaszámítógépek jelentős hányada ezzel együtt is a Magyar Néphadsereghez került „oktatási” céllal.
De nemcsak oktatási célokat szolgált a Magyar Néphadseregben, hanem lőelemképzőként is hasznosították, mint ahogy például ballisztikus pályát számító korabeli alkalmazások a mai napig elérhetőek a Primora. Az más kérdés, hogy a terepen az ugyancsak embargós PSION zsebszámológépekkel ugyanolyan hatékony munkát tudtak végezni. Ezek a számítástechnikai eszközök is megtekinthetők lesznek a Buborékmemória könyvbemutatóján.
A cikkhez ITT lehet hozzászólni. Ha tetszett, ne maradj le a következőről: