Pár hete jelent meg egy cikk, ami a „Félelmetes tűzerővel rendelkezik a világ 10 legnagyobb hadserege” címet kapta. A napokban pedig ugyanarra a Global Firepower listára hivatkozva írt a média a német hadsereg jelenlegi helyzetéről és állapotáról. Általában falra mászok a különböző haderő-összehasonlítgató listáktól. Most is ez történt. Miután lemásztam, összeszedtem a TOP 5 okot, amiért nem érdemes TOP 10-es hadsereg ranglistát csinálni.
5. Nehéz értelmes nevet adni a listának
Az elsőként említett cikk, amely azután futótűzként terjedt az interneten „félelmetes tűzerőt” ígért, miközben az országokat végül a potenciálisan hadrafogható emberek száma alapján rendezte sorba, gondolom azért, mert ez hozta a „legszenzációsabb” eredményt. Arra viszont egyáltalán nem adott az írás választ, hogy ez miért lenne fontos, és egyáltalán: miként aránylik a „félelmetes tűzerő” egy ország katonáinak a számához. Leginkább sehogy.
4. Nincs elegendő információ
Az ilyen ranglisták legnagyobb problémája, hogy nincs elég hiteles adat arról, hogy egy-egy ország pontosan milyen méretű és összetételű haderővel rendelkezik. A katonák pontos száma általában mindenütt minősített adatnak számít. Akárcsak a tényleges, hadrafogható eszközállomány összetétele és mennyisége is. Magyarországon egyébként semmit se lehet tudni – legalábbis a pontos számok világából – még arról sem, hogy pontosan mennyi tankunk lenne egy fegyveres konfliktus esetén, vagy, hogy konkrétan hány repülőképes helikoptere van a Magyar Honvédségnek.
3. Ha vannak is összehasonlítható adatok, azok gyakran tévesek
A cikk a saját bevallása szerint nagyrészt a Global Firepower Power indexén alapul, ami például Magyarország esetében (is) tökéletesen téves adatokat tartalmaz. Egészen biztosan nincs 18 darab szállító repülőgépe a Magyar Honvédségnek. Egy darab, ha akad, de az is lehet, hogy egy sincs. Nem 50.000 tartalékosunk van, hanem 5.500. A 32 tank is óriási túlzás, mint ahogy szinte minden egyéb, haditechnikai „paraméter” is.
2. Még ha vannak is pontos számok, azokat értelmezni is kellene
Például Észak-Koreának lehet, hogy pontosan 76 tengeralattjárója van, de ezek többsége kis méretű egység, amiket leginkább kémkedésre, csempészésre használnak. Aligha hasonlítható össze egy feleakkora, de korszerű flottát üzemeltető országgal. A 63. helyre rangsorolt Magyarország az idézett listán mindössze egy hellyel, illetve egyetlen századdal marad el a portugál hadseregtől, ami nyilvánvalóan bődületes hülyeség, de így is megelőzi a belga hadsereget, ami pedig még inkább az.
Portugália és Belgium ugyanis haditengerészettel, jelentős méretű és szerteágazó képességű légierővel és korszerű szárazföldi hadsereggel rendelkező országok. Pusztán „darabszámok” nem elegendőek egy rangsoroláshoz, legalábbis olyanhoz, amiből bármilyen értelmes következtetést le lehetne vonni.
1. Ha a valódi és pontos adatok birtokában össze is lehetne állítani egy tartalmában is értelmezett adathalmazt, akkor sem lehetne minden országra érvényes, közös feltételrendszert találni
Az ilyen listák indokolatlanul szűkítőek, nincsenek tekintettel egy-egy ország potenciális hírszerzésére, kémtevékenységére, kiberhadviselésére, politikai-gazdasági befolyására, néha még a nukleáris fegyverekre sem. Ugyanúgy nincs tekintettel a katonai infrastruktúrára, morálra, harci tapasztalatok meglétére, vagy épp azok hiányára.
Vagyis el lehet játszani a gondolattal, hogy mit kezdene a potenciális katonai állomány létszáma alapján 7. USA, vagy 6. Oroszország a 2. Észak-Koreával, vagy épp a bődületes hülyeségként „tűzerőben” 1. helyre kihozott Vietnammal egy fegyveres konfliktus esetén, csak éppen semmi értelme nincs. Ráadásul egy-egy hadsereg méretét is csak regionális szinten, külön vizsgálva kellene-lehetne megítélni. Leszámítva persze a globális, vagy annak tartott hatalmakat.
Erről egyébként a Brian élete c. film méltán elhíresült jelenete jut eszembe:
Tehát, ha nem számoljuk a nukleáris haderőt, a haditengerészetet, a légierőt, a szárazföldi haderőt, a fegyvereket, úgy általában a katonai infrastruktúrát, a katonák számát és úgy rendezzük sorba az országokat, hogy melyik hadseregben beszélnek a legtöbben magyarul, akkor garantálom, hogy Magyarország az első helyre fog kerülni.
Ha tetszett az írás, akkor ne maradj le a következőről:
