Külföld

Oroszország az új COCOM-listák árnyékában

Hunor

Miközben még mindig csak remélni lehet, hogy hamarosan eljön a pillanat, amikor minden fél bejelentheti a győzelmét az ukrán-orosz konfliktus kapcsán, és kialakulnak az új határai, keretei az egymás mellett élésnek, érdemes talán továbbgondolni a jelenlegi helyzetet, és visszatekinteni a hidegháborús évekre, amivel elég sokat foglalkoztam korábban.

Írtam már például a hidegháborús hírszerzésről és a hírszerzés kapcsán a titkosszolgálatok közötti rivalizációról egyaránt.  Amivel ugyancsak elég sokat foglalkoztam – de még javában dolgozok a témakör kapcsán – az nem más, mint a kádári, magyar elektronikai-informatikai ipar és hírszerzés szerepe, vagy inkább epizódjai az amerikai-szovjet sakktáblán, ennek farvizén pedig nyilvánvalóan a COCOM-listával is.

Magyar szálon egyébként rendkívül sok érdekesség történt az exporttilalom alá eső informatikai eszközök és technológiák „behozatala” körül (utóbbinak negatív mellékhatása is volt magyar fejlesztésekre), de egy magyar érintettséggel átitatott botrány kihatott még a két blokk közötti tudományos együttműködésre, sőt, még az Amerikai Egyesült Államok egyetemeinek kutatási autonómiájának a kereteire is.

Az így beszerzett eszközök jelentős része a EMG, BHG, BRG, Videoton, Híradástechnika vállalatoknál landolt (informatikai eszközöket végül még termelőszövetkezetek is gyártottak), de talán nem tévedés feltételezni, hogy egyéb célokra is jutott belőlük. A COCOM-lista megkerüléséből általában minden fél profitált, a fogadó oldalt nem kell magyarázni, a származási oldalon pedig általában gazdasági befolyásszerzési, illetve hírszerzési lehetőséget láttak benne.

Erről pedig az jutott eszembe, hogy jelenleg egy bizonyos tekintetben nagyon hasonló, de máskülönben sok szempontból mégis eltérő szankciós környezet kezd kialakulni, melynek – elektronikai területen – egyik alapdokumentuma az Európai Unióban az ukrajnai helyzetet destabilizáló orosz intézkedések miatt hozott korlátozó intézkedésekről szóló 833/2014/EU rendelet módosításáról szóló TANÁCS (EU) 2022/328 RENDELET, illetve részben a TANÁCS (EU) 2022/428 RENDELETE.

A rendelet lényege, hogy tilos a mellékletében felsorolt olyan termékek és technológiák – függetlenül attól, hogy azok az Unióból származnak-e – közvetlenül vagy közvetve történő értékesítése, szolgáltatása, átadása vagy kivitele oroszországi természetes vagy jogi személyek, szervezetek vagy szervek számára vagy oroszországi felhasználásra, amelyek hozzájárulhatnak Oroszország katonai és technológiai megerősítéséhez, vagy a védelmi és biztonsági ágazat fejlesztéséhez (persze vannak mentesítő kivételek is).

Ebben a mellékletben pedig fel vannak tüntetve például a „Mikroprocesszor mikroáramkörök”,„mikroszámítógép mikroáramkörök” és mikrovezérlő mikroáramkörök, amelyek rendelkeznek az alábbi jellemzők bármelyikével:

1. Legalább 5 GFLOPS teljesítménysebesség és legalább 32 bites elérési szélességű aritmetikai logikai egység;
2. Az órajel frekvencia meghaladja a 25 MHz-et; vagy
3. Egynél több adat- vagy utasításbusz vagy soros kommunikációs port, amely 2,5 Mbyte/s-os átviteli sebességű közvetlen külső kapcsolatot létesít párhuzamos„mikroprocesszor mikroáramkörök” között.

De ugyancsak vannak a néhai COCOM-listához hasonlóan szabályok a számítógépekre, a távközlésre, a szenzorokra és lézerekre, a navigációra és a repülőelektronikára, tengerészetre, légtér és hajtórendszere vonatkozóan is. Nyilvánvalóan jelentős eltérés a korábbi COCOM-listához képest (ami a maga korában pont ugyanannyira nem volt könnyen emészthető, és triviális „lista”, – merthogy a szó köznapi értelmében nem volt lista sem – mint manapság az uniós rendeletek) a viszonylagos transzparencia.

Ami szerintem megfontolandó, az a tény, hogy akármi is lesz a háború kimenetele, a konfliktus aligha lesz könnyedén feloldható, és a szankciók akár hosszabb távon velünk élhetnek majd. És bár nyilvánvalóan jelentős eltérésként értékelhető a globalizáció és a transzparencia, mint kiindulási alap (illetve: eleve egészen más az uniós norma hatálya, ott van egy fejlett informatikai iparral rendelkező Kína stb.), de nem lennék meglepve, ha most hasonló folyamatok épülnének ki a szankciós tilalmi listák megkerülésére, mint egykoron.

Az új, orosz gazdasági környezetet a COCOM-listához nem csak én hasonlítom, hanem megtette ezt a TASZSZ is, amikor arról írt, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök azt hangsúlyozta, hogy a rendszerváltoztatás után Oroszország korábban is együtt volt kénytelen élni a COCOM-listával (1994-ig még fékezték egy kicsit Oroszországot), amiből szerinte a tanulság az, hogy mint akkor, most is le fogják tudni küzdeni ezeket a problémákat és nehézségeket.

Az utóbbi években Oroszország egyébként is készülhetett a szankciós környezetre informatikai területeken is, hiszen ha csak a nagyon látványos erődemonstrációkat nézem, akkor is ott van mindjárt két példa: az alternatív fizetési rendszer, és a globális internetről való „lecsatlakozás” képessége.

A szankciók persze végső soron a lakosságot is elérhetik, illetve elérik majd, aminek hatása azonban számomra kérdéses, hogy egybevág majd a szándékokkal. Nemrég olvastam, hogy Vlagyimir Putyin oroszországi támogatottsága az egekbe szökött, ami a véleményem szerint aligha kizárólag az orosz állami propaganda erejéből fakad, hanem esetleg olyan megfontolásokból is, amik meg a nyugati médiából ömlő propaganda miatt nem jutnak el esetleg hozzánk.

Borítókép: Gyömbér Béla

A cikkhez ITT lehet hozzászólni. Ha tetszett, ne maradj le a következőről:

 

Ajánlott tartalom

Továbbiak:Külföld