A napokban futottam bele egy érdekes Facebook bejegyzésbe, amin állítólag egy Iszkander-K rakéta PCB-je került bemutatásra. Nyilván nem lehetetlen lényegében akármire is bukkanni az ukrán konfliktus nyomán, illetve más Iskander PCB-kről kerültek már ki fotók korábban is.
Emlékszem, még a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Kari Könyvtárban akadtam jó pár éve olyan MNVK-2 anyagokra, amikben például egy ASAT rakéta fejrészének metszete volt látható. Talán 1984 vagy 1986 volt az évszám, már nem emlékszem pontosan.
Az eredeti bejegyzés okoskodását természetesen nem kell nagyon komolyan venni, a lényeg nem az összeszerelés minősége, vagy a dizájn, hanem a hatékonyság, illetve az alkotóelemek, amikről a Holdról is látszik, hogy szankciós országokból pottyantak a nyomtatott áramkörökre. Ezeket az alkotóelemeket egy ukrán kormányzati oldal listázza is.
A jelenség persze nem új, a Magyar Néphadsereg, illetve a kiszolgáló szocialista intézmények (Videoton, KFKI, HIKI, SZTAKI, MOM, MEV stb.) nagyüzemben kerülték meg az embargós szankciókat a rendszerváltoztatást megelőzően és hoztak be nyugati komponenseket, IC-ket. Erről is írtam jópár gondolatot már a Buborékmemória c. könyvemben.
Az amerikai kormányzat is összeszedte, hogy a jelenlegi orosz „csúcsrakéták,” mint a Kh-101 vagy épp az Iszkander milyen embargós IC-re épülnek. Az összefoglaló szerint a Kh-101, Kalibr, Kinzsal nagyobb, az Iszkander kisebb mértékben tartalmaz ilyen elemeket.
Édekesség a listáról a Kh-101-ben felhasznált i386EX processzor, vagy épp a jó öreg Zilog, igaz, nem CPU-val, hanem kontrollerekkel a fedélzeten. Összességében a módszer ugyanaz, mint évtizedekkel ezelőtt volt: illegális kereskedelmi csatornák, leplezni kívánt közvetítők, néhány napig élő vállalkozások, meghamisított vagy félrevezető tartalmú dokumentumok segítik a szankciók kijátszását.
Borítókép: wikipedia.org
A cikkhez ITT lehet hozzászólni. Ha tetszett, ne maradj le a következőről:
