Nehéz vevőt találni a magyar vadászgépekre

MiG-29

Érdekes hír jelent meg a napokban az index.hu jóvoltából, miszerint huszonhárom darab, a hadrendből korábban kivont MiG-29-es vadászgépet árverez el a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV). Feltéve persze, ha akad valaki, aki megadja a 4,8 milliárd forintos vételárat. Sikertelen eladási kísérletből ugyanis több is akadt már az utóbbi hét évben.

A hadihasználhatatlanná, inkurrensé váló haditechnikai eszközök sorsa általában gyorsan rendeződik, gyakran ócskavasként kerülnek eladásra, néha a hasonló haditechnikát üzemeltető államok jelentkeznek be vásárlóként értük, vagy épp az ilyen eszközök felújítására szakosodott magáncégek veszik meg az értékesítési eljárások eredményeként.

A magyar MiG-29-esek hadrendből való kivonásának és értékesítésének a története, különösen az újabb eladási kísérlet fényében, ennél izgalmasabbnak tűnik, ezért arra gondoltam, hogy röviden összefoglalnám, hogy eddig mikor, milyen módon és mennyiért igyekezett a feleslegesnek ítélt eszközöktől megszabadulni a magyar állam.

A 2010-es utolsó repülést követően viszonylag korán, 2011-ben már megtörtént az első eladási kísérlet: akkor a huszonöt leszerelt MiG-29-esből nyolcat (9.12B gyártmány) kínált eladásra a honvédelmi tárca. A pályázaton hat MiG-29B típusú és két MiG-29UB típusú vadászrepülőgépre, illetve 20 hajtóműre lehetett licitálni. Előbbieknek bruttó 3,4 milliárd forint, utóbbiaknak bruttó 631 millió forint volt a kikiáltási ára.

Érdekes párhuzam, hogy 2011-ben egy másik európai ország, Moldova is megpróbált MiG-29-es vadászrepülőgépeket értékesíteni (nekik az már a negyedik eladási kísérletük volt). Ráadásul a mennyiség is hasonló volt, ők hat darab MiG-29 Fulcrum A repülőgépet szerettek volna eladni 8,5 millió USD áron, vagyis körülbelül 1,7 milliárd forintért.

Évekkel korábban, pontosabban 1997-ben, azonban még sikerrel jártak egy 21 MiG-29-est tartalmazó csomag értékesítésénél. Akkor a vevő az Amerikai Egyesült Államok volt, a különös tranzakció mögött pedig állítólag az húzódott meg, hogy Irán is komolyan érdeklődött a repülőgépek iránt.

Ezért az esetleges iráni vásárlást az amerikai adminisztráció állítólag mindenképp meg akarta akadályozni, amiben szerepet játszhatott az is, hogy a csomagnak a MiG-29-es olyan variánsa (9.13 gyártmány) is a részét képezte, amely állítólag atomfegyver hordozására is elő volt készítve.

Az USA akkor 40 millió USD-t fizetett a repülőgépekért és a mintegy 500 levegő-levegő rakétáért. Természetesen 1997-ben a MiG-29-es jóval korszerűbb repülőgépnek számított, mint manapság, így a repülőgépek egy részét az USA kiképzési és kutatási célokból a továbbiakban is üzemeltette. A témáról az airspacemag.com weboldal állított össze részletesebb elemzést.

Visszatérve a magyar MiG-29-esekre: végül nem sikerült a csomagot értékesíteni. 2012-ben a teljes állományt felülvizsgálták orosz szakértők, a korabeli sajtóhírek szerint az orosz mérnökök megállapították, hogy “a gépek közül négy bármelyik pillanatban hadra fogható lenne, további négy pedig egyszerű műszaki ellenőrzést követően a levegőbe emelkedhet. Újabb négy MiG-29-es pedig bizonyos alkatrészek cseréje után hamarosan repülhetne.” Egy-egy gép értékét akkoriban 300-400 millió forint körülire becsülték.

2013-ra tehát a kormány minden fontosabb információ birtokában volt ahhoz, hogy ismét eladásra kínálja a repülőgépeket. Ekkor 18 darab MiG-29B típusú és 6 darab MiG-29UB típusú vadászrepülőgépet és 21 darab RD-33-as (2. szériás) tartalék hajtóművet próbáltak meg egy csomagban értékesíteni. A kikiáltási ár akkoriban bruttó 10 milliárd forint volt.

Végül ez az eljárás is eredménytelen lett, igaz, a párhuzamosan kínált 5 darab L-39ZO kiképző repülőgépet mégis sikerült értékesíteni, méghozzá a nettó 35 millió forintos kikiáltási ár helyett nettó 80 millió forintért az EXCALIBUR Army Kft. számára. A leírás szerint azok a repülőgépek hadihasználhatatlanok voltak.

2014-ben újabb értékesítési kísérlet indult, amikor az MNV Zrt. a 2007. évi CVI. törvény alapján megbízta a honvédelmi tárcát a MiG-29-es repülőgépek és bizonyos felszerelések versenyeztetés mellőzésével történő értékesítésével. Ekkor a Honvédelmi Minisztérium ajánlattételre szólított fel egy előzetes vételi szándéknyilatkozatot adó magyarországi céget, amely azonban a megadott határidőig a felhívásban foglaltaknak nem tudott eleget tenni.

Egy tavalyi IHO cikk alapján feltételezhető, hogy a magyar MiG-29-es készletből – számomra meglepő módon – 4 darab akár még mindig üzemképes állapotban lehet, a többi viszont vélhetően soha nem hozható már repülőképes állapotba, esetleg alkatrészként szolgálhatnak. Az alkatrészekért bejelentkező vevők körét viszont erősen korlátozhatja, hogy Oroszországnak engedélyezési jogköre van, az alkalmazók egy része pedig embargó alatt áll.

Legutóbb egyébként Lengyelországot sejtették potenciális vásárlóként a tervezett ügylet mögé, ők pedig jelenleg is üzemeltetnek MiG-29A és UB változatokat. Most konkrétan 23 darab MiG-29-es repülőgépet, 20 darab hajtóművet, 293 tartozékot, illetve rakétát és 1251 tétel egyéb alkatrészt kínál a magyar állam eladásra, bruttó 4,8 milliárd forintért.

Bár a médiában általában másként tekintenek az összegekre, de a véleményem szerint, figyelembe véve az amortizációt és avulást, valamint azt, hogy magasabb áron sem kelt el 2013-ban, kikiáltási árnak akár még reális is lehet. A tételek a valóságban már semmi esetre sem javítják érdemben (se 10, se 5 milliárdos bevételként) a Honvédelmi Minisztérium költségvetését (427 milliárd a 2018-as prognózis).

Sokkal fontosabb kérdés lenne, hogy az orosz államadósság jelentős hányadát kitevő MiG-29-es beszerzés milyen döntési mechanizmusokkal történt (800 millió USD leírása – 1993-as árfolyamon – az orosz adósságból), és hogy milyen folyamatok vezettek végül a haditechnika majdnem teljes elértéktelenődéséhez, egyes gépek kannibalizációjához, majd a szabadban történő végső amortizációhoz.

Ha tetszett, ne maradj le a következőről: