Adatvédelem és információszabadság

NAIH 2020: a felejtéshez jogunk van

felejtés

A napokban a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) a szokásoknak megfelelően közzétette a 2020. évi beszámolóját. Bár az év során a NAIH általában közzéteszi a fontosabb állásfoglalásait, jelentéseit, azonban a beszámolók során minden évben akadnak olyan, érdekesebb ügyek, amik korábban nem feltétlenül kerültek leközlésre.

Most ezen ügyekről, állásfoglalásokról, vizsgálatokról írnék egy kisebb minisorozatot, amelyben kiemelném az állásfoglalás számomra legérdekesebb részleteit. A harmadik eset kapcsán azt emelném ki, hogy a NAIH beszámolója külön alfejezetben tárgyalja a felejtés jogát.

A témakör – a véleményem szerint – az egyik legfontosabb probléma, amely a digitális technológiákkal összefügg. Napjainkban már olyan generációk nőnek fel, akiknek az online tevékenysége a gyermekkoruktól letárolható, monitorozható, megfigyelhető. A későbbiekben ezen információk minimum irrelevánssá, rosszabb esetben veszélyeztetővé válhatnak, miközben a digitális adattartalmak korlátlan ideig megőrizhető, összekapcsolhatók, hozzáférhetővé tehetők.

Ebben a környezetben tehát különösen fontos annak a kérdése, hogy az egyénnek milyen lehetőségei vannak, illetve lesznek bizonyos digitális adattartalmak eltávolítására az online térből. Ilyen esetben jelenleg is  többféle megoldási lehetőség létezik. Ezek közül kézenfekvő az információt hozzáférhetővé tevő szervezet, vállalat, magánszemély nem formalizált megkeresése és az eltávolítás kérése.

Lehetőség van továbbá ezzel párhuzamosan, vagy az előbbi sikertelensége esetén a keresőszolgáltatónál kérni a vonatkozó találatok eltávolítását. Ilyen tipikus szolgáltató a Google, amelytől formalizált eljárásban – előre meghatározott feltételek teljesülése esetén – sikeresen kérni lehet a találatok eltávolítását. Ezzel kapcsolatban a magam részéről sikeres és sikertelen eljárásokat is megtapasztaltam már.

Mindezek mellett bírósági eljárásban is kérhető – bizonyos esetben akár büntetőeljárásban is – digitális tartalmak eltávolítása az online környezetből, azonban a perek közismerten lassúak, az internet viszont gyors. Ilyen feltételek mellett egyáltalán nem mindegy, hogy létezik-e alternatív lehetőség a felejtés jogának kikényszerítésére. Úgy tűnik a NAIH beszámolója alapján, hogy a hatóság is segítséget nyújthat ilyen esetben.

Ugyanis a médiával, az internetes nyilvánossággal és a mindezekkel összefüggésben előtérbe kerülő, a törléshez („az elfeledtetéshez”) való jog érvényesítésével kapcsolatos ügyekben egyre többen fordulnak a NAIH-hoz, így az ügykör is jóval nagyobb szerepet és hangsúlyt kap, mint a megelőző években. A beszámoló szerint ezért indokolt, hogy a mindennapi életünket egyre inkább meghatározó internetes térre vonatkozóan a nyilvánosság eszközeivel élve, szélesebb rétegeknek is segítséget és eligazodást nyújtsanak.

De azért nem minden esetben. Egy konkrét ügyben például egy korábbi valóságshow szereplő adatvédelmi hatósági eljárás megindítását kezdeményezte, mert az egyik nagy internetes hírportál egy 2014. évben közzétett, az ő személyes adatait tartalmazó cikket a kérelme ellenére nem távolít el az oldaláról (a cikk arról ad számot, hogy a Kérelmező szerepelt legrosszabbul a szereplők saját maguk között tartott menetrendszerű szimpátia szavazásán).

A cikk csak a panaszos „becenevét” (VVX YZ) tartalmazza, amely azonban közvetlen módon nem kapcsolható a panaszos jelenlegi szakmai karrierjéhez. A panaszos teljes nevére az érintett internetes hírportál nem ad ki keresési találatot, ezzel szemben a Google keresőmotorja a becenév különféle módozataira akár több százezer találatot jelez. A hatóság álláspontja szerint – az eset valamennyi lényeges körülményére figyelemmel – a hírportál jogosan hivatkozott a törlési kérelem elutasításakor a véleménynyilvánítás szabadságára és a tájékozódáshoz való jogra.

A NAIH – a fentieken túl – azt is fontosnak tartotta rögzíteni, hogy az érintett a műsorban maga hozta nyilvánosságra, hogy jogi pályára készül (a műsorba kerülésekor joghallgató volt), továbbá annak a tudatában vállalta a valóság showban való szereplést és az ezzel együtt járó valamennyi kockázatot, hogy a műsor előző szériájában szereplő ügyvéd ellen a Budapesti Ügyvédi Kamara fegyelmi eljárást kezdeményezett annak megállapítására, hogy az érintett szereplése a műsorban méltó és összeegyeztethető-e az ügyvédi hivatás gyakorlásával.

Nem kerülte el a NAIH figyelmét az sem, hogy az érintett szereplő hírportálon
közreadott fényképe hivatalos sajtófotó, amelyet a televíziós társaság kifejezetten azzal a céllal adott közre és biztosított valamennyi sajtótermék részére, hogy a műsorral kapcsolatos híradásokban megfelelő képi illusztrációként szolgáljon. Mindezeket összefoglalva, a NAIH eljárást lezáró határozatában úgy döntött, hogy a híradás megfelel az általános adatvédelmi rendelet szabályainak.

Egy ellentétes példában viszont az elfeledtetéshez való jog maradéktalan érvényesülését segítette a NAIH egy olyan panaszos ügyében, aki volt egyházi alkalmazottként több, mint 10 éve egy kínos botrányba keveredett, azóta egyházi hivatását elhagyta és hiába kérte többször az egyik nagy internetes hírportáltól, hogy a vele kapcsolatos cikket töröljék, megkeresésére érdemi választ nem kapott.

Mivel a cikk az érintett különleges (szexuális életére, irányultságára vonatkozó) adatait is tartalmazza, az internetes sajtócikk kizárólag akkor lehet jogszerű, ha a GDPR 6. cikkben foglalt jogalap meglétén túl a 9. cikk (2) bekezdésében szereplő további feltétel is érvényesül.

A NAIH álláspontja szerint harmadik személyek tájékozódáshoz való alapjoga nem sérül abban az esetben, ha nem érhető el számukra egy régi információ egy olyan személyről, aki már nem látja el korábbi közéleti tisztségét, továbbá, a kifogásolt cikknek nincs olyan hírértéke, amely miatt a cikk törlése vagy anonimizálása a hírportál napi szintű működését lényegesen negatívan érintené.

Ugyanakkor egyértelmű, hogy a „botránykrónika” az érintett jelenlegi magánéletére rendkívül negatív hatással van. Mivel a hírportál adatkezelési gyakorlata sértette a panaszos személyes adatainak védelméhez fűződő jogát, a NAIH felszólította az adatkezelőt, hogy töröljön minden olyan személyes adatot, amely alapján a panaszos közvetve vagy közvetlenül azonosítható lehet.

A felszólítás kitért arra is, hogy amennyiben ez csak a kifogásolt cikk egészének eltávolításával teljesíthető, úgy töröljék a kifogásolt oldalon elérhető tartalmat, a jövőben pedig kezelje megfelelően az érintetti kérelmeket. A NAIH felszólítására a hírportál teljeskörűen eleget tett az érintett hozzá intézett korábbi kérelmének. Úgy tűnik tehát, hogy súlyosabb érdeksérelem esetén a NAIH segítségét is kérni lehet hasonló esetekben.

A cikkhez ITT lehet hozzászólni. Ha tetszett, ne maradj le a következőről:

Ajánlott tartalom