ATM
Adatvédelem és információszabadság Informatika Kiemelt

Mi történik, ha elnyeli a kártyám az ATM?

Gondolom sokan jártak már úgy, vagy ismernek olyan embert, akinek a bankjegykiadó automata elnyelte a bankkártyáját. Ők valószínűleg ismerik azt, az első ránézésre talán érthetetlen helyzetet, hogy ilyenkor néha hetekig várni kell a kártya visszaadására, sőt, a bank gyakran inkább új kártyát gyárt le helyette. Egy valami azonban szinte biztos: bárkit is ér el a probléma miatt az ügyfél, egy kérdésére nem fog érdemi választ kapni: mikor kapja vissza az eredeti kártyáját.

Ennek szerintem belátható oka van, bár egy kicsit ismerni kell hozzá a háttérfolyamatokat. A legnagyobb veszélyt egyébként egyáltalán nem a kártya benyelése, hanem például a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz hamisítására való előkészületek jelentik.

Több, mint tíz éve egy vidéki bankfiókban dolgoztam biztonsági őrként, miközben az egyetemre jártam. Az itt leírtak tehát a 10 évvel ezelőtti gyakorlat alapján íródtak, ma az eljárásrend eltérhet, illetve más bankban már akkor is eltérő lehetett a helyzet kezelése.

Normál esetben bankkártya elnyelése akkoriban szinte minden esetben annak lejártához, vagy fizikai sérüléséhez, vagy az ATM nem megfelelő használathoz kötődött. Ritkán, de előfordult persze az ATM meghibásodása, átmeneti üzemzavara, ami szerencsétlen esetben tranzakció közben is megtörténhetett.

Aki ezzel a problémával szembesül (főleg, ha egyértelműen nem a saját hibájából nyeli el az ATM a kártyáját), az szinte minden esetben szeretné a kártyáját azonnal visszakapni, és nem érti, hogy ez miért nem történhet meg. Ennek elsődleges oka, hogy az ATM üzemeltetése, távfelügyelete, kezelése a bankok által kiszervezett tevékenység az erre szakosodott biztonsági cégeknek.

A bankfiók alkalmazottai nem férnek hozzá az ATM szervizeléséhez szükséges egységekhez, nem vezérlik az ATM működését, nem látják el annak felügyeletét, nem tudják lekérni annak a működésére vonatkozó tranzakciós adatokat. Nem tudják kinyitni, nem tudják bezárni. Ha nem a bank által kibocsátott kártya, akkor a használatra jogosult személyt se tudnák beazonosítani. Kicsit távolabbról is megvizsgálva a helyzetet: lényegében semmi közük, vagy ráhatásuk nincs az ATM működésére.

Ha tehát banki nyitvatartási időben elnyeli az ATM a kártyánkat, akkor ezt érdemes lehet a bankfiókban jelenteni, ha nem volt önhiba, akár panaszt is tenni. Amennyiben a kártya nem a saját fiókunkban nyelődik el, hanem például egy másik banknál, akkor sajnos a legfontosabb kérdésre nagyon ritka esetben érkezik konkrét válasz: arra, hogy mikor kapom vissza  bankkártyámat?

Ennek viszont belátható okai vannak, ha jobban megvizsgáljuk a helyzetet. Ahogy említettem: az ATM-ből az elnyelt bankkártyákat az arra szerződött biztonsági szolgálat üríti, arról a bank alkalmazottaival jegyzőkönyvet vesz fel. Ez a folyamat általában ütemezett, de soha nem teljesen biztos.

Előfordul például, hogy egy töltés kimarad, mert a pénzfogyás nem indokolja a feltöltést, de olyan is, hogy váratlanul, soron kívül hozzá kell nyúlni az ATM-hez. Az, hogy fizikailag egyáltalán mikor kerül ki a kártya az ATM-ből, már önmagában egy ismeretlen tényező.

Ha épp 2 órával az elnyelés előtt volt a töltés-ürítés, akkor az hosszabb idő lehet, de ha látjuk a pénzszállítós autót begördülni a sarkon, akkor még az is lehet, hogy azonnal kikerül az ATM-ből. Ürítés és jegyzőkönyvezés után a kártyák a központba kerülnek, ahonnan továbbítják a kibocsátó bankokhoz. Csakhogy ezt bizonyos esetekben már eleve érvénytelenítve teszik!

A kibocsátó bankok megvizsgálják a hozzájuk beérkezett, nem érvénytelenített kártyát, és a saját belső ügyrendjük szerint – bizonyos esetben – azt visszaadják az ügyfelüknek, esetleg cserekártyát bocsátanak ki helyette. De miért nem tudja megmondani senki az elnyelést követően, hogy mikor lesz újra nálam a kártyám?

Az ATM távfelügyelet nem fogja tudni a telefonáló személyt beazonosítani (gyakran ugye nem is a saját kártyánkat használjuk), tőle érdemi információ ezért aligha várható. Az ATM távfelügyelet és üzemeltetés nem ismeri a kibocsátó bank eljárásrendjét, vagyis nem tudja, hogy az ebben az esetben bevonja-e majd a kártyát, az érvénytelenítésre kerül, vagy visszaadja, és ha igen, akkor ezt milyen határidőkkel és eljárással teszi. Azt is csak valószínűsítheti, hogy az ATM mikor lesz legközelebb ürítve, de ezt aligha fogja – érthető okból – a telefonálónak elárulni.

A hibás ATM-et üzemeltető bankfiókban az alkalmazottak sem tudják, esetleg valószínűsíthetik, hogy az ATM mikor lesz töltve-ürítve, de azt ugyanúgy nem tudják idegen kártya esetén, hogy ebben az esetben a másik bank bevonja-e majd a kártyát, vagy visszaadja, és ha igen, akkor milyen határidőkkel és eljárással fogja elvégezni.

Sőt, lényegében senki sem tudja teljes bizonyossággal megállapítani, hogy a kártya érvényes és visszaadható állapotban van-e, amíg a kibocsátó bank meg nem vizsgálta és nem döntött erről. Nyilván minden ügyfélnek mindig igaza van, és biztos benne, hogy nem járt le, nem vasalta ki, nem mosta ki, nem kaparta le a mágnescsíkot, nincs rajta rágógumi. De ezt a bank fogja megvizsgálni.

Ezek az információk pedig együttesen nem áll rendelkezésére a folyamat egyik szereplőjének sem abban a pillanatban, amikor a kártyát elnyeli az ATM. Ezzel pedig lényegében senki sem fog tudni azonnal, érdemi választ adni arra a kérdésre, hogy mikor kapja vissza a kártyáját valaki, sőt arra sem, hogy visszakapja-e egyáltalán.

Mit lehet tenni? Jelezni kell az ATM-en feltüntetett telefonszámon a problémát, be kell jelenteni a saját bank telefonos ügyfélszolgálatán, esetleg az üzemeltető bank telefonos ügyfélszolgálatán, illetve helyben, a bankfiókban, nyitvatartási időben.

És várni. Legjobb tudomásom szerint egyébként jelenleg az érvénytelenítés és cserekártya a gyakorlat, ami már csak azért is érthető, mert azt meg lehet mondani (a saját bank részéről), hogy körülbelül mikor kerül az új kártya birtokába az ügyfél, de azt nem, hogy az eredeti kártyája mikor kerülne vissza hozzá, ha egyáltalán. Előbbi alighanem gyorsabb is. Az ilyen összegek (cserekártya díjigény) az eset körülményeitől és kivizsgálásától függően, általában különösebb probléma nélkül jóváírhatók, ha nem merül fel önhiba lehetősége.

Az ATM egyébként üzemzavaron kívül, normál működés során is elnyelheti a lejárt, érvénytelenített, hibás, hamis, hamisított kártyákon túl a tökéletesen működőt is, ha a “pittyegés” alatt az ügyfél nem veszi el a nyílásból. Mindez természetesen az ügyfél biztonságát szolgálja, még ha annak nem is feltétlen örül épp abban a pillanatban.

Természetesen a hibás ATM mindenképp kellemetlen a bank számára, Csakhogy az ATM szervizelése, esetleges modernizációja vagy cseréje is költség számára, amin ugyebár spórolni is lehet. De üzemzavarok, hálózati kimaradások még a legtökéletesebb rendszerben is felmerülhetnek, 10 évvel ezelőtt, és a mai napon is.

Az ATM használata egyébként az ügyfelek részéről is körültekintést igényelhetne, amit sokan elmulasztanak. Tizenévvel ezelőtt hatalmas “biznisz” volt például a kártyához tartozó adatok megszerzése az ATM helységre, és magára az ATM-re felszerelt különböző adatszerző eszközök segítségével.

Ennek részleteit nem árulnám el, amikor aktuális volt, sajnos folyamatosan jöttek körlevelek, hogy mire kell figyelni és sajnos hosszú ideig csak a beavatkozások nyomait lehetett utólag jegyzőkönyvezni, mivel az ezek rögzítésére használt kétoldalú ragasztó néhol leszedte a festéket a mennyezeten, illetve koszolódást okozott az ajtót nyitó beengedő panel oldalán. Egyik hétvégéről, a másikra.

Ez egy több hónapos, éves folyamat volt, változó intenzitással, volt, hogy sikeres volt az adatszerzés, volt hogy a fiók számos ügyfelének, tömegesen érvényteleníteni kellett a kártyáit, amiknek a másolatait Brazíliában, Lengyelországban és egyéb egzotikus helyeken használták fel.

Az eljárás profi volt, a fiók ügyfelei közül rendőrök épp úgy pórul jártak, mint a nyugdíjasok. A csalók általában hétvégén, vagy éjjel dolgoztak, tudván, hogy az alkalmazottaknak feltűnhetnek a módosítások. De például volt olyan eset is, amikor sikerült hamarabb lépni, amikor egy másik városban akartam a bankomhoz tartozó ATM-et használni, és felismertem az aktívan feltelepített eszközöket.

Persze nem egy külföldi banda járta az országot, később is jöttek a körlevelek, de egyre kevesebb. Bár nem az ágazatban dolgozok, de a híreket olvasva jó pár éve már nem hallok már ilyen esetekről, az ATM-ek kialakítását is jelentősen módosították azóta, hogy megelőzzék ezt a fajta adatszerzést.

Viszont külföldön (és talán még belföldön is) ez még mindig előfordulhat, ezért érdemes odafigyelni, hogy ha ismerjük az ATM típus megszokott alakját, akkor látunk-e  rajta, vagy a környezetében valamilyen szokatlan eltérést, illetve az ajtó nyitópanelén (ha van) van-e szokatlan jel, például, hogy teljesen újszerű, szokatlanul koszmentes, nem illeszkedik pontosan a falhoz, esetleg részlegesen el is távolítható.

A cikkhez ITT lehet hozzászólni. Ha tetszett, ne maradj le a következőről: