Ezentúl a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjának alkoholos befolyásoltság vizsgálatát a feltételezhetően alkoholfogyasztás okozta szolgálatképes vagy munkára képes állapot – vélelmezhető – hiányának felismerésétől számított 30 percen belül kell végrehajtani.
Szabályozás „természetesen” eddig is volt, méghozzá a 8/2023. (IV. 24.) MK rendelet, amit valamiért máris annyira át kellett dolgozni, hogy egyszerűbb volt új normát alkotni, a most megjelent 7/2025. (III. 31.) MK rendelet formájában.
Ilyen részletszabályok átalakítása természetesen nem példa nélküli, főleg, ha a joggyakorlat vagy jogalkalmazás tekintetében új tényezők merülnek fel, mégis nehéz nem gondolni arra, hogy vajon mi történhetett ezen a területen, hogy nem volt megfelelő az előző szabályozási koncepció.
Természetesen vannak új elemek, mint a bevezetőben említett 30 perces szabály, ami korábban „legrövidebb időn belül” volt, vagy épp az az árnyalatnyi különbség, hogy az előző szabályozás úgy értékelte – józan paraszti ésszel is helytelenül – a 0,10 mg/l légalkohol-értéket meg nem haladó mérési eredményt, hogy az orvosszakértői szempontból nem értékelhető.
Ez nyilvánvalóan hülyeség, hiszen akármilyen csekély alkoholbevitelt lehet orvosszakértői szemmel értékelni. Ezt felismerhette a jogalkotó is, mivel most már úgy rendelkezik, hogy az alkoholteszter 0,10 mg/l légalkoholértéket meg nem haladó mérési eredménye esetén további mintavételre nem kerül sor.
De nyilván számtalan más, fontosabb problémát is helyretesz az új szabályozás, ami azért is különösen fontos lehet, mert a titkosügynököknek igen nehéz lehet a stresszt megfelelő módon, szélsőségektől mentesen kezelni. Legalábbis az Amerikai Egyesült Államokban ez biztosan igaz lehetett, hiszen volt idő amikor megszervezték az „Irgalmas szamaritánus” műveletet a karácsonyi bulikon lerészegedett, a folyosókon fetrengő tengődő CIA ügynökök összeszedésére.
A megfelelő pszichés állapot feltételezem rendkívül fontos lehet ilyen területen, bár érdekesség, hogy egy állítólagos ex-CIA alkalmazott szerint a tengerentúlon kifejezetten szívesen alkalmaznak például szorongásos személyiségű embereket („Anxiety is a superpower in the world of espionage”). Mindenesetre, ha csak ezen múlik, akkor én titkosügynökként legalább James Bond lettem volna.
A cikkhez ITT lehet hozzászólni. Ha tetszett, ne maradj le a következőről:
