A napokban két érdekes beszerzési eljárás dokumentációja vált elérhetővé a Védelmi Beszerzési Ügynökség portálján. Időrendben visszafelé haladva, az egyik a „Multispektrális felderítő komplexum karbantartása, javítása, pótalkatrészek beszerzése 2021-2023” eredménye volt.
A szerződés odaítéléséről szóló hirdetményből kiderül, hogy az eljárást a Pro Patria nyerte, méghozzá azért, mert műszaki sajátosságok miatt egy meghatározott gazdasági szereplő képes a szerződést teljesíteni. Mindez magyarul nem jelent mást, minthogy a saját terméküket kell karbantartani.
Az eljárás ezzel egy érdekes állapotra tesz pontot, mivel a Pro Patria eszközei szinte minden honvédelmi témájú kiállításon és rendezvényen, sajtónyilvános rendezvényen szerepeltek, de az lényegében nem volt pontosan ismert, hogy milyen típusú termékekkel van a Magyar Honvédség ellátva.
Bár a Pro Patriától történő vásárlás ténye a véleményem szerint már évekkel ezelőtt nyilvánossá vált a szerződésállomány nyilvános listájából, de nyílt eljárás szerintem nem zajlott, vagyis valamilyen szinten minősített lehetett a beszerzés folyamata és annak részletei (még akkor is, ha feltételezem hasonló tárgyban korábban már uniós eljárás is zajlott).
A meglepő a mostani beszerzésben tehát egy nagyon konkrét információhalmaz, ami alatt azt értem, hogy a hirdetmény közvetve vagy közvetlenül tartalmazza a beszerzett termékek (mint a PGSR3) valamennyi paraméterét, továbbá a Pro Patria vállalási árait, a radartól kezdve a hátizsákig bezárólag.
Mindez ezért is furcsa, mert nagyon távolról nézve, az eljárás elnyerése kapcsán lényegében teljesen mindegy volt szerintem, hogy mennyiért szállít „100m terep összekötő kábelt” a Pro Patria a Magyar Honvédségnek, hiszen a mostani „kiválasztásnál” eleve nem az ár számított (ez teljesen normális, mivel egyértelmű, hogy a gyártói támogatást tőle lehet megvenni).
Persze a szerződésben ezt (vagyis a fogyó és csere eszközök szállítási árait) lehetett, illetve kellett volna azért rendezni, én csak azt nem értem, hogy miért kellett nyilvánosságra hozni? Az biztos, hogy nem szívesen lennék a Pro Patria sales-es emberének a helyében megmagyarázni, hogy máshol miért fog vastagabban a ceruza (ha ilyen előfordul, de miért is ne).
A másik meglepő eljárás a „Korlátozott terjesztésű német szabályzatok fordítása 2021” elnevezésű eljárás hirdetménye volt. Az eljárás során 2800 oldal német nyelvű, „Korlátozott terjesztésű!” minősítésű műszaki dokumentációt kell lefordítani.
Az eljárás azért furcsa, mert szerintem példa nélküli, hogy „Korlátozott terjesztésű!” minősítésű dokumentumok fordítása egy viszonylag nyílt eljárásban kerül kiírásra, és amelynél a műszaki és szakmai alkalmasságnál elő van írva, hogy ISO 17100:2015 tanúsítvánnyal kell rendelkezni (ami igazolja a szabványnak megfelelő fordítási szolgáltatási szintet), de például nem elvárt valamilyen nemzetközi információbiztonsági tanúsítvány megléte.
Utóbbit természetesen feleslegessé teheti az előzetes minősítés, a már meglévő telephelybiztonsági tanúsítvány ténye, illetve ezzel összefüggésben az Alkotmányvédelmi Hivatal jegyzékében való szereplés, vagyis ez érdemben csak egy kiegészítő műszaki alkalmassági előírás lehetett volna.
Másik oldalról érdekes, hogy miért nem tartja a Magyar Honvédség a saját érdekkörén belül a fordítást? Összességében persze lehetséges, hogy az egyébként zömében német eredetű beszerzések kapcsán olyan mennyiségű, de egyszeri fordítási munkára van szükség, ami indokolja a külső erőforrás igénybevételét.
Ha így van, akkor az egyben azt is jelenti, hogy a beszerzés során nem volt elvárás, hogy a beszállító magyar nyelvre fordítsa, és úgy adja át a releváns, eredetileg német nyelvű szakanyagot. Mindenesetre ez csak spekuláció, mivel nem ismert a fordítási munka témája.
Borítókép: Gyömbér Béla, Hajmáskér
A cikkhez ITT lehet hozzászólni. Ha tetszett, ne maradj le a következőről:
