A hétvége talán legérdekesebb eseménye volt, hogy a vezérlőszobában valaki „rossz gombot nyomott meg” és ezért beindította a hawaii vészriadó rendszert, amely mobilüzenetben és a televízón keresztül (meg ki tudja még hányféle módon) tájékoztatta a sziget lakosságát, hogy „rakétaveszély” fenyegeti az államot, ezért mindenki keressen menedéket. És, hogy nem gyakorlat.
Azóta persze kiderült, hogy emberi hiba miatt került aktiválásra a rendszer, és furcsa módon 38 percig tartott a hibát kijavítani (legalábbis a mobilértesítés tekintetében). Mindez ugyebár épp egybeesik az észak-koreai rakétaválsággal, Hawaii pedig az egyik leginkább fenyegetett terület az Egyesült Államok tagállamai közül. Legalábbis azoknak, akik komolyabb esélyt látnak egy váratlan, és a rakétavédelmi rendszeren is átjutó észak-koreai rakétatámadásra, mint én.
A hétvége eseményei azért érdekesek, mert talán még nem volt példa arra a hidegháború lezárultát követően, hogy az Egyesült Államok tagállama egy valóban létező (vagy legalábbis annak megfelelően kommunikált) rakétafenyegetettség időszakában, éles vészriadót hirdessen. Mindez érthető módon megviselte a lakosságot, szinte percenként kerülnek fel újabb sztorik, élménybeszámolók, videók az internetre.
Számomra viszont az emberek első reakciója a legérdekesebb, arra gondoltam ezért, hogy megpróbálok pár valódinak tűnő videófelvételt összegyűjteni amely abban a 38 percben készülhetett, amikor a vészriadó kiadásra került.
Utcán rohanó emberek:
Pt 2. Students at University of Hawaii at Manoa panicking after missile threat was issued pic.twitter.com/7vO0n2qndf
— Joe Walker (@_JoeWalker) January 13, 2018
Gyermekét a föld alá rejtő szülő:
Egy ember, akit valamiért más emberek néznek:
Menedékhelyre rohanó diákok:
TV-ben megjelent tájékoztatás:
Természetesen a fentiek közül bármelyikről kiderülhet utóbb, hogy nem az esemény időpontjában játszódik (fake). Érdekes egyébként, hogy noha rohanó embereket lehet látni a felvételeken, de eddig nem olvastam még híradást komolyabb tömegpánikról. Érdekes továbbá a védelmi célokat szolgáló tömegtájékoztatási rendszert működés közben is látni, amelynek „nyilvánosságra hozatala” vélhetően az ellenérdekű hírszerző szolgálatok legnagyobb örömére történt.
Egyébként egy „atomtámadást” túlélni sem túl vidám dolog, legalábbis a témakört feldolgozó egyik legjobb (persze korántsem hibátlan) filmsorozat alapján:
Ha tetszett, ne maradj le a következőről:
