Egészen izgalmasan alakul a honvédelmet érintő egyes törvények módosításáról szóló T/13657 számú javaslat sorsa. Ennek oka nem más, mint hogy december eleje van, és még mindig nem fogadták a javaslatot, miközben a Törvényalkotási bizottság több ponton módosító javaslattal élt a tervezett szövegére vonatkozóan. A fenti mondatban pedig meglepő módon a december eleje a lényeg.
A javaslatot egyébként 2020.11.10-én nyújtották be és 2020.11.15-én egy részletező írásban elemeztem már, rámutatva a jelenlegi szabályozást érintő legfontosabb változtatásokra. A szabályozási koncepció kapcsán kiemeltem például, hogy ezentúl a Magyar Honvédség állományára is kiterjed a biometrikus adatgyűjtés. Ezt követően viszont nem követtem az iromány életét, mivel nem vártam komolyabb módosításokat.
Amikről a mai napig nem is tudtam (csak az elfogadását követően akartam belenézni, hogy volt-e valami lényegesebb módosulás), viszont december eleje van, ami egyben azt is jelenti, hogy a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) ezekben a napokban tette közzé az előző hónapban végzett jogszabálytervezet-véleményezési tevékenységéről szóló dokumentumokat.
Legnagyobb meglepetésemre ezekből az derült ki, hogy a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke 2020.11.06-i keltezésű levelétől kezdve minden követ megmozgatott, hogy több lényeges elemében is megváltoztassák a tervezett koncepciót. Az pedig még érdekesebb, hogy a meglátásaimmal több ponton megegyező álláspontot képviselt, többek között a fent kiemelt problémakörök tekintetében is.
A minden követ megmozgatott alatt egyébként azt értem, hogy miután nem kapott választ a Honvédelmi Minisztériumtól, közvetlenül a Törvényalkotási bizottsághoz fordult (melynek vezetője Hende Csaba) 2020.11.17-én azzal, hogy a jogalkotási folyamatban nem vették figyelembe az ajánlásait, és megismételte a korábbi észrevételeit amelyek – leegyszerűsítve – az alábbi problémakörök köré csoportosíthatók a biometrikus adatkezelés témakörében:
- nem elfogadható, hogy az 50 éves biometrikus adatkezelés a szemben álló erők mellett például a honvédség erőire is vonatkozik,
- nincsenek szabályozva a korábban történő törlés (szükségtelenül, vagy épp jogellenesen kezelt adatok) feltételei,
- indokolt lenne, hogy csak a szemben álló erők adatait lehessen továbbítani,
- pontosítás szükséges az adattovábbítás nyilvántartás kapcsán,
- hiányos tervezet indokolása a jogalkotói szándék megértéséhez.
Az ügy később úgy bonyolódott, hogy Péterfalvi Attila végül pár nappal később, 2020.11.23-án kapta kézhez a Honvédelmi Minisztérium 2020.11.12-i keltezésű válaszlevelét, amelynek konkrét tartalma nem ismert, csak a válaszra adott további észrevételek.
A minisztérium válaszából (amennyire az a dokumentum alapján rekonstruálható) kiderül, hogy a Magyar Honvédség állományára vonatkozó adatkezelési időt 50 évről 5 évre módosítanák, illetve más pontokon is figyelembe veszik a NAIH javaslatait.
Ugyanakkor továbbra sem volt egyetértés az adattovábbításra vonatkozóan (a saját erőkre vonatkozó adatok továbbításának indokolását szerette volna megismerni), illetve úgy vélte, hogy az adatgyűjtést a fentiek mellett is csak a külföldi műveletekben részt vevő állományra kellene korlátozni.
Végül a Törvényalkotási bizottság több ponton módosító javaslattal élt, részben integrálva a NAIH elnökének állásfoglalását. A módosult szöveg szerint például az adatok a biometrikus nyilvántartásban a Magyar Honvédség kijelölt erőinek állományába tartozók és e kijelölt erőket támogató személyek adatai tekintetében öt évig, a további érintettek tekintetében ötven évig kezelhetők (itt érdemes talán kitérni a „kezelik” és „kezelhetők” különbségére, és arra is, hogy a módosított szöveg kesetén vajon mikortól kell majd ezt az időt figyelni).
De orvoslásra kerül az a probléma is, amire a korábbi írásomban már utaltam, miszerint ezentúl adatátadás csak olyan külföldi államnak vagy nemzetközi szervezetnek lesz lehetséges, amellyel Magyarország „bűnügyi vagy védelmi együttműködési tárgyú nemzetközi szerződésen alapuló együttműködést folytat.” A korábbi tervezet szerint erre bármilyen szerződés alapot adhatott volna.
Összességében a véleményem szerint nagyon jelentős kérdések kapcsán eléggé bizonytalannak tűnik a jogalkotás folyamata, hiszen talán nem kell adatvédelmi szakértőnek lenni ahhoz, hogy belássuk: miért nem mindegy, hogy 50 vagy 5 évig kezelik valakinek a biometrikus adatait, és azt milyen külföldi államoknak és szervezeteknek, milyen eljárásban adják át.
A cikkhez ITT lehet hozzászólni. Ha tetszett, ne maradj le a következőről: