Az Antall József Tudásközpont (AJTK) szervezésében, a napokban került megrendezésre „A magyar haderő fejlődése és a V4 katonai együttműködés” címmel egy igen érdekes kerekasztal-beszélgetés. Az előadók a manapság gyakran médiaérdeklődést kiváltó témákban, mint amilyen V4 térségbeli szerepe, vagy épp a haderőreform tekintetében kívántak tájékoztatást adni az érdeklődők számára.
Az eső ellenére is közel teltházas rendezvényen Dr. Balogh István, a KKM Biztonságpolitikai és Non-Proliferációs Főosztály főosztályvezetője és Dr. Demkó Attila, a HM Védelempolitikai Főosztály főosztályvezetője osztotta meg tapasztalatait és gondolatait a V4 jelenéről és jövőjéről.
Dr. Balogh István gondolatmenetét azzal a kérdéssel kezdte, hogy mikor van erős haderő? Természetesen akkor, ha erős politikai szándék mutatkozik annak fenntartására. Ezzel kapcsolatban a beszélgetés során visszatérő momentum volt egyébként annak a hangsúlyozása, hogy 2010 előtt különösen súlyos politikai döntések születtek, amelyek a mai napig meghatározó jelentőségűek a honvédelem területén.
Napjaink megváltozott biztonságpolitikai környezetét – európai megközelítésből – a BREXIT, az európai védelmi fejlődés, a walesi és varsói NATO csúcsok, és a V4 önálló haderő-fejlesztési koncepciója határozza meg leginkább. Ugyancsak meghatározó lesz a jövőben a NATO egysége, amelynek kapcsán nagyon fontos kihívás az egyensúly megőrzése. Hazánk biztonságpolitikai kihívásaira a keleti és déli irány egyaránt meghatározó lehet, amelyek egy önálló, magyar, nemzeti érdekrendszerbe olvadnak össze.
A védelem- és biztonságpolitika a terrorfenyegetettség és illegális migráció árnyékában felértékelődött, de ettől függetlenül is létező, belső európai folyamat az EU globális stratégiájának átalakítása és az uniós külpolitikai koncepció revíziója. Ezt a BREXIT tovább katalizálta, hiszen atomfegyverekkel rendelkező, ENSZ BT tagállam lép ki az EU-ból, amely hagyományos fegyverzet terén is meghatározó jelentőségű volt.
Ezzel párhuzamos folyamat a The Common Security and Defence Policy (CSDP) beindulása, azon belül is különösen fontos a Permanent Structured Cooperation (vagy magyarosan(?) az Állandó Strukturált Együttműködés), rövidítve PESCO elfogadása. Ez egy valódi, 28 tagállamot érintő együttműködés lesz, amelynek kapcsán a támogatásra érdemes biztonság- és védelempolitikai projektek meghatározása zajlik jelenleg. Az együttműködés részleteinek kidolgozása tehát jelenleg is folyamatban van.
Fontos azonban az is, hogy az európai védelmi ipari piac azonban nem része az egységes piacnak: ez egy állami érdekekkel megtűzdelt ipari szegmens. Kérdés, hogy az Állandó Strukturált Együttműködés milyen jellegű kooperációt tesz majd lehetővé. Eltérők az érdekek, de a Lengyelország által is támogatott földrajzi kiegyensúlyozottságot meg kell valósítani.
A magyar haderő-fejlesztési koncepciót az segítené leginkább, ha földrajzi egyensúly jönne létre a védelmi ipar területén. Ha ügyesen fejlesztjük ezt az iparágat, akkor munkahelyek jöhetnek létre. Bár rendkívül technológiaigényes és költséges a kapacitások kiépítése, de hosszú távon mégis megérheti.
Dr. Demkó Attila előadását azzal kezdte, hogy egyfajta rangsort állított fel a V4 országok között. Lengyelország a mérete, a honvédelem lakossági támogatása és a folyamatos fejlesztés kapcsán külön ligát képvisel. Csehország hadiipara jóval fejlettebb, őket követi Magyarország, majd Szlovákia. Ő egyébként később még utalt arra, hogy a honvédelmi fejlesztéseknél még mindig létező politikai félelem, hogy mikor érkeznek politikai támadások, miszerint az adott összegből például hány inkubátort lehetett volna venni.
Magyarország 2010 előtt súlyos döntéseket hozott, amelyek részben azon alapultak, hogy a nagy konfliktusok látszólag elmúltak, a konfliktusok távolivá váltak. Politikai akarat hiányában pedig erős hadsereg sincs, példaként említve, hogy az önjáró tüzérségünk 2007-ben gyakorlatilag eltűnt. Ezeket az eszközöket a lengyelek például felújították és modernizált tűzvezető rendszerrel látták el.
Véleménye szerint 2002 és 2010 között alakult ki az a „különleges” állapot, ami a magyar haderőt jelenleg is jellemzi: egy erős, haditechnikai szempontból megfelelően felszerelt, jelentős méretű hadsereg épült le, miközben az egyébként is szerény méretű magyar hadiipar szinte teljesen eltűnt.
A GDP arányos növekedésben is megmutatkozó képességfejlesztésnek a véleménye szerint ugyan a politikai együttműködés adja a keretet, amit azonban meg kell tölteni tartalommal. Ez nem az USA elvárása, nem a NATO elvárása, hanem ez egy nemzeti érdek, ami alapján a fejlesztésre szükség van.
Megítélése szerint Magyarország politikája a 2014-es migrációs válság kapcsán utólag beigazolódott, azt már az EU-n belül is elismerik szakmai körökben. Érdekes és talán még nem közismert (bár a sajtóban már megjelent) információként megemlítette, hogy a V4 Battlegroup (V4 BG) kapcsán komolyan megfontolták, hogy az kitelepüljön egy általa közelebbről meg nem jelölt, afrikai országba, Magyarország pedig támogatta ezt a koncepciót.
Ráadásul mindezt – állítólag – nem V4 tagállam kezdeményezte, és a kitelepülés meghiúsulásában végül jelentős szerepe volt a légi szállítási kapacitás elégtelenségének és az Athena-mechanizmus finanszírozási sajátosságainak. A „felkérés” ténye és a példa nélküli alkalmazás lehetősége jelentősen árnyalja azt a képet, hogy a V4 kezdeményezés egy erőtlen, gyakorlatban nem működő platform lenne. Ugyancsak majdnem megvalósult egy közös radarfejlesztés is, ami bár végül meghiúsult, azonban ez sem Magyarországon múlt.
„Egész Európának komolyabban kell venni a védelmet, mert ha nem vesszük komolyabban, akkor a problémák ide jönnek.”
A véleménye szerint a korábban szinte minden területen önellátó magyar hadiipar a két világháború, majd Trianon után eleve meggyengült, a rendszerváltás után pedig lényegében megszűnt. Lehet, hogy sok szereplője van a piacnak, de kapacitásban gyorsan elérhetik a jelenlegi gyárak a kapacitásuk határait. A magyar hadiipar azonban olyan súlyos helyzetben van, hogy bármilyen forrás óriási segítséget jelent majd.
Dr. Demkó Attila szerint szükséges lehet az alapok újraépítése, fejlesztése, mint amilyen a lőszergyártás, vagy épp a könnyű fegyverzet gyártói kapacitásának kiépítése, mert ez a nemzeti érdek. Fel kell tenni a kérdést, hogy mit tud jelenleg gyártani például a Rába, képes lehet-e, akár licenszek megvásárlásával például páncélozott szállító harcjárműveket, vagy ahhoz leglább alkatrészt gyártani. Érdekes módon egyébként épp a napokban merültek fel erre vonatkozó találgatások a sajtóban.
Érdekességként még annyit jegyzett meg, hogy a Dr. Balogh István által már említett PESCO mozaikszó egy „magyar kolleginától” kapta a nevét, ami azért különösen érdekes, mert önmagában csak ennek a szónak a bírálatára külön bekezdést szentelt korábban az Index EUrológusa.
Az afrikai bevetés lehetősége pedig azért izgalmas, mert a V4 BG – az aktiválását megelőző utolsó hónapokban – „véletlenül” épp egy fiktív afrikai országba, Lakutaba való kitelepülést gyakorolta. A fiktív konfliktus kapcsán stabilizációs feladatokat kellett megoldaniuk a PANDA-15 elnevezésű parancsnoki és törzsvezetési gyakorlat során.
A kép illusztráció, a megadott linkek nem az előadók forrásai.
Ha tetszett, ne maradj le a következőről:
