A napokban ugyanis megváltozott a Mi-24-es helikopterek felújítására vonatkozó, uniós közbeszerzés, ami miatt pár nappal később zárul majd az eljárás. Az ajánlattevő alkalmasságának megítéléséhez szükséges adatok és a megkövetelt igazolási mód kapcsán történt egy apró módosítás. Az újabb szövegváltozat szerint az ajánlatban már nem a referenciaként megjelölt munka „ellenszolgáltatásának nettó összegét” (vagyis azt, hogy korábban másoknak mennyiért végezték a szolgáltatást) kell megadni, hanem a szerződés „mennyiségét.”
Ez azért érdekes, mert első ránézésre, a műszaki alkalmasság kapcsán, tényleg irrelevánsnak tűnik a nettó összeg, ugyanis az a részvételre jelentkező minősül alkalmatlannak, amelyik nem rendelkezik az eljárást megindító felhívás megküldésétől visszafelé számított 3 évben összesen legalább 5 darab Mi-24 típusú helikopter nagyjavítására vonatkozó szerződésszerűen teljesített referenciával.
Másrészt viszont nekem úgy tűnik, hogy nem „hiba” történt, és az ajánlatkérő Honvédelmi Minisztérium eredetileg valóban a nettó összegre volt kíváncsi, nem pedig a szerződött mennyiségre. Ez szerintem következik abból, hogy ezen a helyen az utóbbi 3 év „legjelentősebb teljesítéseinek” felsorolását kérték. A mennyiségi adatokat az ajánlat a véleményem szerint egyébként is tartalmazta volna.
Hogy ez a „hiba” mennyire véletlenül került az ajánlattételi felhívásba, azt nem tudom, de meglehetősen nagy segítség lehetett volna az ajánlatkérő magyar fél számára, ha az ajánlattevő tájékoztatja arról a tárgyalásos eljárás során, hogy a referenciaként megjelölt Mi-24-eseket mennyiért nagyjavította/újította fel korábban másoknak. Ehhez azonban a másik oldalról tényleg nem került meghatározásra semmilyen minimumkövetelmény (például, hogy legalább XY milliárd forint értékben kell elvégzett munkát, referenciaként igazolni).
Nem lepődnék meg, ha a módosítás a tender kapcsán esélyesnek tartott orosz vállalatok valamelyikének észrevétele nyomán történt volna. Az ő(k) – vagy akár az orosz állam – szemszögéből nézve, ilyen körülmények között, számomra is indokolatlannak tűnne az ajánlatkérő magyar fél tájékoztatása a korábbi szerződések ellenszolgáltatásának nettó összegéről. Főleg, ha az közvetlenül nem is kapcsolódik alkalmassági követelményhez.
Ráadásul közismert, hogy az orosz hadiipari vállalatok, illetve az orosz állam tág határok között szokta a hadiipari termékeinek vagy szolgáltatásainak az árát meghatározni, geopolitikai vagy egyéb érdekeik nyomán. Ennek kapcsán még egyet is lehet érteni azzal, hogy nem szeretnék az egyébként NATO-tag Magyarországot ilyen információk kapcsán, írásban tájékoztatni. A nettó összeg azért sem biztos, hogy irányadó lett volna, mert a magyar Mi-24-esek állítólag rendkívül rossz állapotban vannak.
Csak egy gondolat erejéig utalnék arra, hogy a Mi-24-esek több jelenlegi és esetleges jövőbeli katonai konfliktusban is fontos szerepet játszanak, olyanokban is, amelyek kapcsán esetleg de facto katonai támogatásnak minősülően alacsony volt az utóbbi pár évben egy-két Mi-24-es oroszországi felújításának egyébként legkevésbé sem nyilvános ára.
Mindez természetesen csak hipotézis, és a jelenség sem kifejezetten orosz, ugyanez a nyugati fegyverpiacról is elmondható, legfeljebb valamivel nagyobb a transzparenciával és kisebb árkülönbözetekkel. Az új ajánlattételi határidő, az eredeti lejárta előtti napon megjelent módosítással, 2017.08.11-e lett.
Ha tetszett az írás, akkor ne maradj le a következőről:
