Egy, a nemzetközi sajtót bejáró hír kapcsán egyre több a találgatás, az Amerikai Egyesült Államok kormánya mégis mélyen hallgat arról, hogy mi történhetett a diplomatáival Kubában. A hírek szerint legalább tíz amerikai diplomata és családtagjuk vált a hangtámadás áldozatává. Dióhéjban eddig körülbelül ennyi konkrétumot lehetett tudni, illetve azt is, hogy „szerepe lehetett az incidensben egy titokzatos, emberi fül által hallhatatlan hangokat kiadó eszköznek.”
Arra gondoltam, hogy kicsit utánajárok az akusztikus fegyverek alkalmazási tapasztalatainak, de meglepően kevés tanulmányt találtam – legalábbis magyar nyelven – ami a kérdéskört vizsgálja. A néhány témába vágó, szakmai értekezés is inkább a hallható tartományba eső hanghullámok katonai, esetleg rendészeti alkalmazásával foglalkozik, márpedig az eddigi információk szerint a részleges, vagy teljes halláskárosodást Kubában egy, a nem hallható tartományba eső hang okozta.
A magam részéről elvetném annak a lehetőségét, hogy a támadás eredetileg is az amerikai diplomaták hallásának megkárosítására irányult volna. Vélhetően senkinek nem áll érdekében egy nemzetközi bonyodalmakat okozó, de egyébként nem is különösebben hatásos támadást kivitelezni ilyen módon. Sokkal valószínűbb számomra, hogy egy leplezni kívánt, de más célt szolgáló támadás, egyébként nem is kívánt „mellékhatása” a halláskárosodás, amit talán a hosszan tartó alkalmazás, vagy esetleg nem megfelelő beállítás okozhatott.
Mindenesetre az első találat az infrahang tartományban működő akusztikus eszközökről Bartha Tibor értekezéséhez vezetett, melynek a „Személyek elleni akusztikus fegyverek, mint nem halálos eszközök” címet adta. Mint 2004-ben megírta, az alacsony frekvencia számos olyan hatást idéz elő az emberi szervezetben, amely alkalmassá teszi az infrahangot, hogy fegyverként is alkalmazható legyen. Ezeket a hatásokat szerinte nem is lehet megakadályozni egyszerű eszközökkel.
Arról persze már megoszlanak a vélemények, hogy Kubában valóban infrahang fegyvert alkalmaztak-e vagy sem, de ennek a lehetőségét a LiveScience és a Time sem vetette el, így evidens, hogy érdemes a témát megvizsgálni. Különösen furcsa, hogy az amerikai források messze kerülik bármilyen érdemi bemutatását az infrahang fegyverekre vonatkozó kutatásoknak, pedig máskülönben azért elég sok konkrétum ismerhető ezen a területen.
Visszatérve Bartha Tibor tanulmányára: az infrahangot alkalmazó eszközök, hanggenerátorok tehát akusztikus nyomáshullámot idéznek elő. Véleménye szerint az alacsony frekvenciának köszönhetően az infrahang könnyen át tud hatolni akár szilárd építmények falain is. A nagyon alacsony frekvenciájú és magas intenzitású hangok „a célszemélyeket diszorientálják, megzavarják, megrémítik, nyugtalanságot, rossz közérzetet, szédülést, egyensúlyvesztést idéznek elő. Gátolják az érzékszervek funkcióit, fejfájást, émelygést, hányingert és bélgörcsöt okozhatnak.”
Összefoglalója szerint esetenként a „besugárzott” személyek lélegzete akadozóvá válik, félelemérzetük támad, egyeseknek epilepsziás rohamai lehetnek. Mint írja, különösen veszélyes a nagy teljesítményű, 7 Hz-es infrahang. „Az ilyen frekvenciájú hanggal besugárzott személynél a mentális tevékenység és a pontos munka egyre nagyobb nehézségekbe ütközik. A nagy energiájú infrahang hatására súlyos belső sérülések is felléphetnek, egyes belső szervek akár le is szakadhatnak.” Eközben az infrahang fegyverek egyik igen nagy előnye, hogy az alkalmazott frekvencia túl alacsony ahhoz, hogy hallani lehessen, ezáltal a célszemély egyáltalán nem, vagy csak későn jön rá, hogy ellene tevékenységet folytatnak.
A különböző források egyetértenek abban is, hogy túl sok energia szükséges a hatékony alkalmazáshoz. Ugyancsak Bartha Tibor írt arról is, hogy egyes források szerint, személyek ellen alkalmazva a levegőben terjedő infrahang nem „kapcsolódik” jól az ember testéhez, becsapódásnál szinte „lepattan” róla. A technológiára vonatkozó ismeretek érdemi bővítésére azonban majdnem tíz évet kellett várni, amikor Ványa László írt ismét az egyetemi jegyzetében az irányított energiájú fegyverek működéséről.
Szerinte az emberekkel folytatott kísérletek sokasága(!) azt mutatta, hogy az emberi szervezetből különféle reakciókat váltanak ki a mechanikai rezgéshullámok, még olyanok is, amelyeket füllel nem is észlelünk: megfigyelték, hogy az infrahang hullámok félelemérzetet, menekülési reakciókat, dezorientációt váltanak ki, vagyis az infrahangok az emberi szervezetre károsak lehetnek.
„A közel 7 Hz rezgésszámú infrahang sugárzás megegyezik az agy alfa-ritmusainak frekvenciájával. Az infrahang hat az agy bioáramára, másfelől pedig az idegrendszerre. Ezen kívül a nagy teljesítményű infrahanggal való besugárzás a belső szerveket erős rezgésbe hozza, melynek következtében a szív és az érrendszer jelentős mértékben túlterhelődhet. A 7-8 Hz frekvenciájú infrahang különösen veszélyes, mert gyakorlatilag megegyezik a belső szervek saját rezgésszámával, így könnyen bekövetkezhet a rezonancia jelenség melynek fellépésekor a belső szervek sérülnek, valamint a vérkeringés saját rezgésszáma is 8 Hz körül van, ezért a rezonancia, illetve a fellépő interferencia révén az érrendszer károsodhat.”
Az infrahangok továbbá fáradtságot is okoznak. Még a leggyengébb 7 Hz-es infrahang is erős fejfájást, látási zavarokat, figyelmetlenséget okozhat, ráadásul szinte mindenen áthatol. Az infrahangok emberi szervezetre gyakorolt hatása régen ismert, illetve kutatott terület, Ványa László szerint erről laboratóriumi és harctéri tapasztalatokkal egyaránt rendelkeznek a területet kutató országok.
Összességében tehát elmondható, hogy az emberi fül által érzékelhetetlen infrahanggal kapcsolatban meglehetősen sokféle kutatás foglalkozott már, azonban a hatásai kapcsán már nincs teljes összhang a források között. Általánosságban elmondható, hogy minden forrás szerint lehetséges az emberi szervezetre való káros felhasználásuk, de egyik sem említ konkrét fegyvert, eszközt, vagy legalább konkrét példát a gyakorlati alkalmazására. Általánosságban hozzáteszik, hogy az eredményessége felől is megoszlanak a vélemények, és használata olyan nagy energiabefektetéssel jár, ami miatt harctéri alkalmazásra alkalmas fegyvert állítólag nem is készítettek belőle.
Hogy Kubában ilyen eszközt használtak volna az amerikai diplomaták ellen az tehát pusztán feltételezés a részemről, hiszen ilyen fegyver állítólag nem is létezik. Ennek persze kissé ellentmondanak a fenti leírások, hiszen ahhoz képest, hogy nem létezik, meglepően sok kísérleti kutatás foglalkozott a témával. Márpedig aligha érdemes ennyi, közelebbről szinte soha meg nem nevezett kutatómunkát fektetni valamibe, amiből végül ennyire nyilvánvalóan nem lesz fegyver. Bár azért ilyen esetre is lehet példát találni.
A legizgalmasabb információt „természetesen” a Wikileaks weboldalán közzétett dokumentumok hordozzák. Egyfelől azért, mert az „infrasound” kifejezésre meglepően kevés keresési találatot lehet kapni, jóval kevesebbet, mint például a konteóhívők szent anyagára, a vörös higanyra. Magyar szempontból rendkívül érdekes egy 1978-ból származó összefoglaló, amiben említésre kerül, hogy egy közelebbről meg nem nevezett, magyar(!) szakértő szerint a 0-25Hz tartományba eső hangok potenciálisan tömegpusztító fegyverként is alkalmazhatók. Megemlítik a 7 Hz frekvenciát is, amely egybeesik az agy alfa hullámaival, illetve a belső szervekre gyakorolt káros hatásokat is. A korabeli vélemények szerint a technológia minden korábbinál olcsóbb tömegpusztító fegyver létrehozására is alkalmas lehet.
A témakör persze korábban is felmerült Genfben a tömegpusztító fegyverekkel, illetve azok korlátozásával, leszerelésével kapcsolatos tárgyalások során, igaz jóval kevesebb konkrétumot megemlítve. Már 1976-ban felvetették az infrahangok lehetséges felhasználását a belső szerveket károsító, tömegpusztító fegyverként (a vérkeringés zavarával, károsításával okozhat halált a leírás szerint). Érdekes módon úgy tűnik, hogy a témát inkább az oroszok hozták elő, és épp az amerikai fél volt az, amelyik nem tartotta annyira fontosnak foglalkozni vele.
„US DOES NOT BELIEVE THAT ANY SCIENTIFIC DEVELOPMENTS POINTED TO BY SOVIETS PORTEND NEW TYPES OF MDW. CERTAIN DEVELOPMENTS (E.G., INFRASOUND) ARE TOO LIMITED IN DESTRUCTIVE EFFECTS TO MEET DEFINITIONAL CRITERIA OF MDW(…)”
A fenti mozaikokat természetesen csak konteó szintjén összerakosgatva úgy tűnik, hogy a hidegháború során, főleg a 70-es évek első felében, mindkét oldalon intenzíven kutatták az infrahangok fegyverként való felhasználásának lehetőségét, és talán az amerikai fél volt ezen a területen az eredményesebb.
Erre utalhat, hogy a témát nem tartották annyira fontosnak a leszerelési tárgyalások folytán, de az akusztikus kutatások területén mégis bejelentettek azért egy-két szabadalmat, ami végső soron akár katonai célú felhasználásra is utalhat. És persze némi fantáziával akár magyarázatot adhat arra is, hogy miért titkolta el hónapokon keresztül a problémát az amerikai kormány.
A kép illusztráció, forrása: pixabay.com
Ha tetszett az írás, akkor ne maradj le a következőről:
