Tavaly év végén figyeltem fel egy furcsa kormányhatározatra, amely egy szomorú és egyben megdöbbentő helyzetet próbál kezelni Kárpátalja vonatkozásában. Egy súlyos problémára, ami ráadásul elég kevés médiafigyelmet kapott. Az ügyre vonatkozó kérdéseimmel hónapokkal ezelőtt megkerestem az Emberi Erőforrások Minisztériumát, választ azonban mindeddig hiába vártam. Ettől függetlenül megpróbálom most bemutatni a problémát, amely immáron évek óta veszélyezteti Kárpátalja lakosságát.
Az ügy kiindulópontja számomra tehát a 1670/2016. (XI. 25.) Korm. határozat volt, amit „a kritikus kárpátaljai immunizációs helyzet kezelése és Magyarország határain túlról érkező járványügyi kockázatok csökkentése érdekében” hozott a kormány, és amelyben „felhívta az emberi erőforrások miniszterét, hogy gondoskodjon Kárpátalja régió védőoltási rendszerének működtetéséhez szükséges ukrajnai forgalomba hozatali engedéllyel rendelkező oltóanyagok közbeszerzési eljárás keretében történő beszerzéséről.”
A kormányrendelet végrehajtása során – 2017 és 2021 között – tuberkulózis elleni BCG vakcinát, torokgyík, szamárköhögés, merevgörcs elleni vakcinát (az ukrán védőoltási rendszernek megfelelő formában és kombinációban), veszettség elleni vakcinát, kanyaró, mumpsz, rubeola elleni oltóanyagot szerezne be a magyar kormány Kárpátalja régió immunizálására.
Mindez elég különös volt számomra, ezért meglehetősen sok kérdés merült fel bennem. Miért döntött így a kormány? Miért van kritikus helyzet Kárpátalján? Miért nem tájékoztatják erről a lakosságot? Miért nem látja el az immunizálással összefüggő feladatait az ukrán állam? Vajon ez a magyarlakta területek „kiváltsága”, vagy országos szinten is elmaradott az ukrán immunizációs program? Hogyan fog a gyakorlatban az immunizálás megtörténni Ukrajnában a magyar beszerzésű vakcinákkal? És egyáltalán: ki, milyen keretek között és miért kérte a magyar állam segítségét?
Az illetékes minisztérium válaszának hiányában persze egyáltalán nem könnyű ezekre a kérdésekre választ találni. A történet egyik kiindulópontja két, 2015. augusztusában történt esemény volt, amelyről a 2015 szeptember 11-én megjelent Epinfo, az Országos Epidemiológiai Központ hetilapja nyújtja a legpontosabb képet.
„2015. augusztus 28-án két, vakcina-eredetű 1-es típusú poliovírus okozta petyhüdt bénulást igazoltak Ukrajnában. Egy négyéves gyermek és egy 10 hónapos csecsemő esetében a paralízis június 30-án illetve július 7-én alakult ki, ezt követően a július 5-10. között vett székletmintákból 1-es típusú vakcina-eredetű poliovírus volt kimutatható. A két vírusizolátum közötti genetikai hasonlóság alátámasztja a vakcina-eredetű poliovírus (cVEPV1) aktív cirkulációját a lakosság körében. Mindkét gyermek Kárpátalján, Ukrajna Romániával, Magyarországgal, Szlovákiával és Lengyelországgal határos részén él.
Jelenleg folyik az Egészségügyi Világszervezet egyeztetése az ukrán közegészségügyi hatóságokkal a sürgős járványügyi intézkedések megtervezéséről és kivitelezéséről. A WHO közgyűlése által 2015 májusában elfogadott nemzetközi ajánlásnak megfelelően járvány esetén annak felszámolása érdekében minimum három széleskörű oltási kampányt kell szervezni megfelelő orális poliovakcina alkalmazásával. A kiegészítő kampányoltást a járvány kihirdetését követő két héten belül meg kell kezdeni, és be kell oltani a célpopulációba tartozó minimum két millió, öt éven aluli gyermeket – olvasható a szakmai hetilapban.”
Hogy mindez mekkora veszélyt jelent, arról a cikk azt írta, hogy a védőoltással megelőzhető betegségek okozta járványok kockázata igen magas Ukrajnában, méghozzá az évek óta igen alacsony átoltottsági arány következtében kialakuló és egyre növekvő létszámú védtelen lakosság miatt. A vakcina-eredetű poliomyelitis-járvány (járványos gyermekbénulás) már csak ezért sem váratlan esemény, azonban súlyos járványügyi eseményként kezelendő, hasonlóan egy vad vírus által okozott járványhoz.
Nem sokkal később a Magyar Nemzet viszont arról cikkezett, hogy egyáltalán nincs gyermekbénulás-járvány Ukrajna magyarok lakta térségében, és szükségállapotot sem rendeltek el Kárpátalján. Mindezt a beregszászi konzulátustól kapott információkra hivatkozva írták. Azokban a napokban az amerikai CNN hírtelevízió tudósítására hivatkozva több magyar hírportál is beszámolt arról, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szükségállapotot rendelt el két gyermekbénulásos eset miatt. A hír, miszerint valótlanok a kárpátaljai gyermekbénulás-járványról szóló hírek, a hirado.hu weboldalán is megjelent.
A 24.hu cikke szerint a Magyar Nemzetet Males Ivan, a beregszászi járási kórház főorvosa arról tájékoztatta, hogy nincs aktuális gyermekbénulásos eset a környéken, a nyáron két gyermeket kezeltek ezzel a betegséggel, de a bénulás náluk nem alakult ki. Hozzátette: Kárpátalja 230 ezer adag oltóanyagot kapott az UNICEF-től, így minden gyermekhez eljuthatott a vakcina. Bíró Erzsébet, a munkácsi gyermekkórház volt igazgatója azt mondta, hogy a két eset egymástól különálló volt, így járványról nem lehet beszélni. Probléma viszont, hogy hiába kötelező a védőoltás, nincs rendszeresen szállított oltóanyag.
Amíg tehát a hazai szakma „súlyos járványügyi eseményként” kezelte a két esetet, addig pár hónappal később, az ukrán szakmai szervezetek már határozottan cáfolták, hogy járványról lett volna szó, és a megbetegedésekre lényegében lokálisként és egyediként tekintettek. A magyar források szerint a „két vírusizolátum között genetikai hasonlóság” volt kimutatható, az ukrán szakemberek szerint a két eset „egymástól különálló volt.” Az Országos Epidemiológiai Központ szerint két éven belül két millió gyermek oltására lett volna szükség, az ukrán hatóságok szerint a kapott 230.000 oltóanyag is elegendő volt.
Mindezek az állítások persze nem feltétlenül zárják ki egymást, hiszen egy súlyos járványügyi esemény nem feltétlenül jelent járványt, a genetikai hasonlóság ellenére a megbetegedések lehettek mégis egymástól különállóak, a 230.000 oltóanyag az első évben, tűzoltásra, akár még elég is lehetett, a kétéves és két milliós teljes programhoz képest.
A két álláspont közötti különbségeket magyarázhatná, hogy az ukrán reakcióról szóló, egyébként is rövid hírek már a járványügyi helyzet egy másik szakaszából származnak. Vagyis gondolhatnánk azt is, hogy a megbetegedések észlelésekor a magyar hatóságok felhívták ugyan a figyelmet egy súlyos problémára, de azt az ukrán kollégáik végül megfelelően kezelték. Ezt viszont cáfolja, hogy 2016 közepén az Állami Egészségügyi Ellátó Központ tett közzé a honlapján egy rövid összefoglalót „Ukrajna: reformokra vár az egészségügyi rendszer” címmel.
Ebben az olvasható, hogy „a továbbra is fennálló problémákra a 2015 szeptemberében bejelentett két gyermekbénulásos eset világított rá. A járvány kitörése a történelmileg nagyon alacsony védőoltás-lefedettségnek volt betudható. 2014-ben csak a gyermekek mintegy fele volt átoltva gyermekbénulás elleni védőoltással a WHO adatai szerint. Ugyanakkor az erre irányuló válaszlépések heteket késtek. A külföldről érkező gyermekbénulás elleni vakcinákkal szemben a helyi lobbicsoportok megpróbálták lerombolni az ukrán lakosság bizalmát.”
Magyarország és Ukrajna álláspontja tehát meglehetősen eltérő Kárpátalja immunizációs helyzetéről, amely azonban komolyabb nemzetközi figyelem és súlyosabb járvány hiányában megmaradhatna szakmai álláspontok közötti állóháborúként. A történetnek mindez azonban csak az egyik oldala és nem lenne teljes Hennagyij Moszkal, Kárpátalja kormányzója nélkül.
A fordulat ugyanis 2016-ban következett be. Májusban több cikk is foglalkozott azzal, hogy Magyarországtól kért segítséget Kárpátalja megye vezetése, mert kritikus közegészségügyi helyzet alakult ki az újszülöttek és kisgyermekek védőoltásához szükséges készítmények hiánya miatt. A jelentés szerint az utóbbi két évben az egészségügyi intézmények nem tudták a szükséges mértékben elvégezni a gyermekek immunizálását.
„Jelenleg több mint 15 ezer gyermeknek van szüksége tuberkulózis elleni BCG oltóanyagra, több mint 25 ezernek diftéria, szamárköhögés, tetanusz, gyermekbénulás, Haemophilus baktérium-fertőzés elleni Pentaxim, mintegy 44 ezernek diftériát, szamárköhögést, tetanuszt megelőző Infarix, ugyanennyinek kanyaró, rózsahimlő, járványos fültőmirigy-gyulladás elleni kombinált Priorix, 20 ezernek pedig B típusú hepatitisz elleni védőoltásra” – olvasható a cikkben.
Hennagyij Moszkal, Kárpátalja kormányzója ezért bejelentette, hogy a megye vezetése a magyar kormányhoz fordult, kérve, hogy humanitárius segély formájában nyújtson támogatást az immunbiológiai készítmények pótlásához. A kérését azonban érdemes egy kicsit az ukrán belpolitikai helyzetbe is beilleszteni. Pár nappal korábban ugyanis a kormányzó épp le akart mondani a tisztségéről. Mindezt azzal indokolta, hogy szerinte kudarcot vallott a megyében a cigarettacsempészet elleni harcban és a munkácsi lövöldözés megismétlődése várható.
Hivatalos megkeresésben fordult ezért Volodimir Hrjoszman ukrán miniszterelnökhöz, és arra kérte a kormányfőt, hogy éljen alkotmányos jogával, és kezdeményezze menesztését Petro Prosenko elnöknél. Nem sokkal később, 2016. augusztusában lövöldözés tört ki a kárpátaljai Aknaszlatina és Alsóapsa közötti benzinkútnál. Biztonsági szakértők szerint cigarettacsempészek közötti elszámolási vita állt a konfliktus hátterében.
Hennagyij Moszkal személyiségétől és politikájától egyáltalán nem áll távol konfliktusok felvállalása. 1997–2000 között az Oroszország által azóta annektált Krími Autonóm Köztársaság rendőrkapitánya volt, belügyminiszter-helyettesi rangban. 2007. januárjától rövid ideig az Ukrán Biztonsági Szolgálat (lényegében az ukrán kémelhárítás) vezetőjének az egyik helyetteseként dolgozott. Kárpátaljai beiktatása előtt, 2014. szeptember 18-tól az ukrán-orosz fegyveres konfliktus által érintett Luhanszki Területi Állami Közigazgatási Hivatal elnöke volt.
Szakmai életútja tehát különös nyomatékot adhatott szavainak, amikor azt nyilatkozta, hogy kudarcot vallott Kárpátalján (egyébként a 90-es évek közepén az ukrán BM Kárpátaljai Belügyi Főosztályának vezetője volt) a cigarettacsempészet elleni harcban. Vajon milyen súlyos helyzettel kellett ezek szerint szembesülnie egy olyan politikusnak, aki korábban az SZBU vezető beosztású embere volt? És milyen súlyos lehet a kárpátaljai immunizációs helyzet, ha épp ő kér a magyar kormánytól segítséget?
Szentes Tamás, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat vezetője mindenesetre megerősítette az érdeklődő sajtó számára, hogy a magyar kormány kész teljesíteni a kérést, a megfelelő készítmények külföldi gyártóktól való megvásárlását követően. A segítségnyújtás feltétele, hogy a kárpátaljai hatóságok biztosítsák a humanitárius rakomány akadálytalan átjutását.
Legutóbb tehát 2016. májusban cikkezett bővebben a hazai sajtó az ukrán immunizációs program problémáiról és Hennagyij Moszkal meglehetősen szokatlannak tűnő kéréséről. A kormány határozatáról viszont már csak egy rövid MTI hír jelent meg 2016. november 25-én, amit szinte kizárólag a hazai sajtó kormányközeli része, lényegében minden különösebb kontextus nélkül, „tucathírként” közölt le. A határozatból egyébként az is kiderül, hogy az oltóanyagok beszerzésére vonatkozó közbeszerzést 2016 december 31-ig kellett volna kiírni.
Sokáig kerestem, de Közbeszerzési Értesítőben nem leltem nyomát ennek a közbeszerzésnek. 2016 végén, három évre szóló, 20 milliárd forintra becsült közbeszerzést írt ki különböző oltóanyagok tárgyában az Országos Tisztifőorvosi Hivatal, azonban azt nem sokkal később visszavonták. 2017. február 22-én a beszerzést kisebb-nagyobb változtatásokkal újraindították, de ezúttal már becsült érték nélkül.
Ukrán immunizációs programra viszont egyik eljárás sem utalt. Ráadásul, az egyebek mellett kért BCG oltóanyag hosszabb ideig „hiánycikk” volt, mint arról korábban már beszámoltam. Kérdés tehát, hogy lehetséges-e egyáltalán ilyen oltóanyagot a hazai igényeket meghaladó mennyiségben beszerezni? Egy pár napos MTI hír szerint azonban mégis létezik a közbeszerzés.
Grezsa István, a Miniszterelnökség Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja fejlesztési feladatainak kormányzati koordinációjáért felelős kormánybiztosa ugyanis azt nyilatkozta, hogy Magyarország húszezer adag vakcinát ajánlott fel kanyaró ellen Ukrajnának, hogy megelőzhető legyen a romániai járvány átterjedése Kárpátaljára. Elmondta továbbá, hogy jelenleg közbeszerzési eljárás keretében folyik négyféle, Ukrajnában is törzskönyvezett, a kötelező védőoltásokhoz szükséges vakcinának a beszerzése, több mint 480 millió forint értékben.
A kritikus kárpátaljai immunizációs és járványügyi helyzetnek viszont legkésőbb 2015-ben már egyértelműnek kellett lennie a szakma számára. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy a mai napig nem történt érdemi és gyakorlati segítségnyújtás a Kárpátaljai lakosság egészségét veszélyeztető helyzet megoldására.
Ha tetszett, ne maradj le a következőről:
