Aki az 1970-es években kutatási tevékenységet folytatott az biztosan találkozhatott a neve alapján meglehetősen „ártalmatlannak” tűnő Kulturális Kapcsolatok Intézetével (KKI), amely fennállása alatt – különösen az 1970-es években – a Magyar Népköztársaság szinte valamennyi külföldi ösztöndíjprogramjának megkerülhetetlen szereplője volt.
A nevéből talán nem következik egyértelműen, de a „Kulturális Kapcsolatok” alatt az akkori hatalom a műszaki-tudományos kapcsolatokat is értette. Így pedig a hamarosan megjelenő könyvem, amely a magyar-amerikai ipari-műszaki-tudományos hírszerzéssel és elhárítással foglalkozik egyik fontos intézete lesz.
Somlai Katalin Múltunkban megjelent értekezésében nemrég érintőlegesen foglalkozott már a KKI tevékenységével, illetve a Belügyminisztérium „Akadémia rezidentúrájával.” A saját kutatásaim alapján meglehetősen szerény megközelítés a KKI esetében „rezidentúráról” beszélni.
A KKI munkáját ugyanis eleve úgy szervezték meg, hogy a BM III/I (hírszerzés) és az MNVK-2 feladataikat maradéktalanul el tudják végezni. Emellett elvárt volt, hogy a BM III/II (elhárítás) minden adathoz korlátozás nélkül hozzáférjen, továbbá cél volt az ilyen jellegű kapcsolatok továbbfejlesztése is, vagyis a KKI állambiztonsági feladatrendszerében az elhárításnak is jelentős szerepe volt.
Az együttműködő kutatók között volt olyan is, aki a megszokottaktól eltérően mindkét területen aktív volt. Az intézet vezetője eleve a BM III/II kapcsolata volt, az állomány pedig jóval kiterjedtebb volt Somlai Katalin számításainál, különösen, ha az együttműködő tolmácsokat is beleszámítjuk a népes SZT-tiszti és ügynökségi létszámba.
A KKI működésével azonban nem mindenki volt elégedett. A BM III/III-3 belső ellenőrzései szabálytalanságokat tártak fel, a BM III/I-2 pedig az 1980-as évek második felére (igaz, ekkor már nem a KKI bábáskodott az ösztöndíjprogramok felett) már igencsak elégedetlen volt az amerikai ösztöndíjban részesülőkkel, a problémát pedig a CIA igyekezett is kihasználni.
Emellett pedig a Magyar Tudományos Akadémia vezetése sem nézte mindig jó szemmel a KKI érdekérvényesítését, ami bizonyos időszakokban rendkívül hatékony volt és a legfelsőbb politikai vezetésig is kinyúlt. Hogy mik voltak ezek a problémák, és hogyan működött a rendszer? A hamarosan megjelenő könyvemből ez is kiderül.
A cikkhez ITT lehet hozzászólni. Ha tetszett, ne maradj le a következőről:
