A „koronavírus törvényként” elhíresült T/9790-es számú törvényjavaslat célja, hogy az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető tömeges megbetegedést okozó humánjárvány megelőzése, illetve következményeinek elhárítása, a magyar állampolgárok egészségének és életének megóvása érdekében elrendelt veszélyhelyzet kihirdetésével egyetértve, az azóta meghozott valamennyi intézkedést megerősítse, és azok hatályát meghosszabbítsa.
Emellett a javaslat további célja az is, hogy a kormány abban az esetben is megalkothassa és hatályában fenntarthassa a rendkívüli rendelkezéseket tartalmazó rendeleteit, ha az Országgyűlés bármely, a COVID-19 fertőzés okozta tömeges megbetegedést okozó, 2020. évben bekövetkezett járvánnyal összefüggő okból nem ülésezik.
A Büntető Törvénykönyv is módosul. A védekezés hatékonyságát erősíti a rémhírterjesztés új, második alapesete, amely a rémhírterjesztés elkövetési helyét kiterjeszti az egész országra.
A koronavírus-járvány az egész országra vonatkozó különleges jogrend alapját képezi. Az ehhez hasonló általánosabb fenyegetések és a közveszély közötti, nehezen kijelölhető határvonalat – a köznyugalom védelme szempontjából – azzal lehet észszerűen meghatározni, hogy az egész országban az általános nyugtalanság alapját képező fenyegetéssel összefüggő köznyugalmat a jogalkotó a közveszély színhelyétől független büntetőjogi védelem alá helyezi.
„Ezzel fejezhető ki a legvilágosabban, hogy az egész országot kimerítő védekezéssel összefüggésben a szólásszabadság nem terjedhet ki a tudottan valótlan tények állítására, híresztelésére. A büntetőjogi arányosság alkotmányos követelménye azonban azt kívánja, hogy a védekezés eredményességének megzavarására sem alkalmas és ezért a köznyugalomra objektíve hatást nem gyakorló állítás ne legyen büntetend.” – olvasható az indokolásban.
| A konkrét szövegtervezet: 337. § (1) Aki közveszély színhelyén nagy nyilvánosság előtt a közveszéllyel összefüggésben olyan valótlan tényt vagy való tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely a közveszély színhelyén alkalmas az emberek nagyobb csoportjában zavar vagy nyugtalanság keltésére, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) Aki különleges jogrend idején nagy nyilvánosság előtt olyan valótlan tényt vagy való tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely alkalmas arra, hogy a védekezés eredményességét akadályozza vagy meghiúsítsa, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” |
Amire rá szeretnék mutatni, hogy az indokolásban van egy nehezen érthető rész: az „új alapeset nem tartalmaz büntetőjogi értelemben vett eredményt, ennek következtében az akadályozás vagy a meghiúsítás is megállapítható a bűncselekmény, és büntethető az elkövető, feltéve hogy a cselekménye mindezen sérelmek okozására alkalmas. (sic!)”
Talán nem a legszerencsésebben lett megfogalmazva, de az én olvasatomban (a normaszöveggel együtt értelmezve) azt jelenti, hogy a bűncselekményt annak megakadályozása vagy meghiúsulása esetén akkor is büntetni szándékozik majd a jogalkotó, ha az egyébként más, külső behatás miatt nem vezet semmilyen konkrétan is ártó eredményre.
Ebben az esetben viszont meglehetősen furcsa számomra, hogy miért nem módosítják egyidejűleg a büntetőeljárásról szóló törvényben szabályozott, „az elektronikus adat ideiglenes hozzáférhetetlenné tétele elnevezésű” eljárást is, amelynek eredményeként gyorsan és hatékonyan lehetne az ilyen, a járványügyi védekezés eredményességét akadályozó tartalmakat elérhetetlenné tenni.
Az ugyanis talán vitán felüli, hogy ezek a híresztelések és állítások az interneten, online térben terjedve fognak megjelenni, illetve ott lesznek érdemben nyomon követhetők. Az elektronikus adat ideiglenes eltávolítására alapesetben a tárhelyszolgáltatót, illetve tárhelyszolgáltatást is végző közvetítő szolgáltatót (a továbbiakban együtt: eltávolításra kötelezett) kell kötelezni.
Az eltávolításra kötelezett a határozat vele történő közlését követő egy munkanapon belül köteles az elektronikus adat ideiglenes eltávolítására, vagyis a gyakorlatban ennek átfutására akár napokat is várni kell, különösen például hétvégén.
Azonban a kábítószer-kereskedelem, kóros szenvedélykeltés, kábítószer készítésének elősegítése, kábítószer-prekurzorral visszaélés, új pszichoaktív anyaggal visszaélés, gyermekpornográfia, állam elleni bűncselekmény, terrorcselekmény, terrorizmus finanszírozása vagy háborús uszítás miatt folyamatban lévő büntetőeljárásban a bíróság elrendeli a felsorolt bűncselekménnyel összefüggő elektronikus adathoz való hozzáférés ideiglenes megakadályozását, ha
a) az eltávolításra kötelezett az elektronikus adat ideiglenes eltávolítására vonatkozó kötelezettséget nem teljesítette,
b) az elektronikus adat ideiglenes eltávolítására vonatkozóan a külföldi hatóság jogsegély iránti megkeresése a megkeresés bíróság általi kibocsátásától számított harminc napon belül nem vezetett eredményre,
c) az eltávolításra kötelezett azonosítása lehetetlen vagy aránytalan nehézséggel járna, vagy
d) az elektronikus adat ideiglenes eltávolítására vonatkozóan a külföldi hatóság jogsegély iránti megkeresésétől eredmény nem várható vagy a megkeresés aránytalan nehézséggel járna.
Ebbe a felsorolásába kerülhetett volna az új 337. § által meghatározott bűncselekmény is, így az elérhetetlenné tétel sokkal gyorsabban megvalósulhatna. De még így is, különösen a külföldi hatóság jogsegélyére várás kérdéses lehet, mivel a viszonosság viszonylag szűk körben teljesül a gyakorlatban (a tartalomszolgáltatók szempontjából kiemelten fontos USA felé, a legjobb tudomásom szerint, szinte egyáltalán nem).
Az természetesen lehet vita tárgya, hogy az új 337. § mennyiben illeszkedik a jelenlegi koncepcióba, vajon veszélyeztető intenzitásában összevethető-e a kóros szenvedélykeltéssel, vagy épp a kábítószer-prekurzorral való visszaéléssel? Azonban ennek a kérdésnek van egy másik megközelítése is.
Ugyanis annak fényében is furcsa ennek a rendelkezésnek a hiánya, hogy ugyanezen, az NMHH által üzemeltetett, KEHTA-nak (központi elektronikus hozzáférhetetlenné tételi határozatok adatbázisa) nevezett adatbázis segítségével blokkolta előbb a NAV, majd a Szerencsejáték Felügyelet a tiltott szerencsejátékot szervező weboldalakat, illetve ugyanezen módszerrel került volna blokkolásra az Uber rendszere is. Ezek (akár büntetőjogon kívül értelmezett) társadalomra veszélyessége jelenleg aligha éri el a járványügyi problémák súlyosságát.
Eközben viszont – a korábbi kutatásaim szerint – az egész magyar jogrendszerben kivételes maradt az „internetcenzúra” – és mindössze néhány, jellemzően kisebb intenzitású bűncselekmény (például rágalmazás vétsége, illetve személyes adattal visszaélés) esetében “vetették” be az eredetileg a gyermekpornográfia és a terrorizmus ellen bevezetni kívánt megoldást.
A cikkhez ITT lehet hozzászólni. Ha tetszett, ne maradj le a következőről:
