pszihológia

Történt ugyanis, hogy eltelt egy év azóta, hogy írtam azokról a vélt vagy valós problémákról, amik az Országház védelme kapcsán merültek fel az Országgyűlési Őrség 2018. évi tevékenységéről szóló beszámolóban. Most ismét meghallgatták Tóth László parancsnokot a tavalyi év legfontosabb eseményeiről, de mindezt szeretném most egy érdekes, a témát más perspektívába helyező gondolatmenetbe ágyazni.

Az új beszámoló azért érdekes, mert lehetőség nyílik éves távlatban is betekintést nyerni egy ilyen szervezet fejlesztése, a problémák megoldása kapcsán. A pozitívumok kapcsán kiemelte, hogy 2019-ben megtörtént az őrség egyenruházati fejlesztése. Ezúttal ráadásul nem pusztán a ruházati cikkek fejlesztése történt, hanem a teljes szolgálati egyenruházat, mint rendszer modernizálása zajlott az elérhető legmodernebb anyagok felhasználásával.

A másik fontos dolog pedig, hogy 2019 végén ismét megkapták a Balassi Bálint utcai helyiségeiket, tehát az elhelyezés viszontagságai véget értek, és most már normális, a kornak megfelelő öltözők, zuhanyzók állnak az állomány rendelkezésére.

A jelenlegi kérdések és problémák kapcsán az Országgyűlés Honvédelmi és rendészeti bizottságának tagjai, akárcsak egy évvel ezelőtt, most is a parkoló védelmével kapcsolatos félelmeiknek adtak hangot. Mindez egyébként meglehetősen meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy esetleg egy év telt el úgy, hogy egy vélt vagy valós biztonsági hiányosság megoldást talált volna.

A probléma lényege, hogy a parkolóba kisebb-nagyobb nehézségek árán lényegében bárki lejuthat, mert a beléptetés autó, és nem utas szintű. A járművek ellenőrzése ráadásul hiányos, legalábbis az alváz egyáltalán nem kerül átvizsgálásra a bizottság tagjai szerint.

Ezzel kapcsolatban Tóth László kiemelte, hogy a parkoló építése során eredetileg az akkori kor legmodernebb, izraeli alvázszkennerét is tervezték beépíteni. Ez úgy működött volna, hogy van egy rendszámhoz tartozó kép, referenciaként. A példával élve: amikor Kósa Lajos a saját autójával először jön, összeolvassa a rendszámot, csinál egy referenciafotót, mondjuk egy Toyota Corolláról, és ezt összehasonlítja a computer a gyári Toyota Corollával.

Ahogy fogalmaz, minden autónak az alvázképe megvan. Összehasonlítja, hogy van-e eltérés, és eltárolja a memóriájában. Ez a rendszám utána bármikor bejön, a lencse végigmegy az alváz alatt, és ha bármi eltérést lát, tehát valaki feltapasztott oda akár robbanóanyagot, akár kábítószert bármit, akkor jelzi az eltérést. De ez időigényes, körülbelül 10-20 másodpercig tart, mire egy szkenner végigmegy ezen.

“Ráadásul ez egy lencserendszer, ami függőlegesen felfelé néz. Tehát nem lehet az épületen kívül, mert akkor az eső, a hó ráesik, és már nem használható. Tehát tető kell föléje.” Itt kívül, fizikailag egyszerűen nem tudták megoldani. “Ahogy lemegyünk a rámpán, a rámpának 55 centiméter a vastagsága, így tudták biztosítani, hogy 5,5 tonnás terhelést kibírjon, ami most egy páncélozott biztonsági limuzin súlya.”

Nekik most a legnehezebb autójuk lent a “Korona-menekítő kisbusz,” ami a “Honvéd Koronaőrségé.” De ha ebbe a vasbetonba bele szeretnének süllyeszteni egy ilyen alvázszkennert, “akkor 40 centimétert ki kéne vésni ebből a betonból, hogy berakják az alvázszkennert a lehajtás után.” Egyébként szerinte akkor már azon lehet gondolkodni, hogy ha ott megtalálja, akkor már végül is lent van.

De a lényeg mégsem ez, hanem az, hogy a beléptetés sebessége szigorúbb ellenőrzéssel egész egyszerűen nem lenne kielégítő, a vélt vagy valós biztonsági kockázatok pedig ezzel függnek össze. Fizikailag egyébként azért van poller a lehajtási pontra rakva, mert ez képes arra, hogy egy körülbelül 50 kilométeres sebességgel közlekedő 5 tonnás autót úgy megállítson, hogy ne tudjon erőszakosan lehatolni a mélygarázsba.

“De senki nem akart még erőszakosan lehatolni, tudniillik, ha lejön, és lent megpróbálja, a lenti karos sorompó mögött van a földbe süllyesztve egy torlasz, ami ki is nyílik. Azon úgysem tud átjönni.” De volt már olyan is, hogy a poller egy nagyon drága Audiból kiszakította a motort, ahogy felemelkedett.

A levélátvizsgálásnál maradtak náluk az  NDK-s röntgengépek, a feladatot senki nem szeretné átvenni tőlük, “de ennél megbízhatóbb, masszívabb, tutibb gép nincs most sem.” A lényeg az szerinte, hogy ez nem digitális gép, tehát itt a mai napig, ha betesznek egy csomagot, a lencsék mozgatásával rá tudnak fókuszálni. Ellenben más gépeken minél jobban nagyítanak, annál inkább pixeles, és egyre életlenebb lesz a kép.

Pont tegnap szűrtünk ki például egy poros levelet, ami Áder Jánosnak volt címezve. Még a hintőport is meg tudják nézni a kollégák benne, annyira jó a kép.”

Ha valaki még emlékszik rá, írtam a drónvédelem problémájáról is. Az utóbbi egy évben annyi történt, hogy sajnos jogszabályi falakba ütköztek, “mert például a hírközlési törvény egy az egyben, taxatíve tiltja bármiféle zavaró eszköz használatát.”

Elmondása szerint a HungaroControlon keresztül egyébként a szabályozás nagyon jó, és a HungaroControl egy olyan fejlesztést csinált, ami nem Európában, a világon egyedülálló, egy mobiltelefonapplikációt, aminek a segítségével legalizálható és legálisan használható vagy tiltható a drónok használata, és összeegyeztetve persze, a hivatalos légtérrel.

Feltételezem itt a MyDroneSpace alkalmazásról van szó, ami szerintem még nem elérhető, ellenben az rchelikopter.hu szerint pont úgy működhet, mint az angol területre fejlesztett NATS Drone Assist alkalmazás. Már jártam pórul azzal, hogy látatlanban kételkedtem folyamatban levő kormányzati fejlesztések kapcsán, aztán megnézhettem, hogy tévedtem. Viszont akármilyen világcsúcstartó is ez a mobilalkalmazás, egy dologra biztosan alkalmatlan: a drónok fizikai távoltartására.

Itt tehát a véleményem szerint nem igazán történt érdemi előrehaladás. Akárcsak a garázs gépjárműforgalma kapcsán, pedig a bizottság szerint egyébként egyáltalán nem főszabály az, hogy ebbe a mélygarázsba csak egy helyről lehessen bemenni és onnan kimenni, de a rakparti kapu használatát most egy hatályos főigazgatói utasítás – a téma kapcsán – talán hátrányosan szabályozza, épp úgy, mint eddig.

Egyébként a napokban jelent meg – legalábbis a honlapon – a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat (KNBSZ) legújabb Szakmai Szemléje, amelyben Pothárn Ágnes értekezik a drónok elleni védekezés rádiófrekvenciás és alternatív formáiról és arra a következtetésre jut, hogy a legjobb hatásmátrixszal a lézerfegyverek rendelkeznek, de az nem praktikus sűrűn beépített civil területek objektumainak a védelmére, így erre a célra a komplex zavaró berendezések (AUDS, Dedrone) a legalkalmasabbak.

Ennek ellenére a Szakmai Szemlének nem ez a legérdekesebb cikke számomra, hanem Dr. Farkas Ádám Gondolatok a vezetés szenvedélye kapcsán – recenzió helyett című cikke, amelynek alapvető célkitűzése – megfelelő forráskritikával – Robert M. Gates könyvének ajánlása a vezetőképzéshez.

Az ott olvasható gondolatok jutottak eszembe, miszerint “minden bürokratikus intézmény megérett a reformra.” Azonban ez a “reform nem valamiféle átszervezés csupán, nem elnevezések, vagy alárendeltségek módosítása, és nem is státuszok ide-oda mozgatása, hanem funkcionális fejlődést, hatékonyság növekedést eredményező változás.”

“Azonban a karrierutak viszonylagos biztonsága és hosszútávúsága miatt az érintetteket nehéz a reform támogatására motiválni. Ahogy ő fogalmaz: „…a legtöbb köztisztviselő, aki ellenez egy változtatást vagy reformot, egyszerűen kivárhat addig, amíg a reformer távozik.”

De az át nem gondolt, fel nem épített és konstruktivitás nélküli változtatás biztos, hogy negatívumot eredményez: “az új körülményekhez és problémákhoz alkalmazkodni képtelen szervezeteket, melyek tehetetlenül bukdácsolnak; a régi eredmények tehetetlenségi erejétől mozgó, a középszerűség és a jelentéktelenség felé tartó, önelégült intézményeket; és látszólag »hibázni képtelen méretű«, de valójában a változásra és a reformokra alkalmatlan bürokratikus intézményeket.”

Mindezek mellett az alábbi intelmeket emeli ki a szerző a könyv kapcsán:

  • Nyitottnak kell lenni a szervezeten kívüli szakértők vagy munkacsoportok
    alkalmazására akár piaci szereplők bevonásával, akár más államigazgatási
    szervek állományának igénybevételével, ha a megfelelő szakmaiság
    rendelkezésre áll. Ez esetben ugyanis a belső ellenállás, a „kéz kezet mos”
    vagy az „így szoktuk” elv szervezeten belüli érvényesülése is elkerülhető.
  • A csoportos munkavégzést a szervezeti elemek közti laza, szükség esetére
    szorítkozó együttműködés fokozására lehet használni.
  • Fontos szempont a szervezeten belüli átláthatóság érvényesítése, amihez a
    vezetőnek magának is illeszkednie kell.
  • Az átláthatóság mellett fokozott figyelmet kell fordítani az információk
    megfelelő mederben tartására, a kiszivárogtatás elkerülésére, mivel az a
    legfegyelmezettebbnek vélt szervezetekben is felütheti a fejét.
  • A konszenzusra törekedni kell, ha a vízió érvényesülését támogatja, de
    alaposan meg kell vizsgálni minden kompromisszumos javaslatot, hogy
    nem irányul-e a stratégia megakasztására.
  • A stratégia megvalósítása, vagyis a végrehajtás szintjén a határidők
    kulcsfontosságúak.
  • Információ gyűjtő, monitorozó, ellenőrző mechanizmusokat kell kialakítani
    a döntések meghozatala mellé. Ha azonban ezek alapján a döntések szerinti
    folyamatok rendben vannak, a vezetőnek hagyni kell működni a
    szervezetet.
  • Egy olyan vezető, aki megalapozottan ki tudja jelenteni, hogy egy adott
    értekezleten elétárt javaslatok ellentmondanak azoknak, melyekről egy
    korábbi értekezleten tájékoztatták, meg fogja kapni a kellő figyelmet.
  • A bürokratikus intézmények fizikájának egyik alaptörvénye, hogy a kezdeti
    energia lassan tehetetlenségbe fordul.

Általánosságban tehát meglehetősen könnyen feldolgozható, egyszerű tanácsokat fogalmaz meg az írás, ami azért meglehetősen furcsa számomra, mert egyébként azt gondolnám, hogy ezek evidenciák és a szervezés és vezetéstan ennél jóval komplexebb megoldásokkal operál manapság.

Persze, nem ismerem a jelenlegi, állami vezetőképzés metodikáját, tananyagát csak következtetni tudok minderre, ha lényegüket tekintve ezek jelentik az innovatív, megfontolandó elveket a vezetők, illetve a vezetőképzés számára. De az elmélet és a jelenlegi gyakorlat esetleges ellentmondásaira utalhat a szerző összefoglalója is, miszerint:

“A fent leírtak vonatkozásában az a következtetés mindenképp levonható, hogy Gates tapasztalatainak, tanácsainak, intencióinak megismerése mindenképp hasznos és előremutató lehet mindazok számára, akik a közszolgálat mellett kötelezik el magukat.

Ehhez persze kellő alázatra is szükség van az olvasó részéről, és félre kell tenni azt a beidegződést, hogy az embernek jobb a lényeglátása és a tapasztalati anyaga, mint egy olyan szerzőnek, aki éveken át vezette a világ egyik legjelentősebb hírszerző szolgálatát, majd egy szuperhatalom védelmi minisztériumát és egy olyan egyetemet, amely a World University Rankings top 200-ában szerepel.

Mindez azért érdekes-aktuális számomra, mert az utóbbi néhány évben kezdett el ez a témakör igazán foglalkoztatni, mivel az egyetemi pszichológia órák és a közigazgatási szervezés- és vezetéstan semmiféle komolyabb, előremutató nyomot nem hagytak bennem. Mivel azonban az utóbbi években projektvezetőként dolgozom, és egy csapat munkáját kell koordinálnom, így ezek a témakörök sokkal fontosabbakká váltak számomra, mint valaha.

Elmondható, hogy ma már egy közepes méretű vállalat is fontosnak tartja a vállalati hierarchia alsóbb szintjén, de vezetői szerepkörben dolgozó személyek megfelelő képzését, motiválását is. Például, hogy egy INTJ döntési stílusú személy hogyan tudjon olyan munkakörben sikeres lenni, amely tipikusan extrovertált személyiségű emberek számára ideális, hogyan lehet a különböző kommunikációs-motivációs szinteket fenntartani, a változásokra reagálni.

A másik oldalról viszont nemcsak a civil gazdasági szereplők, hanem a bürokratikus szervezetek vezetése és fejlesztése sem nélkülözheti a modern pszichológiai-kommunikációs vívmányok gyakorlati alkalmazását.

Ugyanezt egyébként a hírszerzők előszeretettel megteszik, erre világít rá Tóth Tamás “Az egyes social engineering módszerek elhatárolása és rendszerezése” című írásában. Elemzése szerint, a biztonsági eljárások fejlődésével a technológiai sebezhetőség jelentősen csökkent, ezért az emberi tényező, azaz a felhasználó tulajdonságait kihasználó manipulációs támadási formák egyre szélesebb körben terjednek el akár a terror- és bűnszervezetek, akár az ipari kémkedés, akár az ellenérdekelt nemzetbiztonsági szolgálatok részéről, elsődlegesen hírigény kielégítése céljából.

A cikkhez ITT lehet hozzászólni. Ha tetszett, ne maradj le a következőről:

Ajánlott tartalom