Kémek hídja, ahogyan a CIA emlékezik

Kémek U-2

Talán nem túlzás azt állítani, hogy kategóriájának kiemelkedő alkotása a 2015-ben megjelent Kémek hídja c. film, melynek főszereplője egy new york-i biztosítási ügyvéd, James B. Donovan. A 60-as években játszódó film egy igaz történeten alapul, miszerint az USA-ban kémkedéssel megvádolt Rudolf Ivanovich Abel-t (Рудольф Иванович Абель), valódi nevén Vilyam “Willie” Genrikhovich Fishert (Вильям “Вилли” Генрихович Фишер) Donovan kitartó ügyvédi munkával mentette meg a kivégzéstől, ami miatt a hidegháborús amerikai közhangulatban őt és családját is atrocitások érték.

Abel börtönévei alatt azonban a szovjetek elfogták egy, a szovjet légtérbe behatoló amerkai U-2-es kémrepülőgép pilótáját, Francis Gary Powers-t, a kialakult helyzetben pedig kézenfekvővé vált a két fogvatartott személy cseréje, amit Donovan előre megjósolt.

A történetet valószínűleg nagyon sokat ismerik és az  Oscar-díjas filmet is sokan láthatták. Természetesen mások és több könyv is feldolgozta már a történetet, mégis van egy-két meglepő, a filmet megerősítő, vagy épp annak ellentmondó tény, amit talán csak a CIA archivumai őriztek meg. Ezekről gyűjtöttem össze pár érdekességet.

A filmben meglehetősen elnagyolt Abel családja, a film egyik legviccesebb jelenete is hozzájuk kapcsolódik, amikor a KGB helytartójának “parancsára” az addig zokogó családot játszó beépített emberek katonásan elhagyják a tárgyalásra szolgáló szobát. A valóságban azonban természetesen Abel és Powers családja is aktív volt, s a mindenkori amerikai és szovjet kormányhoz kegyelmi kérelmeket nyújtottak be.

Ami ennél meglepőbb – erről még a korabeli lapok és a későbbi összefoglalók is beszámoltak -, hogy Donovan munkájával annyira elégedett volt Abel családja (vélhetően persze a szovjet kormány), hogy 10.000 dollár díjat fizettek ki neki egy kelet-németországi forrásból a per lezárultával. Donovan a díjat felosztotta és eladományozta, 5.000 dollárt kapott a Fordham, 2.500-2.500 dollárt pedig a Harvard és a Columbia jogi kara.

A kevésbé ismert érdekességek előtt azonban kronológiai sorrendbe kell tenni a fogolycsere eseményeit. Abelt az FBI ügynökei 1957. június 21-én tartóztatták le, méghozzá hosszas megfigyelés eredményeként és 1957. november 15-én ítélték szabadságvesztésre. Powers U-2-es kémrepülőgépét 1960 május 1-én lőtte le a szovjet légvédelem, a két fogolyt pedig 1962. február 10-én cserélték ki a hidegháborús ellenfelek.

Szerintem mindenképp meglepő, hogy a filmben szerepet kapó, Abel feleségétől származó levél valóban létezett, és a filmnek megfelelően valóban fejtörést okozott a jelentésének értelmezése az amerikaiak számára. Noha a filmben a keletnémet igazságügyminisztert figurázzák ki “memorandumkészítéssel,” a valóságban a CIA is szorgalmasan gyártotta a memorandumokat.

Így például egy 1961. január 11-i memorandumból válik megismerhetővé például ez az információ is, vagyis, hogy még a CIA számára sem volt egyértelmű, hogy a keletnémet-szovjet kapcsolatfelvétel pontosan mire irányult. A levél kapcsán ugyanis nemcsak Powers, hanem egy másik incidensben elfogott amerikai pilóták is felmerültek, mint lehetséges kapcsolódási pont. Utóbbi incidens során, a Barents-tenger felett, 1960. július 1-én lelőttek a szovjetek egy RB-47H felderítő repülőgépet is.

Az RB-47H személyzetének tagjai közül csak ketten élték túl az incidenst, és ők is szovjet fogságba kerültek, akárcsak Powers. Azonban mindössze pár nappal a memorandum megszületését (és ezzel Abel feleségének levelét) követően, 1961. január 25-én a szovjetek elengedték őket. Az időpontok közelsége miatt nehéz elképzelni, hogy John B. McKone és Freeman Bruce Olmstead ügye, és a Kennedy-adminisztráció hivatalba lépése (őt 1961. január 20-án iktatták be) ne hatott volna ki – illetve ne lenne összefüggésben – a későbbi Abel-Powers cserével.

Ez a szál egyáltalán nem került a filmben említésre. Az pedig végképp nem, hogy Abel feleségének leveléről maga James B. Donovan (is) értesítette a CIA-t. A film cselekménye szerint ugyanis Donovan csak az Abel-Powers fogolycsere nyitányakor került közvetlenebb kapcsolatba a CIA vezetésével, addig – a film szerint – Donovan viszonya a CIA-val meglehetősen elutasító volt.

Egy másik, 1959. május 22-én készült CIA memorandum alapján azonban úgy tűnik, hogy Donovan folyamatosan együttműködött a CIA vezetésével, így például beszámolt arról is, hogy a jelenlétében mit találtak az FBI ügynökök Abel személyes tárgyai között, és arról is, hogy hogyan reagált Abel, amikor szembesítette őt ezzel. Persze lehetne emögé valamiféle “kényszerű” együttműködést is belelátni, azonban Donovan 1959. július 16-án írt levele másra enged következtetni.

Ekkor írt ugyanis egy levelet, közvetlenül Allen W. Dulles számára, aki akkoriban a CIA igazgatója volt. Donovan a levelében egy másik ügyfele, Sir Edwin Herbert kapcsán írt a CIA vezetőjének, akit Allen-ként szólított, a CIA igazgatója pedig egyszerrűen csak Jim-ként nevezte őt válaszlevelében, hónapokkal azelőtt, hogy Powers, vagy akár az RB-47H személyzete szovjet fogságba került volna (vagyis, hogy felmerülhetett volna a Donovan által korábban megjósolt csere lehetősége).

Érdekes az a levél is, amit Donovan 1960. augusztus 1-én írt Allen-nek. Visszautalva a kronológiai sorrendre, ekkor még csak pár hónap telt el Powers és néhány hét az RB-47H lelövése után. A filmben egyáltalán nem kerül kibontásra a brit részvétel a cserében, noha vélhetően ők is szerepet kaphattak, már csak azért is, mert Abel brit-szovjet kettős állampolgár volt, amit egyébként a film is említ. Mindenesetre – a levél alapján – a csere kapcsán lényegében Donovan jelentkezett be Allen-nél információkkal.

Mindezek persze egyáltalán nem csorbítják Donovan érdemeit a védelemmel és a cserével kapcsolatos tárgyalással összefüggésben, mégis, talán árnyalják a sokak számára a filmből megismert történet egyes szálait. Donovan-nek pedig vélhetően sokkal fontosabb siker volt a Fidel Castroval folytatott későbbi tárgyalása, amelynek eredményeként kiszabadult több, mint 1000 amerikai, akiket a kubai rezsim még az 1961-es Disznó-öbölbeli invázió során ejtett foglyul, illetve – nem mellékesen – gyógyszerhez és élelmiszerhez juttatta a kubai rászorulókat is.

A cikkhez ITT lehet hozzászólni. Ha tetszett, ne maradj le a következőről: