Honvédelem és nemzetbiztonság

Karikó ügye sokat segíthet az ügynökakták nyilvánossága szempontjából

NAIH irat

Miközben a sajtó és az internet népének egy jelentős része karaktergyilkosság miatt háborog, Karikó Katalin látszólag meglehetős nyugalommal kezeli a történteket. Sőt, lényegében az esetleges további találgatásokat elhessegető megerősítéssel adott ki egy közleményt arról, hogy valóban aláírta a beszervezési dokumentumot.

Mindez – a véleményem szerint – olyannyira nem karaktergyilkosság, és az egész történés félrekeretezése, hogy egyenesen pozitívnak gondolom a most zajló eseményeket. Történt ugyanis, hogy egy megkérdőjelezhetetlenül értékes, Nobel-díj várományos emberről derült ki, hogy sikeresen beszervezte a kádári titkosszolgálat.

Természetesen el kell fogadni Karikó Katalin állítását, hogy soha nem jelentett senkiről, és azt is, hogy a “III/II-es csoportfőnökség beszervezettjei nem elsősorban a munkatársaikról jelentettek, feladatuk a kémelhárítás volt.” Valójában persze: miért ne jelenthettek volna a munkatársukról, hiszen mindkét “oldal” kiemelten dolgozott a vasfüggönyön túli tudományos tevékenységekre vonatkozó hírszerzésen. A kor technológiai színvonalán ez jelentős mértékben humán hírszerzést kellett, hogy jelentsen.

Fordított irányba, Fodor József (III-as főcsoportfőnökség tisztje) a Medgyessy-bizottság előtti meghallgatásán például elmondta, hogy volt olyan szt-tiszt (vagyis olyan szigorúan titkos tiszt), “akinek az volt a feladata, hogy kiadja a hírszerzés által megszerzett információkat, tudományos kutatási eredményeket magyarítani, tovább dolgozni, hogy aztán megjelenjen, mint a magyar nemzet kutatási eredménye.”

Nem is akárkik szállították ezeket az információkat. Mint elmondta: “a gyógyszeriparban három gyógyszert tudok, amit hirtelen itt dolgoztak ki a magyarok. Ugyanaz a hatása volt, mint amit Amerikában dolgoztak ezek az ’56-os legények (értsd itt: disszidált magyar kutatók).”

“Mert elég sok olyan kapcsolatunk volt, aki nem is volt a hálózatunk, de itteni kollégának adott át ilyen információkat. Utána a gyógyszert más néven kihoztuk, tettek hozzá valami kis port, de ezeket nem kellett megvenni Amerikától nagyon drága pénzen.”

A “segítségnyújtás” természetesen nem maradt egyoldalú. “(…) Aztán meg kiengedték a szülőket, meg minden. Nagyon sok információt adtak anélkül, hogy hálózatunk lett volna. A gyógyszeriparban különösen, ott megvolt a személyes kapcsolat, nem is rajtunk keresztül, nem a hírszerzésen keresztül adták oda a dolgokat. (CENZÚRÁZVA) a szülei megkapták a kiutazási engedélyt, meg hogy ő többet jöhessen ide, meg ehhez hasonlók.”

Félreértés ne essék: egyáltalán nem azt akarom ezzel mondani, hogy Karikó Katalin bármi ilyet tett volna, vagy valaha is tevékenyen együttműködött volna a beszervezőivel. Azt viszont annál inkább, hogy valójában végletekig relativizálható, hogy hol húzódik az erkölcsi határ ebben a viszonyrendszerben.

Én egyébként meglehetősen extrém módon kitolnám ennek megítélését, tekintettel arra, hogy a hidegháború keretei között ugyan miért lenne szokatlan, hogy tudományos területeken szerveznek be embereket, miközben az ellenérdekelt hírszerzés pont ugyanúgy mindent megtett az információk megszerzése érdekében, mint a saját. A zsarolás, mint eszköz (persze lehet, hogy van már kifinomultabb körülírása) sem hinném, hogy teljesen kikopott volna azóta a titkosszolgálatok eszköztárából.

Az eset alapján persze megkérdőjelezhető a hatékonysága. Ezzel nem akarom Salgó László tevékenységét sem megítélni, már csak azért sem, mert igencsak meglepve olvastam, hogy ő volt Karikó Katalin beszervezője, nem tudtam, hogy ilyen területen dolgozott, pedig – ha jól tudom – elég sokat találkoztam vele egy időben.

Összességében tehát a véleményem szerint Karikó Katalin ügye nemhogy nem karaktergyilkosság, hanem egy reménysugár, ami átbillentheti a lélektani határt arra vonatkozóan, hogy a társadalom elfogadja azokat az embereket, akik kényszer, vagy a nemzetbiztonság akkori jelentése alapján értelmezhető racionalitás alapján ilyen területen dolgoztak, vagy működtek együtt (vagy nyitották ki ennek a lehetőségét) az akkori titkosszolgálatokkal.

A cikkhez ITT lehet hozzászólni. Ha tetszett, ne maradj le a következőről:

 

Ajánlott tartalom