Nagyjából egy évvel ezelőtt, a vs.hu és a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) által a Századvégtől kiperelt tanulmányokat olvasva lettem figyelmes egy érdekes, 2012 végén íródott szakpolitikai elemzésre, amely az internetcenzúra magyarországi bevezetéséről szólt. A Századvég tanulmányának írója akkor azzal érvelt a javaslatok mellett, hogy a liberális értelmiség nem tud majd mit kezdeni az internet-szabályozást érintő jogszabály-módosítással. A téma egyes részleteit már feldolgoztam, de végül több, mint egy évig tartott, mire féltucat közérdekű adatkérés, NAIH beadvány, per eredményeként végül valóban kiderült, hogy mit jelent a gyakorlatban a KEHTA rendszere.
Bevezető
Sokan talán máig nem hallottak még a KEHTA (központi elektronikus hozzáférhetetlenné tételi határozatok adatbázisa) létezéséről, működéséről. Pedig a feladata nagyon is fontos: a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) az internetszolgáltatókkal együttműködve üzemeltet egy olyan rendszert, amely az adatbázisába kerülő honlapokat átmeneti jelleggel, vagy végérvényesen elérhetetlenné teszi Magyarországról.
A rendszer szakpolitikai és jogi hátterét korábban már elemeztem. Alapvetően számos bűncselekmény esetén lehetőség van arra, hogy amennyiben a tartalomszolgáltatók arra nem hajlandók, úgy a jogsértőnek vélt tartalmat a bíróságok a jogerős ítélet meghozataláig, ideiglenesen elérhetetlenné tegyék. A jogerőssé váló ítélettel ez az ideiglenes blokkolás – vagy inkább szűrés – megszüntetésre kerül, vagy a bíróság a digitális adattartalom végleges elérhetetlenné tételéről dönt.
Másfelől vannak olyan súlyos bűncselekmények, mint amilyen a gyermekpornográfia, az állam elleni bűncselekmények, a terrorcselekmények, amelyeknél nincs mérlegelési lehetőség sem. Ilyen esetekben természetesen indokolt, hogy a jogsértő tartalom azonnal elérhetetlenné váljon (például a gyermekpornográf felvétel áldozatára tekintettel). A KEHTA adatbázisába emellett mára már meglehetősen szerteágazó módon kerülhetnek be egyéb okokból, további weboldalak is. Az NMHH szemszögéből nézve, technikailag viszont teljesen mindegy, hogy milyen jogi eljárás eredményeként kerül fel egy domain a „tiltólistára.”
A KEHTA rendszerét több Századvég tanulmány is elemezte, sőt olyan érdekes eset is előfordult, hogy a 2012. november 23-án iktatott, T/9246 számú, Dr. Navracsics Tibor által jegyzett törvény miniszteri indokolásának ide vonatkozó részlete – amely a jogsértő tartalmak blokkolását is érintette – szó szerint visszaköszönt a 2012. december 19-i Informatika és Telekommunikáció tanulmányban, de anélkül, hogy annak forrása különösebben jelölve lenne.
A politika
Érdekes, és a Századvég tanulmányok nyilvánosságra kerülése után már könnyen megválaszolható a kérdés, hogy mi volt a KEHTA rendszer megalkotásának a jogi és politikai célja? A blokkolás lehetőségét elsőként a büntetőjog rendszerébe integráló jogszabály miniszteri indokolása szerint „elektronikus hírközlő hálózat útján számos bűncselekmény elkövethető. Így például terrorcselekmény, gyermekpornográfia, rasszista cselekmények, csalás, szerzői jogok megsértése, fogyasztó megtévesztése, személyes adattal visszaélés, rágalmazás, becsületsértés, stb.
A hatályos rendelkezések között azonban nem volt arra jogszabályi előírás, hogy az ilyen jogellenes tartalmat az eljáró hatóságok elérhetetlenné tegyék. Az adathordozó közeg speciális jellege miatt az elkobzás általános szabályai nem voltak értelmezhetők. Ezért az elektronikus hírközlő hálózaton közzétett jogsértő adattartalom eltávolítása, illetve az ahhoz való hozzáférés megakadályozása érdekében az új Btk. 77. §-ával, 2013. július 1-jével új intézkedési nem került bevezetésre.” Ez az eljárás kapta végül az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele elnevezést.
A Századvég egyébként azt javasolta a szakpolitikai elemzésében, hogy a kormány azzal érveljen majd a rendszer bevezetése mellett, hogy a cél az állampolgárok védelme, és a gyermekpornográfia visszaszorítása. Minderre az eredeti koncepció szerint ráadásul nem hatóság, hanem a bíróság lesz jogosult. A tanulmány arra is kitért, hogy a jogszabály megváltoztatása politikailag kockázatos és a „kiterjedt szankcionálási spektruma nemzetközileg is párját ritkítja.”
Az expanzió
Érdemes végigkísérni az állami tartalomszűrés expanzióját is. Eredetileg, a blokkolás lehetőségének 2013-as megjelenésekor a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény alapján a gyermekpornográfia, állam elleni bűncselekmény, vagy terrorcselekmény esetén volt kötelező (más esetekben, mint lehetőség adott) a hozzáférhetetlenné tétel. 2014-től 90 napra a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény alapján a NAV köteles blokkoltatni a tiltott szerencsejáték szervezők honlapjait.
A büntetőeljárások kapcsán 2015-től már a kábítószer-kereskedelem, a kóros szenvedélykeltés, a kábítószer készítésének elősegítése, a kábítószer-prekurzorral visszaélés, az új pszichoaktív anyaggal visszaélés, és a terrorizmus finanszírozása bűncselekményi tényállások is a hozzáférhetetlenné tétel kötelező esetei közé kerültek. Emellett ettől az évtől kezdve a NAV már 365 napra blokkoltathatott tiltott szerencsejátékot szervező weboldalakat.
2016-tól pedig már a Nemzeti Közlekedési Hatóság (NKH) is blokkoltathatja a személyszállítási szolgáltatásokról szóló 2012. évi XLI. törvény alapján olyan szolgáltatók weboldalát, amelyre diszpécserszolgálati engedély hiánya miatt bírságot szabott ki, és a megbírságolt szolgáltató az engedély nélküli tevékenységet tovább folytatta. Ez lett volna a „végső fegyver” az Uber ellen, a szabályozás azonban „éles bevetés” nélkül is megmaradt a jogszabályban – mintegy mementóként – az utókornak.
Jól látható, hogy mára már szó sincs arról, hogy a bíróság közreműködésére lenne szükség a tartalomblokkoláshoz. Az NKH és a NAV teljesen önálló határozata tökéletesen elegendő a tartalomblokkolás megindulásához. Az NKH honlapján egyébként hiába kerestem, egyetlen hirdetményt, leírást, vagy akár csak egy tájékoztatót sem találtam, ami blokkolásra utalt volna.
Azonban nemcsak jogilag, hanem technikailag is szükség volt a rendszer bővítésére. Talán sokan nem gondolnák, hogy a KEHTA alapjait mindössze 7 millió forintért hozta létre az NMHH megbízásából az Interface Számítástechnikai Kft. Az ajánlatuk alig több, mint fele volt a második helyezett T-Systems Magyarország Zrt. árainak. A Századvég elemzői azonban már az első pillanattól kezdve jelezték: „a technológia kiforratlan, a BIXen használatos tartalom-filterek még nem kerültek kifejlesztésre, sőt mi több a káros információkat valóban egyetlen pillanat alatt egy másik webes elérhetőségre lehet átrakni.”
Az alapok
A kezdetekre visszatekintve az sem egyértelmű, hogy a hozzáférhetetlenné tétel mióta lehetséges egyáltalán. A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény és a 2012. évi C törvény 2013. július 1-től hatályos szövege szerint a bíróság a határozatával eredetileg az elektronikus hírközlési szolgáltatókat kötelezhette az elektronikus adathoz való hozzáférés megakadályozására. Viszont aligha hihető, hogy ez a gyakorlatban valóban lehetséges lett volna, különösen a részletszabályok hiányában.
A szűrésre vonatkozó, technikai elvárások – egy 2013. április 16-i NMHH szakmai előadás alapján – még csak ajánlásként léteztek, mindössze két hónappal az éles indulást megelőzően. Az eredeti koncepció szerint az NMHH a kormányzati Ügyfélkapu szolgáltatáson keresztül, elektronikusan küldte volna meg a bírósági határozatot és a végrehajtásához szükséges adatokat a szolgáltatók részére.
Ebben a rendszerben tehát a szolgáltatóknak kellett volna pár hét alatt egy olyan, legalább 5.000 db egyedi URL pontos felismerésére, legalább 5.000 db egyedi IPv4 unicast route prefix kezelésére, legalább 500 db egyedi IPv6 unicast route prefix kezelésére, az illegális HTTP tartalmak esetén „elsötétítő oldal” megjelenítésére és a nemzetközi peering forgalmuk legalább 5%-át kiszolgálni képes rendszert létrehozniuk, amely legalább 99,5%-ban rendelkezésre áll. Később azonban módosult az eredeti koncepció, és végül nagyobb szerepet kapott az NMHH rendszere.
Ugyanis a jogszabályok szerint – 2014. január 01-től – az NMHH már a KEHTA rendszer segítségével szervezi a blokkolást. Konkrétan így rendelkezik például a büntetőeljárásról szóló törvény 2014. január 1-től: „az NMHH a bíróság elektronikus úton megküldött értesítése alapján az elektronikus adathoz való hozzáférés ideiglenes megakadályozására vonatkozó kötelezettséget bevezeti a központi elektronikus hozzáférhetetlenné tételi határozatok adatbázisába, ezzel egyidejűleg a bíróság határozatáról elektronikus úton haladéktalanul értesíti az elektronikus hírközlési szolgáltatókat.”
Ez viszont csak a törvény papírján lehetett igaz, technikai értelemben nem valószínű, hogy a szűrés ténylegesen is megtörténhetett volna akkoriban. Legalábbis az NMHH és az Interface Számítástechnikai Kft. közötti közbeszerzési eljáráshoz kapcsolódó szerződésekből ez olvasható ki.
A valóságban ugyanis a KEHTA rendszere egyáltalán nem készült el 2014. január 1-re, már csak azért sem, mert az eredeti szerződés teljesítésnek véghatárideje is csak 2014. január 31. volt. Sőt, a KEHTA létrehozásáról szóló szerződés teljesítési határideje végül 2014. április 30-ra módosult. Mindez azt jelentheti, hogy hiába akarta volna például egy bíróság ítéletével blokkolni egy gyermekpornográf képeket megosztó weboldal elérhetőségét, hónapokon keresztül aligha volt mód és egységes eljárás arra, hogy azt minden szolgáltató végrehajtsa, miközben az erről szóló jogszabály már hatályban volt.
Kis túlzással olyan helyzet állhatott elő, mintha egy magyar bíróság anélkül is kiszabhatott volna börtönbüntetést, hogy akárcsak egyetlen börtön is létezne Magyarországon.
Visszatérve a Századvég jóslatára: természetesen beigazolódott. A NAV által vezetett, nyilvános lista alapján egyértelmű, hogy technikai okok miatt számos honlap blokkolásának végrehajtása a mai napig nem lett végrehajtva, illetve fel lett függesztve. A KEHTA rendszerét és képességeit ezért jelenleg is bővítik. Az Online Projects Kft. 39,7 millió forintos ajánlatával nyerte el a rendszer átalakításához kapcsolódó közbeszerzést. Az újabb szerződés alapján a fejlesztések egészen 2018-ig elhúzódhatnak.
A működés
2014 közepe óta viszont vélhetően már működik a jogsértő online digitális adattartalmakat szűrő rendszer, ezért a több éves tapasztalat alapján véleményt is lehetne alkotni arról, hogy beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket, vagy sem. A KEHTA tartalma azonban a jogszabály szövege alapján nem ismerhető meg, ami részben érthető, hiszen pont az a cél, hogy a jogsértő weboldalak ne legyenek elérhetők.
A törvény ezért úgy fogalmaz, hogy „a KEHTA adatai nem nyilvánosak, azokba a bíróság által elrendelt ideiglenes vagy végleges hozzáférhetetlenné tétel esetén a bíróság, az ügyész, a nyomozó hatóság és az Országgyűlés illetékes bizottságának a tagjai, a külön törvényben meghatározott hatóság által elrendelt hozzáférhetetlenné tétel esetén a külön törvényben meghatározott hatóság, a bíróság, az ügyész, a nyomozó hatóság és az Országgyűlés illetékes bizottságának a tagjai tekinthetnek be.”
Az intézmény vizsgálata ezért korántsem egyszerű, de úgy véltem, hogy nem is lehetetlen, ezért adatkéréssel fordultam a NMHH-hoz, hogy adják meg, hogy jelenleg hány URL került blokkolásra a KEHTA rendszerében és az milyen jogcím lapján történik, illetve kértem, hogy küldjék meg a részemre a KEHTA működésére vonatkozó valamennyi megismerhető statisztikai adatot. Azt gondoltam, hogy a működésére vonatkozó, statisztikai jellegű adatok nem lehetnek védettek, a jogszabály ilyen értelmezése pedig indokolatlanul kiterjesztő lenne.
A reakció lesújtó volt. Az NMHH válasza szerint a kérésem „olyan adatokra vonatkozik, amelyek alapján közvetlenül következtetni lehet a nyilvántartás védett adattartalmára is, a kért adatokat (hányan, milyen jogcím alapján tekintettek be, hány URL és milyen jogcím alapján került blokkolásra) nem áll módjában kiadni.” Számomra egyértelműek tűnt, hogy pusztán az a tény, hogy hány URL került rögzítésre (például: egy darab) nem alkalmas annak a „visszafejtésére,” hogy mi a jogsértő tartalom konkrét elérhetősége.
Bejelentést tettem ezért a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnál (NAIH), kérve, hogy vizsgálja meg az NMHH jogértelmezését. Amíg a NAIH válaszára vártam, addig megkerestem minden olyan további intézményt, amely érintett lehet a KEHTA működésében. Megkérdeztem ezért az Igazságügyi Minisztériumot, hogy külföldi megkeresésre, jogsegély formájában lefolytattak-e ilyen eljárást. A válaszuk szerint nem volt még ilyen megkeresés.
A Fővárosi Törvényszék az adatkérésemre azt válaszolta, hogy a nemzetközi ügyeket intéző bírák arról tájékoztatták, „hogy emlékezetük szerint elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételének végrehajtása iránti megkeresés az elmúlt négy évben nem érkezett a Fővárosi Törvényszékre. Azt is elmondták, hogy az intézkedés speciális jellegére tekintettel, ha érkezett volna ilyen ügy, arra emlékeznének.”
A Legfőbb Ügyészség jelezte, hogy az ügyészség két vádlott esetében tett indítványt elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele intézkedés megtételére. Az egyik vádlott esetében a Btk. 219. §-ába ütköző személyes adattal visszaélés, a másik vádlott esetben pedig a Btk. 316. §-ába ütköző terrorcselekmény elkövetésével fenyegetés miatt folyt a büntetőeljárás. Az ideiglenes hozzáférhetetlenné tételről nem gyűjtöttek információt.
Az Országos Bírósági Hivatal (OBH) arról tájékoztatott, hogy 2016 közepéig a magyar bíróságok két esetben rendelték el elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételét jogerős ítéletben. Egyik esetben rágalmazás vétsége, másik esetben személyes adattal visszaélés vétsége miatt folyt büntetőeljárás. Az NMHH jogértelmezésével ellentétes joggyakorlatot folytatott tehát az OBH, mivel megismerhetővé tették az általuk blokkolt weboldalak számát és a blokkolást elrendelő határozatok jogalapját is.
A párhuzamos történet
Lényegében tehát az NMHH „közreműködése” nélkül is kiderült, hogy elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele mindössze két esetben történt Magyarországon 2016 közepéig. Ráadásul egyik sem a KEHTA rendszerét életre hívó „hármasba,” vagyis a gyermekpornográfia, az állam elleni bűncselekmény, vagy a terrorcselekmény tényállásai közé tartozott, hanem lényegében kisebb intenzitású vétségek alapján kerültek végleg blokkolásra weboldalak Magyarországon.
Arra azonban így sem kaptam választ, hogy ideiglenes hozzáférhetetlenné tétel eddig hány alkalommal, és milyen jogcím alapján történt hazánkban. A NAIH válasza nyomán gyorsan kiderült számomra, hogy ebben a kérdésben már folyamatban van egy per, lényegében a felvetéseimmel mindenben megegyezően, amit a TASZ indított pár hónappal korábban az NMHH ellen. A NAIH ezért nem tudott a bejelentésem nyomán érdemi vizsgálatot lefolytatni.
Rátérve a perekre: az elsőfokú bíróság végül arra kötelezte az NMHH-t, hogy 15 napon belül közölje a TASZ-al, hogy a KEHTA működésének hatályba lépésétől hány alkalommal rögzített a büntető ügyekben eljáró bíróságok megkeresésére elektronikus adatok hozzáférés ideiglenes megakadályozására irányuló kötelezettséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A Fővárosi Ítélőtábla a 32.Pf.21.122/2016/6. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az NMHH-t annak 15 napon belüli közlésére is kötelezte, hogy a KEHTA-ba bevezetett, az elektronikus adathoz való hozzáférés ideiglenes megakadályozására irányuló kötelezettségek tekintetében az adatigény beérkezésének napjáig hány esetben került sor jogalap szerinti bontásban az adatbázisban rögzített kötelezettség törlésére.
A botrány
Érdemes végignézni azt a kevés esetet is, amikor a KEHTA működése megjelent a hazai médiában. Az első nagyobb botrány 2015 elejére datálható, amikor felmerült annak a lehetősége, hogy a kuruc.info egyik – egyébként holokauszttagadó – cikke blokkolásra kerül, méghozzá a KEHTA által. Az ügy amilyen nagyot robbant a médiában, olyan gyorsan el is felejtődött.
Az eset addig még jól nyomon követhető volt, hogy a magyar hatóságok megkeresték az amerikai szolgáltatót. „Póta Péter, a Fővárosi Törvényszék szóvivője a Kossuth Rádiónak azt mondta: a bíróság egy munkanapot biztosított az amerikai székhelyű tárhelyszolgáltatónak arra, hogy a cikket tegye végérvényesen elérhetetlenné, illetőleg törölje adatbázisából.”
A kuruc.info előre jelezte, hogy amennyiben a KEHTA-ban elérhetetlenné teszik a cikket, más webcímen azonnal le fogják közölni, lényegében gyakorlatba ültetve a KEHTA működésének előzetesen prognosztizált gyengeségeit. Az ügy pikantériája, hogy a TASZ jogi segítséget ajánlott a kuruc.info számára, ha valóban blokkolásra kerülne a holokauszttagadó cikkük. A TASZ meggyőződése volt, hogy az egyes nézetek jogi eszközökkel történő tabusítása helytelen és ártalmas.
Az Igazságügyi Minisztériumhoz küldött adatkérésemből azonban jól rekonstruálható, hogy a kuruc.info-t érintő megkeresések sikertelenek voltak, és a kettős büntethetőség hiánya miatt az Amerikai Egyesült Államok megtagadta a jogsegély végrehajtását. Az viszont már nem ismert, hogy a kuruc.info cikke ezek után miért nem került végül a KEHTA rendszerében blokkolásra, hiszen azt pont az ilyen esetekre hozták létre, és ez a lehetőség a hirado.hu korabeli összefoglalójában is kifejezetten jelezve v olt.
A második esetben, 2016 őszén a szerzői jogi jogsértéseket elkövető nCore vált elérhetetlenné a Magyar Telekom ügyfelei számára, a sajtó pedig egyből találgatásokba bocsátkozott. A probléma hétfőre virradó éjjel jelent meg, és elszórtan kezdtek csordogálni a hírek arról, hogy „valami miatt jó néhány oldal elérhetetlen lett.”
„Mivel a legnagyobb mellett a második legnagyobb torrentoldal, a BitHUmen is elérhetetlenné vált, sokan arra gyanakodtak, hogy valami warezellenes akció áll a háttérben.” Végül kiderült, hogy egy Franciaországban hosztolt szerver lett elérhetetlen, és ez okozza, hogy több oldal – köztük az nCore – nem töltődött be a vezetékes hálózaton. Furcsa, hogy miközben a szerzői jogsértések is kiemelt hangsúllyal szerepeltek a KEHTA rendszert életre hívó jogszabályi indokolásban, politikai hatástanulmányokban, úgy tűnik, hogy mégsem használják a hatóságok és bíróságok ilyen okból ezt a „társadalmat védeni kívánó” eszközt.
A meglepetés
Természetesen az ideiglenes hozzáférhetetlenné tételi eljárások kapcsán, a jogerős másodfokú bírósági ítélet ismeretében ismételten adatkérést nyújtottam be, újból kérve az NMHH-t, hogy jogalap szerinti bontásban küldje meg, hány alkalommal rögzített elektronikus adathoz való hozzáférés ideiglenes megakadályozására irányuló kötelezettséget a KEHTA rendszerében (az adatkérésemben szándékosan szorítkoztam a már ítélt dolog tárgykörére). Az NMHH ezúttal már érdemben válaszolt.
„A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság az Eht. 92/A. §-ának hatályba lépésétől kezdve az adatigény megválaszolásának napjáig (2017. május 18-ig) a büntetőügyekben eljáró bíróságok megkeresésére egyetlen alkalommal sem rögzített a KEHTA-ban elektronikus adathoz való hozzáférés ideiglenes megakadályozására irányuló kötelezettséget.„
Mindez számomra rendkívül meglepő volt, különösen annak a fényében, amit az OBH írt válaszul, a korábban már idézett adatkérésem kapcsán: „gyakorlati tapasztalatunk szerint a bíróságok a nyomozás során, tehát még az érdemi határozat meghozatala előtt az elektronikus adat ideiglenes hozzáférhetetlenné tételére irányuló kényszerintézkedést is alkalmazzák, azaz a bíró még a nyomozás során az ügyész indítványára rendelkezik az előzőekről.”
Hogyan lehetséges, hogy a büntetőügyekben eljáró bíróságok az OBH szerint alkalmazzák ezt a lehetőséget, de ennek ellenére soha nem rögzített még az NMHH a KEHTA-ban elektronikus adathoz való hozzáférés ideiglenes megakadályozására irányuló kötelezettséget?
Mindez még különösebb annak fényében, hogy a KEHTA bevezetése 2014 elején épp azért szenvedett késedelmet az Interface Számítástechnikai Kft-vel kötött szerződést módosítása alapján, mert az OBH nem készült el a rendszer integrációjával a korában jelzett időpontra. Ezek alapján pedig egyértelmű, hogy nagyon is szoros, integrált rendszerben működik a KEHTA és az OBH ügyviteli rendszere.
A konklúzió
A fentiek tükrében a véleményem szerint elmondható, hogy a KEHTA jelenlegi szerepe aligha kerülhetne távolabb attól a jogpolitikai koncepciótól, ami a blokkolási, vagy másként szűrési rendszert életre hívta. Noha vélhetően számtalan jogsértő tartalom érhető el az eredeti koncepció szerinti legsúlyosabb bűncselekmények eredményeként (például gyermekpornográf tartalmak, későbbi szabályozási környezetben terrorizmus finanszírozása, kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények), úgy tűnik, hogy a jogintézményt a büntetőeljárások során szinte egyáltalán nem alkalmazzák, amikor pedig mégis, akkor azok inkább kisebb intenzitású vétségek.
A szakpolitikai tanulmányokban emlegetett, a jogalkalmazó bíróság által holokauszttagadónak, vagy épp szerzői jogot tömegesen sértőnek tartott oldalak is probléma és fennakadás nélkül elérhetőek Magyarországról, sőt, maguk a hazai szolgáltatók garantálják a gyors helyreállítást „üzemzavar” esetén.
Korábban a HVG írta meg, hogy 2015 október 1-jén hatályba lépnek az online kaszinójáték szervezésére vonatkozó szabályok, amelyek szerint online kaszinójátékot csak Magyarországon lévő játékkaszinó üzemeltetési koncessziójának jogosultja szervezhet.
Egyetlen területen azonban mégis hihetetlenül „népszerű” lett a KEHTA rendszerének az alkalmazása. A NAV a NMHH segítségével már több mint 800 blokkoló határozatot hozott – összegezte Tállai András a 2016-os év fejleményeit az origo.hu felületén. Jelenleg is körülbelül 395 aktív blokkolás történik a NAV határozatai nyomán. „Az államtitkár szerint a NAV a jövőben az eddigieknél is szigorúbban fog fellépni az ellenőrizetlenül működő, engedéllyel nem rendelkező online kaszinók működtetői, valamint az ehhez szükséges elektronikus szolgáltatásokat biztosító szervezetekkel szemben.”
„Azon szereplők sem kerülhetik el a hatósági vizsgálatot, valamint a büntetőjogi felelősségre vonást, amelyek az illegális oldalak népszerűsítésében, reklámozásában részt vesznek. Tiltott szerencsejáték szervezésének bűnsegédje lehet az a szolgáltató, amely a játékosok számára elérhetővé teszi tiltott online szerencsejáték-oldalát, illetve az oda irányuló pénzügyi tranzakciót végrehajtja” – közölte a lapnak a Legfőbb Ügyészség szóvivője.
A közlekedési hatóság manapság 50 ezer forinttól 200 ezer forintig terjedő bírsággal sújthatja azt a szolgáltatót, amely a blokklásra vonatkozó kötelezettségének nem tesz eleget. A büntetőeljárás során, a bíróság a nem együttműködő szolgáltatóval szemben, az elektronikus adat ideiglenes eltávolítására, vagy visszaállítására vonatkozó kötelezettség elmulasztása miatt, 100 ezer forinttól 1 millió forintig terjedő rendbírságot szabhat ki, legyen szó gyermekpornográfiáról, terrorizmusról, vagy épp kábítószer kereskedelemről.
Az állami adóhatóság eredetileg hasonló mértékű, 100 ezer forinttól 500 ezer forintig terjedő bírsággal sújthatta azt az elektronikus hírközlési szolgáltatót, amely a tiltott szerencsejáték-szervezést bonyolító weboldal ideiglenes hozzáférhetetlenné tételének nem tett eleget. 2016 októberétől azonban ez az összeghatár 1 millió forinttól 5 millió forintra nőtt.
Ha tetszett az írás, akkor ne maradj le a következőről:
