Elnézést a szójátékért, de aligha van találóbb megközelítés arra, amit az izraeli rakétavédelmi rendszerrel csináltak a napokban. Történt ugyanis, hogy Szíriában épp a Hezbollah libanoni radikális síita szervezetének szánt (állítólag iráni eredetű) fegyvereket semmisítettek meg pár nappal ezelőtt izraeli vadászbombázók (meg nem erősített hírek szerint F-15-ösökből álló kötelék), amikor a szír légvédelem rakétákat lőtt ki a megsemmisítésükre.
Abban a források zöme még egyetért (legalábbis, akik elfogadják a légvédelmi rakétás verziót, de erről majd később), hogy a szírek által felhasznált rakétarendszer vélhetően egy SA-5 Gammon NATO-kódú, vagy másként S-200 típus volt, amiket valamikor 60-as évek derekán állított hadrendbe a Szovjetunió, illetve szövetségesei, így Magyarország is. A Vegának is hívott rakétáról Benedek Levente írt egy érdekes, képes beszámolót a blogjában.
A hidegháborúban csúcstechnológiának számító, nagy hatósugarú rakétarendszer mára már természetesen igencsak elavulttá vált. Mindazonáltal épp a légvédelmi rakétarendszerek kapcsán meglehetősen kreatívak szoktak lenni az üzemben tartó országok, ezért a látszólag elavult, esetleg módosított/modernizált technikákkal, akár a véletlen folytán is meglepetéseket lehet okozni.
Esetünkben azonban győzött a papírforma és a hangsebesség nyolcszorosára is felgyorsulni képes rakétáknak nem sikerült eltalálniuk a célpontjukat, vélhetően az izraeli vadászgépek aktív önvédelmi és zavarótevékenységének hála. Egyébként, a leírások alapján, a félaktív lokátoros önirányítású rakéta körülbelül 60-160 másodperc alatt fogyasztja el a hajtóanyagát, és ez biztosítja számára a körülbelül 240 km-es hatótávolságot.
Nem találtam egészen pontos leírást a kilövést követő eseményekről, azonban a hírek szerint, célpont hiányában a rakéták Izrael területe fölé repültek. Ekkor, az egyébként ballisztikus rakéták ellen kialakított izraeli rakétavédelem egyik Arrow-2 (Hec, vagyis חֵץ) rakétája megsemmisítette az egyik szír rakétát. Ezek szerint tehát egy szomszédos ország területéről indított föld-levegő rakétát semmisítettek meg egy eredetileg ballisztikus rakéták ellen kidolgozott föld-levegő rendszerrel. Ez pedig – éles körülmények között – mindenképp szenzációsnak minősül.
A nemzetközi sajtó viszont különösebben nem lepődött meg ezen, és leginkább az izraeli repülőgépek elleni rakétakilövés lehetséges geopolitikai következményeinek elemzésével foglalkoztak. Pedig nem akárhogy mutatkozott be az Arrow rakétákkal működő védelmi rendszer, feltéve, hogy igaz a sztori. Érdemes egy kicsit kitérni ezért a részletekre is.
Az egyik első, részletesebb leírást talán a Stratfor elemzője készítette. A cikk szerint négy izraeli vadászbombázó támadott libanoni célpontokat, majd a szír légtérbe érkezve a szír T4-es légibázis közelében támadták meg Badie Hamya, egy Hezbollah katonai vezető konvoját. Vagy iráni eredetű, Hezbollahnak szánt rakétákat. Vagy mindkettőt.
A Stratfor tért ki részletesebben arra is, hogy egy föld-levegő rakétát megsemmisíteni meglehetősen nehéz feladat, összemérve mondjuk egy ballisztikus rakétával. A cikk persze hozzáteszi, hogy a Vega meglehetősen „testes” rakéta, a hidegháborúban néha még atomtöltetet is raktak a végére, a „biztonság kedvéért.” Az esemény kapcsán fontos lenne, de sajnos nem tudtam forrást találni arra, hogy amennyiben a Vega elveszti a célpontját, akkor milyen automatizmussal halad tovább. Az bizonyos, hogy az SA-5 rendszer rakétáit ellátták 5B73-as önmegsemmisítő mechanizmussal, ami a jelek szerint nem lépett működésbe.
Egyes források szerint összesen három rakétaindítás történt az izraeli vadászrepülőgépek ellen, amikből kettő nem lakott izraeli területekre zuhant, a harmadik pedig egy Arrow-2-es rakéta célpontjává vált. Ez utóbbi maradványa végül jordán területre zuhant, egyes források szerint Inbah területére (Irbid környékén), egy épületet is megrongálva, de személyi sérülést nem okozva. Szíria ezzel szemben bejelentette, hogy egy izraeli gépet megsemmisített, egyet pedig megrongált. Ez utóbbi állítások eddig valótlannak bizonyultak.
Vannak elemzők, akik szerint egy légvédelmi rakéta megsemmisítése nehezen hihető. Szerintük meglepő lenne, hogy az izraeli rakétavédelmi rendszer adatbázisa, ideértve a szükséges radarkép-elemző szoftvereket is, tartalmazná egy föld-levegő rakéta adatait, ami lehetővé tenné a sikeres megsemmisítést. Ráadásul szerintük az SA-5, a felépítéséből adódóan, a gyorsító fokozatok leválását követően öt darab célpontként jelenik meg a radarképen, ami jelentősen megnehezítheti a sikeres „elhárítást.”
Szerintem ez a jelenség legfeljebb az indítást követő pár másodpercet érinti, mivel a 4 darab gyorsító rakéta 4-6 másodpercet követően leválik a rakétatestről. Ettől kezdve viszont szerintem a rakéta már jól elkülöníthető a gyorsítórakéta-elemektől egy fejlett radarrendszer számára. Más kérdés, hogy arra sokan nem számítottak, hogy ennyire fejlett ez a bizonyos radar- és rakétarendszer.
Az orosz kormányhoz közel álló Spunik News szerint jordán hatóságok Gawr as-Safi térségétől északra is találtak még rakétaroncsokat, illetve számos kép megjelent egy rakéta maradványairól a jordán közösségi médiában. Egyes, hitetlenkedő elemzők ettől függetlenül is biztosra vették, hogy Izraelt Scud rakétákkal támadta meg Szíria a légitámadásra „válaszolva,” a légvédelmi rakéta lelövését pedig fedősztorinak titulálják.
Az meglehetősen szokatlan lenne, hogy a két ország álláspontjában az egyetlen közösnek tűnő pont se lenne igaz, vagyis, hogy légvédelmi rakétát indítottak a szírek az izraeli vadászbombázó repülőgépek ellen. Mivel minden forrás az S-200-as típust említi, így érdemes megnézni azt is, hogy az adott térségben lehetett-e egyáltalán ilyen támadásra számítani.
Az S-200-as ugyanis egy fix telepítésű légvédelmi rendszer. Természetesen lehetőség van a rendszer elemeinek áttelepítésére is, de az hosszadalmasabb előkészítő és logisztikai munkát igényelne. Polgárháborús körülmények között pedig meglehetősen nehéz lenne teljesen új helyszínre történő telepítésük, ezért vélhetően a korábbi indítási körzetek reaktiválására volt lehetőség az utóbbi időben, orosz segítséggel.
Ez több szíriai helyszínen is megtörténhetett már. Jelenleg Kweires, valamint Tartus és Humaymim környékéről jeleztek a különböző források reaktivált SA-5 komplexumokat. Egy korábbi, 2010-es (vagyis a polgárháború előtti) lista alapján Masyaf, Dar’a, Shinshar, Khalhale térségében voltak ilyen rakéták telepítve. A korábban használt indítóállások hatósugarát bemutató térkép alapján, az izraeli vadászbombázók, lényegében végig valamilyen SA-5 bázis (sőt átfedésekkel több bázis) hatósugarában repültek, így a fegyver alkalmazása – ilyen értelemben – valóban probléma nélkül megtörténhetett. Minden jel arra mutat tehát, hogy valóban egy Vega rakéta lett az Arrow-2 prédája.
Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a fellőtt, majd a célját elvétő (vagy talán soha meg sem találó) Vega rakéta elleni izraeli válaszlépésről kevesebb, mint egy perc alatt döntöttek. Vagyis egyetlen perc alatt kiszámításra került egy olyan rakéta röppályája, amely nem is tartozik a potenciális célpontok közé, azokhoz képest atipikus a mozgása és helyzete, majd megtörtént a döntés az Arrow rendszer alkalmazásról és indításra is került az elhárító rakéta.
Számomra nem is a sikeres megsemmisítés ténye, hanem ez teszi leginkább példa nélkülivé az esetet és magát rendszert is. Az pedig már-már komikus, hogy Zvika Haimovich, az IAF’s Air Defense Division parancsnoka szinte magyarázkodni kényszerült, mondván a rakétán 200 kg robbanófej található, ami ugyebár biztonsági kockázatot jelentett, ezért hát nem volt mit tenni: le kellett azt lőni.
טיל ששוגר מסוריה ונפל בשטח הכפר ענבה במחוז אירביד צפונית לירדן ללא נפגעים.הזעקות הופעלו בישובי הבקעה.הדי הפיצוץ נשמעו בירושלים וראמאללה pic.twitter.com/Bu0yTbr55B
— sami abed alhamed (@samiaah10) 2017. március 17.
A kevés kézzel fogható konkrétum egyike
Az ügy geopolitikai háttere is érdekes. Tömören az a feltételezés, hogy az izraeli gépek által támadott környéken épp az orosz hadsereg katonái harcoltak, ezért – bár Izrael folyamatosan egyeztetett korábban az oroszokkal – ezért az oroszok lényegében „jóváhagyták,” de legalábbis tudomásul vették a szír rakétaindítást.
Már kérdés, hogy egyébként az SA-5 rakétakomplexumok eleve az oroszok hathatós támogatásával válhattak ismét működőképessé. A Russia Insider méltatlankodott is az orosz katonák veszélyeztetése miatt, egy cikk erejéig. Mások iráni hátterű rakétatesztet látnak bele az eseményekbe. Vannak olyanok is, akik szerint ez nem volt más, mint Putyin üzenete: Izrael nem folytathatja a légcsapásokat Szíriában.
A lényegen azonban mindez nem változtat: az Arrow rakéta éles körülmények között is bizonyított. Ráadásul – nyilvánvalóan a véletlen folytán – jól beilleszthető a „ki, mit lő le a rakétaelhárító rendszerével” elnevezésű, képzelt versenybe. Az amerikaiak nemrég egy drón lelövéséről számoltak be, az izraeliek most ugyebár légvédelmi rakétát lőttek le egy másikkal, úgyhogy már csak az oroszok vannak hátra, hogy valami még kisebb és/vagy még gyorsabban manőverező akármit lelőjenek az égről.
Ha tetszett az írás, akkor ne maradj le a következőről:
