Egy 1981-as amerikai katonai magazint, az Armed Forces Journalt olvasgatva futottam bele egy zseniális hirdetésbe, amelyben az akkor még önálóan a McDonnell Douglas által gyártott F-15-öt ajánlották az érdeklődők, és persze a döntéshozók figyelmébe. Annyira zseniális, hogy írnék róla pár gondolatot.

Az 1980-as évek az én olvasatomban – még ha leegyszerűsítve is – de az aranykor a NATO számára, az 1981-es amerikai beszerzési listákon egymás mellett olvashatók az F-14, F/A-18, F-16, F-15 nevek, de a szárazföldön és a tengeren is egymást érték a meghatározó amerikai katonai csúcstechnológiák (elismerve természetesen, hogy néhány területen az oroszok jártak előrébb).

unitcost

Az amerikai döntéshozók bevásárló listája 1981-ből (Forrás: Armed Forces Journal, 1981/05)

Nem mellékesen valamikor ebben az időszakban dőlt el a katonai értelembe vett hidegháború, ami – jó nagy ugrással – de áttételesen nyilván kihatott a magyar rendszerváltoztatás előkészítésére és dinamikájára is, de a téma most messze nem ennyire összetett, amit mutatni szeretnék az nem több egy egész oldalas F-15-ös hirdetésnél, a 27. oldalról.

F15

F-15 hirdetés (Forrás: Armed Forces Journal, 1981/05)

Egyfelől érdemes megnézni, hogy mennyire mulatságos (a marketing órán jelessel vizsgázó “szlogenen” túllépve), ahogy idősíkra helyezve, egyfajta “változatlan” before-after példaként, lényegében gyerekrajz minőségben ott a kor akkor még meghatározó típusa, az F-102/F-106, mutatva, hogy 25 éve nem nagyon történt semmi a katonai beszerzések területén.

Nyilván a fenti bevásárló lista mást mutat, és a gyerekrajz helyett is találhattak volna olyan tű éles képet, mint az F-15-ről, de az üzenet így egészen biztosan átment. Meglehet persze, hogy versenyjogi okokból nem akartak egyértelműsíteni másik típust, hiszen az F-106-ot a versenytárs Convair gyártotta, a kor embere pedig így is könnyedén felismerte.

Már önmagában ez is érdekes, de azután megakadt a szemem két szón, ugyanis az F-15-ös képességei között ott szerepel, hogy “anti-satellite weaponry,” vagyis, hogy műholdak leküzdésére alkalmas fegyverzettel is rendelkezik. Itt pedig egyből az ASM-135 ASAT-ra, vagyis a “csillagháborús rakétára” asszociál – utólag – az ember, csak valahogy az évszám nem egészen stimmel.

Az újság ugyanis 1981-ben jelent meg, miközben az ASAT első hordozási tesztje csak 1982-ben történt, az első tényleges teszt pedig csak 1985-ben, ami azt jelenti az én olvasatomban, hogy a projekt ezen fázisában meglepő lenne, ha nem lett volna titkos, bár nyilván a technológiai fölényt propagáló “üzengetés” szintjén értelmezhető szándékos “szivárogtatásként” is.

Mindenesetre később mindez már egyáltalán nem volt titok, jó példa erre, hogy a Magyar Néphadsereg Vezérkara, 2. Csoportfőnökség, vagyis a magyar katonai hírszerzés 1984-es kiadású, F-15-ről szóló típus-összefoglalójában már szerepelnek az ASAT-ra vonatkozó információk (utalva arra, hogy hamarosan bevethetővé válik), de szerepel a kiadványban – többek között – még a fejegységének metszete is.

Borítókép: U.S. Air Force photo/Staff Sgt. Samuel Rogers

A cikkhez ITT lehet hozzászólni. Ha tetszett, ne maradj le a következőről:

 

Ajánlott tartalom

Továbbiak:Külföld