Honvédelem és nemzetbiztonság

Gondolatok az ellopott MiG-29-es alkatrészek nyomában

MiG-29

Ha a tavalyi év legnagyobb honvédelmi botránya a VBÜ Zrt. sikeres feltörése volt, akkor az idei évben vélhetőleg az inkurrens MiG-29-es repülőgépek egyes alkatrészeinek ellopása lesz, amit a Blikk szellőztetett meg a napokban. Bár azóta a honvédelmi tárca és a rendőrség is megerősítette a lopás tényét, azonban több részlet egyelőre nem ismert az üggyel kapcsolatban.

A legtöbb forrás szerint a történeti tényállás nagyjából úgy írható le, hogy a kerítés átvágásával jutottak a tolvajok a MiG-29-eseknek otthont adó MH 59. Szentgyörgyi Dezső repülőbázis területére, és ott egy vagy több repülőgép orrkúpját megrongálva közelebbről meg nem nevezett (szakértői fórumokon S-31E2 KOLS rendszer elemeként, valamint egyéb lokátorelemként valószínűsített) alkatrészeket vittek el belőlük.

Hivatalos forrás nem erősítette még meg az elkövetés feltételezett időpontját (ami nem feltétlenül esik egybe annak észlelésével), az elkövetők feltételezett számát, az általuk használt eszközöket (szerszámok, létra stb.), feltételezett szaktudásukat, hogy más módon is rongálták-e a repülőgépeket (és már egy célzott vizsgálat valószínűsíti a konkrét szándékot) vagy teljesen egyértelmű módon csak konkrét alkatrészeket kerestek.

A lopáshoz nyilvánvalóan jól kellett ismerni az objektumvédelem hiányosságait, ami megfelelően konspirált módon könnyedén megfigyelhető, illetve az alkatrészek fellehetőségét, azok állapotát is. Ezt nem feltétlenül csak a Magyar Honvédség ismeri, hiszen a MiG-29-es csomagot számtalan alkalommal próbálta a magyar állam értékesíteni (ennek kapcsán szerintem még a vagyonkezelő is módosult az évek során), az érdeklődők pedig nemcsak a teljes dokumentációt ismerhették meg, hanem akár meg is szemlézhették az áruba bocsátott gépeket. Információ éppen ezért több államnál lehetett erről, ebből következően pedig több helyről is kiszivároghatott.

És, bár az aukciókon vélhetően volt némi érdeklődés a gépek és a velük járó alkatrészcsomag iránt is, sőt, vélhetően akadtak volna akár vevők is, de feltételezem a gyártó, vagyis az orosz fél re-exportot érintő korlátozásai miatt az adásvétel valódi esélye meglehetősen csekély volt. Akkoriban egyébként 19 darab MiG-29 típusú repülőgépet bocsátottak árverésre hajtóművekkel, illetve további 20 darab hajtóművel és 293 darab tartozékkal, rakétákkal együtt mindössze 2.873.368.000 forintért, ami vélhetően izgalmas kérdés lesz a lopás értékhatárainak meghatározásánál.

Minden más egyelőre találgatás, viszont ebben szerintem a sajtó még nem játszotta ki a teljes mozgásteret. Ezt az űrt betöltve hoznék néhány izgalmas lehetőséget, amivel nem feltétlenül érdemes, de azért lehet számolni a lopás indítékai kapcsán.

  1. A legkézenfekvőbb és a sajtó által is kedvelt verzió szerint a lopást az ukránok hajtották végre, egyfelől mert nekik szükségük van pótalkatrészekre, amiket Oroszországból nem tudnak beszerezni, és amik beszerzését feltételezem az orosz fél minden más forrásból is igyekszik megnehezíteni. Emellett fricska a külpolitikai mélyponton levő magyar-ukrán kapcsolatokra, illetve a mindkét fél részéről látható aktív propagandára. Mivel vélhetően komolyabb katonai konfliktus ukrán részről nem reális a NATO tag Magyarországgal szemben, így az ukrán fél részéről az sem zavaró, ha a fizikai objektumvédelmet érintő sebezhetőséget a magyar fél a jövőben kijavítja. Ellenben „érdekelt” a jelenlegi kormány gyengítésében, esetleges belpolitikai botrány kirobbantásában.A verziót gyengíti, hogy a konkrét alkatrészekre való fókuszálás elfedése ebben az esetben érdekükben állt volna, és a gépek más módon történő, további rongálása, esetleges megsemmisítése is jóval látványosabb lett volna, a rájuk irányuló gyanú csökkentése mellett. Természetesen az is lehet, hogy a lopás valójában konspiráltan történt, és csak apróbb jelek alapján jött rá a légibázis az eseményre (pl. bár ki volt vágva a kerítés, de azt a tolvajok igyekeztek leplezni vagy épp a körülményekhez képest helyreállították, az orrkúp rongálódása nem volt szembeötlő).
  2. A másik verzió szerint az egész egy hamis zászlós művelet az oroszok (vagy más ország) részéről, hogy a fent vázolt viszony ne is javuljon a felek között. A teória szerint az oroszok azért hajtották végre az akciót, hogy az ukránokra tereljék a gyanút a két ország közötti konfliktus elmélyítése érdekében. A verziót a véleményem szerint gyengíti, hogy az oroszoknak viszont érdekében állna egy NATO légibázis védelmi szintjének alacsony szinten „tartása”,  az ismert sebezhetőség „fenntartása”, ami most nyilvánvalóan magasabb szinten fog megvalósulni. Eszkaláció esetén természetesen mindig emelkedett volna a bázis védelmének szintje, de most ez egy másik szintről fog megtörténni. A teóriát erősítő, általam eddig máshol nem olvasott lehetőség szerint akár az is lehetséges, hogy az inkurrens eszközök státusza a jövőben változni látszott és ezt akarta – akár az orosz fél – megakadályozni a gépek további rongálásával, a még használható alkatrészeinek ellopásával (természetesen ebben az esetben a nagyobb rongálás jobban illeszkedett volna a célhoz, bár lehet, hogy annak intenzitása ebben az esetben már túlmutatott volna a vállalható kockázatokon). Ugyancsak elképzelhető, hogy a kecskeméti bázis NATO használatának jellegében állt volna be valamilyen változás, amit egy ilyen botrány rövid- és középtávon megakadályozhat, mondván a bázis védelme nem eléggé biztonságos.
  3. A kevésbé valószínű teóriák között felmerülhet az is, hogy a lopás „belülről” lett megszervezve. Ennek több oka is lehet, például készletezéssel, alkatrészekkel kapcsolatos hiányok (nemcsak a gépek, hanem számos pótalkatrész is tárolva van) elfedése, nem ismerve, hogy most pontosan mi hiányzik és ezek az eszközök milyen részletességű rendszerben vannak nyilvántartva. Ugyancsak ilyen valószínűtlen, de elképzelhető forgatókönyv lehet az is, hogy a cél az volt, hogy bázis nyilvánvalóan hiányos védelmének megerősítése a döntéshozók fejében prioritást kapjon. De lehet akár valamilyen személyes motiváció is. Ezekre azonban az ügy súlyossága és a vélhetően most is zajló nyílt és fedett nyomozati tevékenység miatt aligha vállalkozna bárki is. Ennek a „belső munka” teóriának van azonban egy érdekes leágazása, hogy az „önkárosítás” célja akár az is lehetett, hogy bizonyos alkatrészek a kormány tudtával mégis eljussanak olyan felekhez, akikhez az inkurrens eszközök értékesítésének hivatalos módozataival soha nem juthattak volna el, hiszen ezek az eszközök vélhetően már végleg az enyészetre vannak kárhoztatva.
  4. Nem valószínű az sem, hogy valamely olyan, fent nem említett állam állna a lopás mögött, amely a MiG-29-est még rendszerben tartja, hiszen az alkalmazók továbbra is kapcsolatban állnak Oroszországgal (leszámítva Ukrajnát), mint ahogy még a NATO tag Magyarország is kapcsolatban állt a Mi-24-esek miatt az orosz féllel.

A jelenlegi megértésem alapján nem érdemes viszont a lehetőségek között számot tartani azt, hogy átlagos bűnözők, véletlenül keveredtek volna a bázis területére, hiszen az eltulajdonított eszközök értéke – legyen az bármekkora – aligha kárpótolja majd a több magyar nyomozóhatóság, illetve titkosszolgálat figyelmével járó esetleges kellemetlenségeket.

Ezzel összefüggésben az szerintem mindenképp elgondolkodtató, hogy vajon a Magyar Honvédség (vagy a magyar kormány) miért engedte ki az esetet „külső” nyomozásra a rendőrségre, miért nem próbálta meg a KNBSZ a hatókörén belül tartani azt?

Katonai nemzetbiztonsági érdekből miért nem tartották titokban az államnak papíron egyébként feltételezem elenyésző anyagi kárt okozó (a magyar állam által eladhatatlan, ellenben hadihasználhatatlan eszközökről van szó), ellenben a magyar védelmi képességre (és a magyar kormányra) rendkívül rossz fényt vető lopás tényét?

A bejegyzés teljes egészében spekulációra, illetve fikciókra épül a 2025.08.16-án ismert információkra alapozva.

A cikkhez ITT lehet hozzászólni. Ha tetszett, ne maradj le a következőről:

 

Ajánlott tartalom