Fékek és ellensúlyok

ellensúlyok

Demokráciafelfogás válogatja, hogy a fékek és ellensúlyok rendszere milyen mértékű szerepet kap, de az kétségtelen, hogy a demokratikus hatalomgyakorlás és berendezkedés elengedhetetlen feltételeként tekinthetünk rá. A fékek és ellensúlyok szerepét a gyakorlatban  az ellenőrző feladatokat ellátó szervezetek és intézmények látják el, mint amilyen például a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság, vagyis a NAIH.

A sokak számára talán csak az adatvédelmi bírság kiszabása miatt “érdekes” szervezet ugyanis – egyéb tevékenységei mellett – észrevételezi, vagy, ha úgy pontosabb, véleményezi a jogszabálytervezeteket is. Ezek a vélemények természetesen megismerhetők, így nyomon követhető, hogy egy-egy jogszabály kapcsán milyen meglátásokat fogalmazott meg az adatvédelmi hatóság elnöke.

Érdekesek ezek a vélemények abból a szempontból is, hogy olyan jogszabályok tervezetének véleményezéséről is információt tartalmaznak, amelyek esetleg még nem is kerültek társadalmi egyeztetésre. Az utóbbi időben az egyik ilyen jogszabálytervezet például “az egyes törvények honvédelmi kérdésekkel összefüggő módosításáról” szóló javaslat volt.

A törvénytervezet kapcsán a NAIH  több észrevételt is megfogalmazott, amik egy része akár kritikaként  is értékelhető. Például a tervezet szerinti, a honvédségi objektumokba történő belépés kapcsán rögzített személyazonosító adatok megőrzésének 15 éves időtartamát túlzónak tartja, mert az

nagyságrendileg is túllépi a céloz kötött adatkezelés és adatminimalizálás követelményeiből levezethető adatkezelési időtartamot.”

A tervezet tartalmazta a honvédségi adatkezelésről, az egyes honvédelmi kötelezettségek teljesítésével kapcsolatos katonai igazgatási feladatokról szóló 2013. évi XCVII. törvény módosítását is, miszerint a katonákra(?) vonatkozó biomerikus adatmegőrzés egészen extrém időtartamig, 50 évig terjedne, miközben a törvény indokolásában egy meglehetősen “elnagyolt” ok van megjelölve, miszerint “az aktorok kockázatot és fenyegetést jelentő cselekményei térben és időben elkülönítve hosszú távon megjelenhetnek.”

Egy másik törvénytervezet véleményezése is hasonló eredményre vezetett. Eredetileg az egyes sarkalatos törvényi rendelkezéseknek a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvénnyel összefüggő módosításáról szóló törvénytervezet módosította volna a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 41. szakaszát.

A módosítást követően pedig a poligráfos vizsgálat helyett (vélhetően, merthogy magát a tervezetet nem ismerem) műszeres vizsgálat szerepelt volna a törvényszövegben (jelenleg egyébként az előbbi szóval értelmezi a jogszabály az utóbbit). A NAIH elnöke elismerte, hogy ezen eszközök valóban innovatívak, azonban szerinte

figyelembe veendő, hogy a műszeres vizsgálatok elvégzéséhez felhasználható módszerek gyorsan fejlődnek” és “éppen emiatt előfordulhat, hogy az új fejlesztésű, új módszeren alapuló mérőeszközök pontosságáról, megbízhatóságáról és az alkotmányos alapjogvédelmi megfeleléséről még nem áll rendelkezésre elég információ.”

Természetesen nehéz áttételesen elemezni egy-egy törvénytervezetet, de a jelen írásnak ez nem volt is célja, mint ahogy az sem állítom, hogy az adatkezelések tervezett szabályait egyébként ne lehetne megindokolni. Pusztán arra szerettem volna rámutatni, hogy ismereteim szerint egyik kifogásolt módosítás sem került még elfogadásra, sőt, a tervezetek társadalmi egyeztetésre sem kerültek még.

A cikkhez ITT lehet hozzászólni. Ha tetszett, ne maradj le a következőről: