Megjelent ugyanis a Magyar Közlönyben a kormány 1606/2021. (VIII. 18.) határozata Magyarország Űrstratégiájának elfogadásáról. A kormány a határozat alapján egyetértett azzal, hogy a magyar űrkutatás és űrtevékenység hosszú távon sikeres nemzetközi szerepvállalásának fenntartásához elengedhetetlen, hogy Magyarország az európai nemzetek többségéhez hasonlóan űrstratégiában jelölje ki azokat a sarokpontokat, melyek rögzítik hazánk lehetőségeit és a jövő fejlesztési irányvonalait.
Ennek kapcsán pedig megtárgyalta és elfogadta a „Magyarország Űrstratégiája” című dokumentumot, és elrendelte a stratégia kormányzati portálon történő közzétételét. Érdekesség, hogy a határozat nyomán egyből a Külgazdasági és Külügyminisztérium Űrkutatásért és Űrtevékenységért Felelős Főosztályának honlapjára látogattam, ahol azonban még nem találtam nyomát a dokumentumnak.
Sokan talán nem is találkoztak még a space.kormany.hu weboldallal, pedig már ilyen honlap is létezik. Mint ahogy a stratégia is elérhető, ugyanis kis idővel később valóban megjelent az oldalon. Arra gondoltam, hogy gyorsan átfutva a mintegy 100 oldalas dokumentumot, kiemelnék néhány részletet.
A célok kapcsán, Magyarország helyzetét elemezve érdemes kiemelni, hogy „a reális cél az, hogy középtávon Magyarország regionálisan meghatározó űriparral rendelkezzen és űrtevékenységének intenzitása – minden aspektusban – stabilan és fenntartható módon megegyezzen a hasonló lélekszámú és adottságú országokéval Európában.”
Miközben az űriparnak ugyan látványos, de messze nem a legjelentősebb iparága a hordozóeszközök gyártása és üzemeltetése. „Mára számos ország és magánvállalat kínál szolgáltatásként hasznosteher-értékesítést, és a kompetencia már megjelent régiónkban is. (Lengyelország hamarosan képes lesz alacsony Föld körüli (LEO) pályára állítani mikroműholdakat, saját gyártású és üzemeltetésű rakétája által). Magyarországnak jelenleg nem lehet célja, hogy ezen az iparági részterületen elsődleges szereplővé váljon.”
A stratégia kiemeli, hogy olyan új globális szolgáltatások is megjelentek már, amelyekben még nyitott a verseny akár Magyarország számára is. „Ilyen az űridőjárás-előrejelzés (a napkitörések pusztító hatásától lehetséges megóvni pontos előrejelzéssel a világűrben lévő eszközöket, a földi energetikai és számos egyéb infrastruktúrát), az űrerőforrás-kutatás és -hasznosítás (aszteroidabányászat) (Csehország és Luxemburg is kiemelt figyelmet kíván fordítani erre a következő években), űrkémia, illetve űrbiológia (a mikrogravitációban végzett kémiai és biológiai kísérletek, amelyek forradalmasíthatják például a gyógyszergyártást, az antibiotikum rezisztencia és más megbetegedések elleni harcot) vagy a Hold körüli kommunikáció, amely a Hold tervezett „kolonizálásával” került előtérbe.”
Magyarország a stratégiaalkotók szerint mindezen területeken rendelkezik a megfelelő magas szintű szaktudással, amelyre építkezve betörhetünk ezen új, innovatív szolgáltatási szektorokba. „A Hold hasznosítása a jelenkori űrtevékenységgel mind az ipari, mind a biztonságpolitikai szemponttal kapcsolatos erőfeszítések középpontjában áll. Magyarország meghívást kapott, hogy az Airbus-szal és az ESA-val közös Föld-Hold kommunikációt szolgáltatásként megvalósítani hivatott misszióban részt vegyen.„
Biztonságpolitikai vetületekre rátérve a stratégia kiemeli, hogy „a nemzeti biztonság szempontjából, a világűrben lévő eszközök nélkül elképzelhetetlen a modern hadviselés, határőrizet vagy hírszerzés.„ Ez ma már nem csak a nagyhatalmak számára elérhető képesség, ugyanis egyre több kisebb állam rendelkezik saját, e célokra is alkalmas műholdas képességekkel.
„A technológia birtokában lévő országok stratégiai függetlensége és védelmi képességeik az űreszközök birtoklása révén megerősödnek. Ugyanakkor alapvető szuverenitási kérdés, hogy a rendelkezésre álló eszközökön belül minél több nemzeti biztonsági szempontból megbízható forrásból származó, vagyis hazai gyártású kerüljön alkalmazásra. A magyar űrszektor jelenleg is képes ilyen eszközök előállítására, de nagyobb állami forrásokkal és irányított fejlesztésekkel ez a képesség még robosztusabbá tehető.”
A nemzetvédelmi és nemzetbiztonsági szféra működésében is egyre nagyobb szerepe van az űrszektornak, az űrtechnológiáknak és az azokra alapozott szolgáltatásoknak. Ezért az űrszektor fejlesztését célzó stratégiai tervezés, amennyiben számol védelmi és nemzeti biztonsági aspektusokkal, kifejlesztheti a kapcsolódó világűr alapú (space-based) szolgáltatásokat, a valószínű fenyegetések és kockázatok kezelésének képességét, erősítheti a teljes űrszektor és -gazdaság ellenálló képességét, valamint lépést tarthat a nemzetközi fejleményekkel a szövetségesek, partnerek és más szereplők tekintetében.
A stratégiaalkotó szerint a nemzetközi gyakorlat azt mutatja, hogy az űrinfrastruktúra és a kapcsolódó szolgáltatások kritikus infrastruktúraként kerül meghatározásra és ennek megfelelő védelemben és fejlesztésben részesül számos országban. Ennek a dokumentum alapján három oka van:
– A világűr, az űrszektor és az űrkutatás mára annyira szorosan összefonódott a gazdaság egészével és azon belül egyes szektoraival, hogy annak védelme egyet jelent a gazdaság egészének védelmével, ráadásul a társadalmunk működésének szerves része, például a navigáció és a kommunikáció révén.
– Az űrszektor nemcsak a gazdaságunk egyik alappillére, hanem az ország korszerű honvédelmének is egyik fontos eleme. A modern védelmi szektor és tevékenység nem nélkülözheti az űrtechnológiák és űrszolgáltatások hasznosítását legyen szó előrejelzésről, felkészülésről, tervezésről, helymeghatározásról és irányításról vagy éppen a kommunikációról, az új védelmi rendszerek és harcászati eszközök mindegyike erőteljesen támaszkodik az űrszektor adta lehetőségekre.
– Az űrszektor kiemelten fontossá vált, nemzetközi és nemzeti szinten egyaránt, további nemzeti biztonsági célokat szolgáló felhasználási területeken, kiemelten a korszerű határvédelem és a modern katasztrófavédelem területén is. Mindkét szakterület erősen támaszkodik az űrtechnológia által nyújtott szolgáltatásokra és az űrszektor által generált adatokra/információra. A kritikus felhasználási területek száma folyamatosan növekszik, például klímaváltozás, kibervédelem vagy éppen a COVID-19 okozta pandémia kapcsán az űrtechnológiák járványügyi hasznosítása stb.
Mindezek fényében érthető, hogy a Nemzeti Biztonsági Stratégia – a NATO álláspontjával összhangban – a kibervédelem és más magas technológiai területek mellett kitér az űrtechnológia alkalmazásának és fejlesztésének, valamint azok védelmének fontosságára. Mindezek figyelembevételével a helyzetértékelés során három fő prioritás azonosítható, mint kiemelten fontos fejlesztési terület:
– az űrszektor védelme a gazdaság egészének védelme érdekében,
– az űrszektor hasznosítása további állami, kiemelten nemzeti biztonsági feladatok ellátása és azok támogatása érdekében,
– az űrszektor hasznosítása a további állami, kiemelten nemzeti biztonsági feladatok ellátása és azok támogatása érdekében; elsősorban a határvédelmi és katasztrófavédelmi intézkedések hatékonyságának növelése érdekében.
„A világűr biztonsági és védelmi felhasználása kiterjedt és erőteljesen fejlődő terület. Nemzetközi szinten egyre több állam és nemzet adaptálja és hasznosítja ezt a területet. Az Európai Unióban legalább öt ország rendelkezik kiépült védelmi és biztonsági célú űrtevékenységekre vonatkozó programmal (és kapcsolódó stratégiákkal), és további legalább 9 ország vesz részt kapcsolódó közös európai fejlesztésekben és/vagy kezdi meg saját programja kialakítását. Az űrtechnológia fejlődése ráadásul elősegíti az alkalmazó/belépő államok körének bővülését.”
A világűr és űrtechnológia alkalmazása jelentősen és pozitívan járulhat hozzá a nemzeti stratégiai célok eléréséhez és a potenciális kockázatok/veszélyek korai azonosításához, menedzseléséhez. Ugyanakkor a nemzetközi helyzetelemzés, kiemelten is a szövetségi rendszerünk, az EU és a NATO, helyzetértékelése alapján kimondható, hogy az ellenséges űrtevékenységek jelentős veszélyt jelenthetnek hazánk nemzeti biztonsága számára, kiemelten a gazdasági, katonai, határvédelmi és katasztrófavédelmi területeken.
Az űrtevékenység védelme területén az alapfeladatokat ellátják a hazai nemzeti biztonsági szolgálatok és más, a kritikusinfrastruktúra-védelmi szakterületen működő, szereplők. Azonban űrszektor fejlődéséből fakadó új kihívásokra (például több hazai szereplő, több nemzetközi együttműködés, kibervédelem és más új típusú kihívások stb.) ezen a területen érdemes felkészülni a következő időszakban és ebbe bevonni más releváns állami szereplőket is.
Magyarország jelenleg az űrtevékenység a nemzetvédelemért dimenzióban, támaszkodva a közös európai űrinfrastruktúrára (pl. Copernicus Európai Földmegfigyelési Programra) és a piaci szereplők (pl. Hungaro DigiTel és NISZ) szolgáltatásaira, döntően két tevékenységet hasznosítja:
– a Föld megfigyelését (távérzékelést) és
– a műholdas kommunikációt (távközlést/távkommunikációt).
Mindkét terület képes – az adatok felhasználásának céljától és módjától függően – akár egyszerre is több prioritás megvalósítását elősegíteni, elsődlegesen a katonai, határvédelmi (pl. SUPERB projekt vagy a FRONTEX által menedzselt Copernicus Border Surveillance) és katasztrófavédelmi területeken. Hazánkban a hasznosítást egymástól függetlenül szervezik meg az egyes szervezetek az említett területeken a katonai térképészettől az árvízvédelemig.
Újabb felhasználási terület kiépítésére van lehetőség a jövőben, hiszen hazánk egyelőre nem rendelkezik megfelelő kapacitásokkal a jelhírszerzés, a korai figyelmeztetés és az űrmegfigyelés területeken. A helymeghatározás és időadat-szolgáltatás a védelmi és biztonsági célú űrműveletek egyik leggyakrabban használt és a műveletvezetés szempontjából kritikus jelentőségű eleme.
„A technikai lehetőségek biztosítják a jelenleg elterjedt, nagy űreszközigényű globális rendszerek helyett kisebb, regionális rendszerek kiépítését.” Ez szakmailag beilleszthető egy európai szintű regionális rendszer középtávon a nemzeti és/vagy regionális szövetségi ambíciókba, nagyban hozzájárulva a műveleti képességek fenntartásához.
Az eddig említett programok hazai fejlesztése és felhasználása jelenleg nem támaszkodik egységes stratégiára/keretrendszerre; ezzel összefüggésben továbbá megállapítható, hogy a világűr és űrtechnológia biztonsági és védelmi felhasználását meghatározó hazai irányítási struktúra az eddigiekben nem került egységes meghatározásra, az érintett szervezetek és minisztériumok közötti intézményesített területi együttműködés jelenleg nem jellemző.
A hasznosítást ráadásul egymástól függetlenül szervezik meg az érintett hazai szervezetek egyedi szerződésekkel, így az eddigi működésre szigetszerűség a jellemző. Az egységes irányítási struktúra hiánya ugyanakkor hátrányokkal jár, jelentős kockázatot jelenthet a jövőben, és hátráltathatja a szektor sikeres fejlesztését.
Magyarország jelenleg is részt vesz olyan közös uniós fejlesztésekben, mint a PESCO TWISTER projektje (megjegyzés: a projekt weboldalán nem szerepel Magyarország részvétele, de valamilyen beszállítói viszony ettől még elképzelhető) az EDA CIS projektje, azonban az űrszektorhoz kapcsolódó további projektek is tervezés alatt vannak. A nemzetközi kezdeményezések a területen most kezdenek körvonalazódni, mind az EU mind a NATO kapcsán, ami új lehetőség lesz a hazai kezdeményezések számára.
A specifikus célok meghatározását és a dokumentum többi részét nem idézném a továbbiakban, akit érdekel, az elérheti – a fenti linken keresztül – a dokumentumot, amelynek kapcsán mindenképp kiemelendő, hogy a vezetői összefoglalója a terület általános bemutatásán túl (nemzetközi, hazai helyzetkép, erősségek és gyengeségek), kifejezetten kiemelve, a nemzetvédelem helyzetével foglalkozott.
A cikkhez ITT lehet hozzászólni. Ha tetszett, ne maradj le a következőről:
