Honvédelem és nemzetbiztonság

Egyelőre elképesztően alacsony színvonalú parlamenti munkával övezve reformálódnak meg a hazánk védelemével és biztonságával kapcsolatos jogszabályok

Nemzetbiztonság országház

Már amennyiben a parlamenti munka egyik mérőpontja a szakmai, szakpolitikai, vagy ennek hiányában legalább a szabályozni kívánt területet fókuszban tartó politikai vita lenne. Tavaly írtam már az Alaptörvény módosításáról, majd nemrég az ezzel szorosan összefüggő törvénytervezetről.

Nem szokásom a törvénytervezetek politikai, parlamenti vitájának nyomon követése, azonban a területet annyira fontosnak, és a változásokat olyan mélyrehatónak gondolom, hogy ezúttal kivételt tettem, és végigolvastam az általános vitában elhangzottak leiratát.

Az összkép rendkívül lesújtó. Az előterjesztőnek szinte meg sem kellett védeni semmilyen általánosabb szakkérdésben sem az álláspontját, a szabályozási koncepciót, tekintettel arra, hogy a bírálók rendkívül csekély mértékben, és akkor is csak felületesen foglalkoztak a tényleges törvénytervezet szakmai bírálatával.

Mondom ezt azzal az előfeltevéssel, hogy nem tartom érdemi kritikának azt, hogy az egész koncepció rossz, vagy, hogy nem ekkor kellett volna a szabályozást meghozni, vagy épp: általánosságban ellentétes az Alaptörvénnyel vagy bármilyen más normával. De mindenki kialakíthat valamilyen szubjektív véleményt az elhangzottakról.

Nekem leginkább az a látszat körvonalazódik, hogy a javaslat bírálói egész egyszerűen nem értik, de ami rosszabb: nem is akarják megérteni a tervezett szabályozást, ami nyilván ezen a ponton már bőven késő is, hiszen az egész jogi keretrendszer már javában robog egy meghatározott koncepció mentén. Más, honvédelmi területeken a kormánnyal szemben megfogalmazott kritikák jogosak, vagy sem: nem tesznek hozzá ennek a törvénytervezetnek az érdemi vitájához (volt, aki meg sem hallgatta a választ, ez eleve visszás számomra).

A meg nem értés persze nem lenne felróható, ha történetesen nem szerveztek volna hétpárti egyeztetést, amire viszont az ellenzék nem ment el. A parlamenti ülés leiratáig azt hittem, hogy ez valami összeegyeztetett, politikailag koordinált távollét volt (pedig ezt már akkor sem értettem, mert más témában – Fudan – akkoriban még nyitottság volt a kormányzattal való egyeztetésre), de mint kiderült: volt párt, ami a járványhelyzetre hivatkozva nem ment el(!), ami meglehetősen abszurdnak tűnik számomra.

Ezek szerint tehát minden el nem ment párt talált valamilyen ürügyet, hogy ne kelljen szakmai véleményét kinyilvánítani, vagy legalább egyeztetni róla. Ezt persze el lehet fogadni, hiszen a politikába belefér, hogy bizonyos kérdésekben látványosan ne legyen párbeszéd, de akkor gondoltam írásban, szakmaiságot megpendítő közleményekben, vagy épp módosító javaslatok formájában majd megtörténik a szakmai vita.

Ha jól tudom, péntek volt ez utóbbiak benyújtásának a határideje (a többivel pedig nem találkoztam), de az irományok alapján jelenleg az látszik számomra, hogy mindössze egyetlen módosító javaslat született (péntek nap vége volt a határidő, de nem tudom, hogy mennyi az átfutási ideje a módosító javaslatok irományok közötti megjelenítésének).

És ez az egy, bár átfogó, de valójában az indokolás szerint a benyújtó eredeti szándéka “a törvényjavaslat egészének elhagyására irányult volna”, erre azonban nincs lehetőség, ezért “a házszabályszerűség biztosítása érdekében a törvényjavaslat legkevésbé vitatható a polgári védelmi kötelezettséggel kapcsolatos rendelkezéseit ” tartotta csak meg.

Az is olvasható benne, hogy a benyújtó álláspontja szerint “elfogadhatatlan, hogy egy ilyen rendkívül fontos, Magyarország biztonsági és védelmi rendszerét, tevékenységét hosszú évekre meghatározó, a magyar állampolgárokra jogokat és kötelezettségeket keletkeztető törvényjavaslat előkészítését semmilyen társadalmi, szakmai egyeztetés nem előzte meg.”

Ez már önmagában valótlan tényállításnak tűnik számomra, hiszen ajánlottak ilyen egyeztetési lehetőséget, csak nem mentek el rá (ami akkor is tényszerű, ha kritikaként az is felmerülhetett volna, hogy jóval korábban is bevonhatták volna a normaalkotás folyamatába az ellenzéket, a szélesebb szakmaiságot, a nyilvánosságot). Mindenesetre így aligha lesz majd mindez alapja egy szakpolitikai vitának. De persze ne legyen igazam.

Ha focihoz kellene hasonlítanom, akkor olyan a helyzet, mintha 4-0-ra vezetne, 5 perccel a vége előtt az egyik csapat, de a hangulat a biztos végeredmény ellenére is paprikás, a vesztesnek látszó félnek esze ágában sincs focizni, lényegében már csak felrúgni szeretné a játékosokat, a győztes pedig néha talán még provokál, vagy színészkedik egy kicsit, de ő ráér és neki nem kell már a labda után szaladgálnia: számára jó lesz ez végeredménynek.

Érdemi játék már nincs, a vesztesek a szurkolók, és általában: a sportszerető emberek lennének a hasonlattal élve, csak az a baj, hogy ez nem játék, nem sport, hanem hazánk védelmi és biztonsági fundamentuma. Itt ugyanis nem lenne szabad a visszavágóra várni, hanem a legjobb szabályozást, minél hamarabb megalkotni, Természetesen én leszek a legboldogabb, ha a törvényalkotási folyamat valamilyen csoda folytán felpezsdült szakpolitikai vitákban folytatódna.

De szkeptikus vagyok.

 A cikkhez ITT lehet hozzászólni. Ha tetszett, ne maradj le a következőről:

 

Ajánlott tartalom