Problémák voltak a katonai buszt kifejlesztő cég gazdálkodásával

busz problémák

Körülbelül két hónappal ezelőtt jelent meg az Állami Számvevőszék (ÁSz) jelentése a magyar hadiipar egyik zászlóshajója, a HM Currus Zrt. (HM Currus) vagyonmegőrzési és gazdálkodási tevékenységének ellenőrzéséről. A sajtóban meglehetősen csekély nyilvánosságot kapó jelentés szerint a társaság számviteli szabályzatai – a leltározási szabályzat kivételével – nem feleltek meg az előírásoknak. A társaság vagyongazdálkodása sem volt szabályszerű.

Az Állami Számvevőszék jelentéséből összeállított közlemény alapján az olvasó akár úgy is gondolhatja, hogy súlyos hiányosságok voltak 2012 és 2015 között a vállalatnál. Furcsa módon azonban magából a részletes jelentésből nem feltétlenül ez a kép rajzolódik ki. Az ellenőrzés nyomán ugyanis talán nem is a feltárt hiányosságok és problémák a legérdekesebbek.

Ilyen szabálytalanság például, hogy “a társaság a 2012-2013. közötti években a tárgyi eszközökre vonatkozóan nem állított össze olyan leltárt, amely tételesen, ellenőrizhető módon tartalmazta volna a mérleg fordulónapján meglévő tárgyi eszközeit mennyiségben és értékben, illetve a 2014-2015. közötti években a készleteket érintően nem állított össze olyan leltárt, amely tételesen, ellenőrizhető módon tartalmazta a mérleg fordulónapján meglévő készleteket mennyiségben és értékben.”

A könyvvizsgáló pedig ennek ellenére minden évben hitelesítő záradékkal készítette el a független könyvvizsgálói jelentését. A könyvvizsgáló az év végi leltárak hiányosságait nem kifogásolta, az éves beszámolók Számv. tv. előírásainak nem megfelelő összeállítására vonatkozóan észrevételt sem tett.

Mint említettem, lehet, hogy nem is a szabálytalanságok a legfontosabbak a jelentésben, hanem az a gazdálkodási kép, amely a dokumentum alapján többé-kevésbé pontosan kirajzolódik. A HM Currus saját tőkéje a 2012-es 2,7 milliárd forintról 2015-re 1,9 milliárd forintra csökkent. A foglalkoztatott munkavállalók átlagos statisztikai létszáma a 2012. évi 199 főről, 2015-re 166 főre változott.

Az értékesítés nettó árbevétele 2012-ben 3,2 milliárd forint volt, ami 2015-re 1,7 milliárd forintra csökkent, miközben a veszteség 532 millió forintra nőtt. A tendencia az ellenőrzés után is folytatódott, 2016-ban a veszteség elérte a 565 millió forintot. A saját tőke 2016-ra 1,9 milliárd forintról 1,1 milliárd forintra, a nettó árbevétel 1,7 milliárd forintról 1,3 milliárd forintra csökkent.

Mindezt ráadásul úgy “sikerült” elérni, hogy a HM EI Zrt. 100 millió forintos vissza nem térítendő működési támogatást folyósított 2013-ban. A társaság hitelállománya is jelentősnek volt mondható. A legérdekesebb ÁSz megállapítás szerint “egy induló projektet” érintően 2015-ben – hitel bankgaranciájaként – a társaság ingatlanjainak jelzálogjoggal történő megterhelésére került sor, 1,1 milliárd forint értékben.

A Honvédelmi Minisztérium a vagyon megterhelésére vonatkozó, 328-72/2015. számú tulajdonosi határozatban összeghatár megjelölése nélkül, „a lehető legalacsonyabb összeg” megjelöléssel engedélyezte az ingatlanok megterhelését a finanszírozó hitel fedezetéül. A 2016-os beszámoló alapján a rövid lejáratú kötelezettségek 1 milliárd forintról 2,2 milliárd forintra nőttek.

Ennek egyik oka az volt, hogy két hosszú lejáratú kötelezettség, konkrétan a HM EI Zrt-től és a HM Armcom Zrt-től felvett 250-250 millió forintos kölcsön – amelyek visszafizetésének határidejét a Honvédelmi Minisztérium, többszöri tulajdonosi határozatokban történt módosítást követően, 2017. december 31-ei dátummal határozta meg – a rövid lejáratú kötelezettségekhez sorolódott át.

De érdemes visszatérni arra, hogy vajon milyen, 2015-ben induló projekt indokolhatta az ingatlanok 1,1 milliárd forintos megterhelését? A 2015. évi beszámoló alapján a “külföldi fővállalkozási tevékenysége” érdekében vett igénybe banki hitelt és garanciavállalást a társaság. Arra mindössze néhány utalás található, hogy konkrétan milyen külföldi tevékenységről lehet szó. A befejezetlen beruházások kimutatása között például bangladesi tételek találhatók, ahol a vállalat vezetői 2014-ben többször is megfordultak.

Rátérve a buszgyártásra, 2015-ben – saját rezsis beruházásban – egy VOLVO B7R alvázú, saját fejlesztésű, multifunkcionális szállító járművet épített a HM Currus, 97 millió forint értékben. A jármű prototípusának előállítása során “új képességre” is szert tett a társaság, melyet kísérleti fejlesztés aktivált értékeként tartottak nyilván,

Később Simicskó István honvédelmi miniszter bejelentette, hogy mintegy száz modern busszal gazdagodik 2019-re a Magyar Honvédség. Magát a járművet és az egész projektet meglehetősen szerteágazó kritikával fogadta a magyar sajtó, miszerint a jármű speciális funkciói nem létező igényeket elégítenek ki, miközben az üzlettel igazából az Ikarus, és persze annak tulajdonosi köre jár majd jól.

Mindezt azonban a véleményem szerint árnyalja, hogy 2016-ban a tulajdonosi jogkör gyakorlója a HM Currus igazgatóság tagjait visszahívta, új vezérigazgatót nevezett ki, és a management is teljesen megújult. Az index.hu “Egy államtitkár kezébe került a magyar hadiipar” címmel közölt le 2015 végén egy cikket a korábbi elnökről, Dr. Dankó Istvánról. Az újonnan kinevezett igazgatóság irányításával megkezdődött a társaság tevékenységének teljes felülvizsgálata, az elmúlt időszakban keletkezett veszteségek okainak feltárása.

A helyzet elemzése után az új igazgatóság konszolidációs tervet terjesztett elő a tulajdonosi jogkört gyakorló részére, az azonnali fizetőképesség fenntartása érdekében pedig intézkedéseket tett. A  társaság a vélhetően máig kiható gazdálkodási problémák fényében aligha lenne képes önállóan komolyabb gyártósorok beszerzésére, amelyek üzemeltetéséhez elegendő munkavállalóval sem rendelkezik.

Mindez természetesen még nem ad választ arra a kérdésre, hogy a HM Currus által kifejlesztett busz valóban piacképes lesz-e, van-e egyáltalán rá kereslet, megfelel-e a különleges körülmények közötti alkalmazás követelményeinek, illetve, hogy valóban erre van-e leginkább szüksége a Magyar Honvédségnek. Amennyiben azonban a hazai hadiipari gyártói kapacitást szeretné valaki hirtelen “feléleszteni,” akkor aligha talál erre ma Magyarországon hasonló lehetőséget. Ez pedig jól jelzi egyben a hazai hadiipar jelenlegi állapotát is.

Ha tetszett, ne maradj le a következőről: