Ebayről tuningolt repülőkkel támadták az orosz erőket Szíriában

Orosz UAV Syria

A orosz védelmi minisztérium január első felében sajtótájékoztatót tartott a Szíriában található, de oroszok által üzemeltetett Khmeimim légibázist január 5-én éjjel támadó, “házi készítésű” drónokról. A tájékoztatón meglepően sok információ hangzott el. Mint ahogy meglepőek voltak számomra az orosz alakulatokat támadó lázadók által használt drónok technológiai megoldásai is. Magukat a drónokat, mint technikai eszközöket számos elemző oldal megvizsgálta már, amik közül a témakört legalaposabban talán a Bellingcat weboldal egyik elemzője, Nick Water (ex-British Army) járta körbe.

Én csak annyit emelnék ki az elemzésből, hogy az UAV repülőgépek milyen jól megkonstruált szerkezettel készültek és messze túlmutatnak az eddig a médiában elterjedt információkon, miszerint egyszerű, “quadrocopter-jellegű,” ad-hoc módon összetákolt, egyedi eszközökkel harcolnak Szíriában a lázadók, vagy épp az ISIS terroristák. A támadó UAV-ból ugyanis úgy tűnik, hogy már-már “sorozatgyártás” történt, egészen biztosan több, mint tucatnyi mennyiségben.

Különösen meglepő számomra a “bombák” kioldó mechanizmusának kivitelezése, bár az nem teljesen világos számomra, hogy miként történt a “bombák” egyenként történő oldása (először azt hittem elektromágnessel működtették a kioldást, de a Bellingcat – és a közelebbi képek – szerint egy oldalsó szervomotor végezte az oldást), ha pedig nem egyenként, hanem egyszerre történt, akkor milyen célt szolgált ez a fajta kialakítás (esetleg több, kisebb sérülés okozása egy repülőgép szerkezetében?).

Nick Water leírásából két érdekes gondolatmenetet emelnék még ki. Az egyik, hogy az orosz védelmi minisztérium a drónokat úgy mutatta be, mint amiket január 5-én használtak a lázadók/terroristák. Márpedig adja magát a feltételezés, hogy nem-e hasonló eszközök tettek esetleg hadihasználhatatlanná orosz repülőgépeket az elhíresült december 31-i támadás során (a médiában elterjedt tüzérségi támadás helyett, vagy mellett) is.

A másik pedig az a mellékszál, amire az orosz védelmi minisztérium sajtótájékoztatója finoman, de többször is utalt: ezeket az eszközöket szerintük csak szakértők, specialisták segítségével tudhatták a lázadók/terroristák elkészíteni és üzemeltetni. Mindenesetre érdekes az a navigációs eszköz is, ami az egyik UAV belsejét bemutató képen látható, és ami részben felismerhető más képeken is.  Ezek a termékek ugyanis EBay-en is megrendelhetők (amit az egyik kommentelő szúrt ki) és a PixHawk Autopilot rendszer részei,

A támadás után pár nappal a TASS lehozott egy érdekes hírt, miszerint az UAV-invázióval egy időben épp az Egyesült Államok P-8 Poseidon felderítő repülőgépe járőrözött a Földközi-tenger felett. Mindez persze önmagában nem jelent aktív segítségnyújtást a támadáshoz, mint ahogy az is elképzelhető, hogy az amerikaiak hírszerzési forrásból értesülhettek a lázadók/terroristák esetleges akciójáról, mint ahogy az is, hogy egyszerűen csak a megszokott felderítő tevékenységét folytatta a P-8-as a térségben, vagy lehet akár véletlen egybeesés is.

A “biztonság kedvéért” az orosz védelmi minisztérium Youtube csatornáján a videó alatti első kommentelő már irányt is ad a lázadóknak adott külső segítség forrását kereső találgatásoknak (a “megszokott” USA/Izrael vonalon maradva).

Amit hozzátennék a fentiekhez, az a Bellingcat elemzésből kimaradt, de az orosz sajtótájékoztatóban határozottan hangsúlyozott kijelentés, miszerint az UAV-ok által hordozott “bombák” összeállításánál felhesznált robbanószer a PETN volt. A PETN a közel-keleti terroristák egyik “kedvenc” robbanószere, 1980 óta számos esetben használták robbantásokhoz, merényletekhez.

Ennek ellenére az orosz védelmi minisztérium bár kifejezetten hangsúlyozta, hogy a PETN robbanószert számos országban elő tudják állítani, de ennek ellenére mégis csak egyetlen egyet emeltek ki a lehetséges gyártók közül: az ukrán Shostkinsky Chemical Plant üzemet, amiről meglehetősen kevés információ található az interneten.

Mindazonáltal, figyelembe véve a PETN évtizedes távlatokat felölelő közel-keleti “pályafutását,” elég nehezen hihető számomra, hogy a lázadóknak/terroristáknak épp Ukrajnából a legkézenfekvőbb ezt a robbantószert beszerezni. Ennek ellenére a támadásról beszámoló TASS híradás azonnal hangsúlyozta, hogy külföldről szerezhették be a támadók.

Másik, és talán Magyarország szempontjából érdekesebb vetülete az orosz védelmi minisztérium beszámolójának, hogy a drónokat milyen arányban és milyen rendszerekkel küzdte le a bázis légvédelme. Mindez azért különösen érdekes, mert az Országgyűlési Őrség elfogóhálót kívánt rendszeresíteni drónok leküzdésére. Ehhez képet érdekes, hogy az UAV támadások kivédésére nem használtak Szíriában elfogóhálót (igaz a támadás eleve éjjel történt, de erre az eshetőségre – sötét – itthon is érdemes lehet felkészülni).

Az orosz védelmi minisztérium közlése szerint ugyanis a 13 elhárított UAV közül hetet a Pantsyr-S rendszer lőtt le, hatot pedig elektronikai hadviseléssel ártalmatlanítottak. Vélhetően utóbbival sikerült a sajtótájékoztatón bemutatott épségben megszerezni a támadók eszközeit. Ugyancsak érdekes, hogy a 13 támadó UAV-ból csak három semmisült meg.

Ez pedig azt is jelezheti, hogy a hét Pantsyr-S által lelőtt UAV-ból 4 vélhetően már kioldotta a “bombákat” mielőtt sikerült lelőni, de ez nyilván csak feltételezés. Ugyanis a két 2A38M 30 mm-es légvédelmi gépágyú tüzét, majd a földbe csapódást aligha vészelte volna át épségben egy ilyen UAV a 10 darab bombával megpakolva.

Természetesen az Országház mellé több okból sem lehet Pantsyr-S rendszert telepíteni, ellenben még mindig meglepő számomra, hogy az elektronikai hadviselés helyett Magyarországon elfogóhálót láttak célszerűnek beszerezni a “drónelhárítás” megoldására.

Borítókép forrása: http://syria.mil.ru

Ha tetszett, ne maradj le a következőről: