Úgy tűnik, hogy a duplagondol jelensége egyáltalán nem egyedülálló a védelmi beszerzések terén. Történt ugyanis, hogy Vietnám 2021.02.15-én bejelentette, hogy 12 darab L-39NG repülőgépet vásárol a cseh-magyar repülőgépgyártótól. Ez önmagában óriási meglepetés.
Persze meglepetés az AERO Vodochody közelmúltja, a magyar tulajdonszerzés, most pedig ismét lehet még meglepetés a magyar tulajdonrész további jövőjével kapcsolatos találgatások és spekulációk miatt.
Pedig, ha furcsaságot kell keresni, akkor a vietnámi bevásárlás mindenképp annak tűnik. Kezdjük talán azzal, hogy a hírt bár a Reuters is lehozta, és az AERO gyártó Twittere is utal valahova, az ügyletnek nyoma sincs sem az Omnipol, sem az AERO hírei között. De nemhogy nincs nyoma a hírnek, de még az L-39NG saját promóciós oldalán sincs még utalás sem az ügyletre.
Mivel a „céges” Twitteren megjelent a hír, így aligha hihető, hogy titokvédelmi okból nem tehették „hivatalosan” közzé az ügyletet, vagy azt bármilyen okból titkolni kellene. Azt sem hinném, hogy ne mutatna jól a promóciós weboldalukon, hogy Szenegál után egy újabb nemzetközi ügyletet sikerült megszerezniük.
De a duplagondolnál nem ezekre a furcsaságokra utalok, hanem egy konkrét személyre, Makar Aksyonenko-ra (nem vagyok valami jó a nevek átiratában). A napokban ugyanis a vietnámi médiát elárasztotta egy írás, amely Makar Aksyonenko-ra hivatkozva elemzi a meglehetősen furcsa döntés létjogosultságát.
A kérdések persze valahol jogosnak tűnnek, mivel a vietnámi légierő tele van szovjet/orosz típusokkal. És itt nemcsak levitézlett szovjet technikára kell gondolni, hanem például több tucat Szu-30MK2-re, vagyis többé-kevésbé potens, orosz technológiákra. Pontosabban nemcsak tele van, hanem vadászgépek vonatkozásában nincs is semmilyen más típus náluk.
A magyarázatra szorulás tehát egyáltalán nem alaptalan a véleményem szerint, és itt jön tehát a képbe az egyik „vietnámi légierő szakértő” megmondóember, Makar Aksyonenko, aki az orosz/vietnámi médiában egyöntetűen Szputnyik/Moszkva-közeli szakértőként jelenik meg rendszeresen.
Nemcsak neve, hanem múltja is van. 2017-ben például óva intette a vietnámi döntéshozókat, hogy izraeli eredetű Python-5 rakétákat próbáljanak meg a Szu-27/30-as repülőgépekre integrálni, mondván, az komolyan befolyásohatja a későbbi, orosz „terméktámogatást.” És itt még csak egy apró szegmensről volt szó, nem egy komplett, orosz „vadászgép-helyettesítő” termékről. Helyette a „jól bevált” R-73-at ajánlotta alkalmazásra.
Pár hónappal később beleállt a kiképzőgép-tenderbe is, méghozzá – talán nem meglepő módon – az orosz Jak-130-at propagálva, amiből később vett is egy tucatot a vietnámi légierő. Az érvelése persze némileg sántán a leváltandó L-39-et hasonlította a Jak-130-hoz, mert az L-39NG-ről aligha állítható, hogy az elektronikája elmaradott lenne a Szu-30-hoz képest.
Akárhogy is van, a lényeg szerintem nem a technológiai színvonalbeli különbség, hanem annak eltérősége. Az L-39NG ugyanis egy NATO kompatibilis, tetőtől talpig nyugati technológiák, üzemeltetési eljárások által behatárolt termékké vált, és óriási kérdés, hogy, ha ez be is illeszthető a vietnámi légierőbe, akkor pontosan milyen típusra kerülnének az innen kieső pilótanövendékek? Vagy épp: milyen fegyverzetet hordozna?
Egy teljesen eltérő üzemeltetésű entitás lenne a szovjet/orosz technika tengerében. Vajon hogyan kapcsolódnának ezek az elemek egymáshoz? De a duplagondol még csak nem is erre vonatkozik, hanem Makar Aksyonenko-ra, aki, mint említettem: 2017-ben élesen kiállt az orosz rakéták mellett, és az L-39NG-vel szemben is a Jak-130 mellett „kampányolt.”
No, rá hivatkozva írják mostanában a vietnámi médiában, hogy milyen ésszerű döntés most az L-39NG beszerzése, amely költséghatékony, remek lehetőség a NATO szabványokkal való ismerkedésre, és tökéletesen megfér a Jak-130-as gépek mellett, amik továbbra is remekül kiszolgálják majd a több hajtóműves „nagyvasakra” történő pilótaképzési kapacitásigényt.
Szerinte akár még Szu-57-re is. Az L-39NG pedig a véleménye szerint könnyű, egy hajtóműves típusra képezne pilótát. No, valami ilyen van most is a vietnámi légierőben, úgy hívják, hogy Szu-22. Én mindenesetre megnéznék egy L-39NG-n kiképzett pilótát, hogy mit mond, amikor először ül át az L-39NG-ből a Szu-22-be. Vagy nem erre a típusra gondol…?
A cikkhez ITT lehet hozzászólni. Ha tetszett, ne maradj le a következőről: