Meglepve olvastam a Magyar Narancs cikkét, amely szerint tömegoszlatáshoz ideális gránátvetőt vásárolhatott az Országgyűlési Őrség, felemlegetve, hogy voltak korábban olyan nyilatkozatok, hogy a gránátvetőkkel fogna drónokat a szervezet.
A gránátvető és egyéb lőfegyver „beszerzést”, illetve az egész írást szerintem érdekes fénybe helyezi a tény (is), hogy a Terrorelhárítási Központ 2020. évi költségvetésére vonatkozó zárszámadási fejezet tartalmaz egy bekezdést, amely bizonyos fegyverek átadásáról szól.
A TEK részéről ugyanis 2020. évben térítésmentesen átadásra került az Országgyűlési Őrség részére, az általuk a korábbi években átadott beszerzési forrásokból megvásárolt 128 darab fegyver különböző tartozékokkal és kiegészítőkkel (optika, lézercélzó, irányzék, éjjellátó), 13 darab lövedékálló mellény, valamint informatikai eszközök összesen 140,3 millió forint könyvszerinti értéken, továbbá fegyverzeti és kényszerítő eszközök, készletek 79,2 millió forint összegben.
A bekezdést megfejteni azóta nekem nem sikerült, de talán egy gondolatébresztő lehet, hogy milyen furcsa módon kerülhet az Országgyűlési Őrség részére fegyver beszerzésre, átadásra, ami részben-egészben érthetővé teszi a „rendszeresített” eszközök (a méretéhez és feladatához mérten) talán túlzottan színes tárházát. Mindazonáltal nem hinném, hogy ezek a biztonságot befolyásoló legfontosabb kérdések.
Ami szerintem sokkal érdekesebb, az a drónvédelem. A rendszeres olvasók bizonyára tudják, hogy 2018 óta szinte minden évben beszámolok Tóth László, az Országgyűlési Őrség parancsnokának bizottsági meghallgatásairól. Az elfogóháló-ügy óta visszatérő témája ezeknek a szóbeli beszámolóknak az Országház drónvédelme is.
Lényegében ez a több éven át húzódó folyamat a probléma észlelésétől, a lehetséges megoldások feltérképezésén, majd a megfelelő környezet kialakításán át vezet el annak megoldásáig. Igaz, az utóbbi években egyre kevesebb konkrétum hangzott el az írásbeli beszámolót kiegészítő szóbeli tájékoztatások során.
Aki nem szeretné visszaolvasni a beszámolókat, annak dióhéjban ez azt jelenti, hogy évekkel ezelőtt ismert volt a védett objektumok sérülékenysége, de sem a technikai megoldások, sem a szabályozói környezet nem voltak adottak a hatékony ellenintézkedés meghozatalára.
Ekkor elkezdődött valamiféle „piackutatás,” a drónok elleni fellépés technikai kivitelezésére, illetve a szabályozói környezet kialakítására is történtek lépések, továbbá a különböző objektumok védelméért felelős szervezetek közötti tapasztalatcsere, közös gondolkodás is megindult.
A folyamat nagyjából ennyire vált megismerhetővé, arról viszont még nem írtam, hogy időközben a szabályozási környezet kialakítása megtörtént. Ezt követően pedig megjelent az Országgyűlés pilóta nélküli légijárművekkel kapcsolatos tájékoztatója is.
Ebben az szerepel (összhangban a légközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvénnyel), hogy jogosulatlan légtérhasználat esetén, az Országgyűlési Őrség, a törvényi felhatalmazás alapján jogosult a magyar légtérben a nemzetbiztonság, a közrend, a repülésbiztonság és a közbiztonság érdekében a jogosulatlan pilóta nélküli légijárművekkel szembeni intézkedésekre.
Így lehetősége van a jogosulatlan pilóta nélküli légijármű detektálására, leszállásra felszólítására, feltartóztatására és jogszabályban meghatározott esetben elektronikai úton zavarására, valamint elektronikai vagy mechanikai úton földre kényszerítésére a frekvenciahasználatra vonatkozó szabályok betartásával.
Márpedig, ha az Országgyűlési Őrség feladata az Országgyűlés védelme, függetlenségének és külső befolyástól mentes működésének biztosítása, tárgyalási rendjének fenntartásával összefüggő, a törvényben meghatározott személyvédelmi, létesítménybiztosítási feladatok biztosítása, protokolláris díszelgési, valamint az elsődleges tűzoltási és tűzbiztonsági feladatok ellátása, és megszületett a fenti szabályozás, akkor feltételezem immáron nemcsak a jogi, hanem a tárgyi feltételei is adottak a drónok elleni küzdelemnek.
A cikkhez ITT lehet hozzászólni. Ha tetszett, ne maradj le a következőről:
