Honvédelem és nemzetbiztonság

Drónkérdés

KARAYEL

A napokban egészen sok, új, izgalmas információ jelent meg a Magyarországra tervezett, drónipari beruházásról, aminek a központjába Békéscsaba kerül. A hírek  egy nagyobb, európai katonai drónfejlesztő projekt régióba hozataláról szóltak. Ez a megjelent információk szerint egy nemzetközi projekt, amely alapvetően egy német-magyar, és részben török kooprodukcióra épülne.

A török vonal nem túl nagy meglepetés, mivel a tavalyi Nemzetközi Repülőnap és Haditechnikai Bemutató kapcsán, a magyar HT Division égisze alatt a Nurol, az Aselsan és a Vestel logója szerepelt, a háromból az első kettő pedig már a Magyar Honvédség beszállítójává vált.

Azután pedig a haditechnika iránt érdeklődő internetet robbantotta fel az a felvétel, amelyet az LHSN.hu tett közzé, és amelyen az volt látható, hogy egy török gyártású, KARAYEL-SU típusjelű, felfegyverezhető drónt tesztelnek az MH Pápa Bázisrepülőtéren.

Nemrég pedig – ahogy arról már írtam –  Herczeg Tamásnak, a térség országgyűlési képviselőjének Facebook oldalán, a “drónberuházással” kapcsolatos találkozó képei között egyetlen dróntípusnak, a Vestel Karayelnek a képe lett közzétéve.

Sokak számára talán meglepő és furcsa (és bennem is felmerült kérdésként), hogy a nagyon hasonló, és export területén rendkívül sikeres török Bayraktar TB2 mellett mégis mi a ránézésre jóval kevésbé izgalmas, de technikai adatai alapján rendkívül hasonló, Vestel által fejlesztett Karayel létjogosultsága?

Számomra a nagyobb, európai projekt felemlegetése és az eddig nem emlegetett német szál az ami elvezet egy gondolatmenethez, ami ebben a formában nem több spekulációnál. A németek ugyanis kifaroltak nem is olyan rég egy drónprojektből.

A vitán felül más ligában focizó, Northrop Grumman MQ-4C Triton vásárlástól az utolsó utáni pillanatban táncoltak el a németek. Ennek egyik fő okaként pedig azt jelölték meg, hogy Németországot aggasztotta, hogy képesek-e a polgári légtérben megfelelő biztonsággal működni.

Azt – így utólag – nem lehet állítani, hogy akár a Northrop Grumman MQ-4C Triton, akár a Bayraktar TB2 drónok ilyen problémákkal küzdenének, hiszen előbbi azóta már megjelent a román légtérben (persze, feltételezem, valamilyen katonai célból korlátozott légtérben, de nem ismerem a román metodikát), utóbbinak pedig Lengyelország is bizalmat szavazott.

A Karayel egyik specialitása azonban épp az, hogy az első olyan pilóta nélküli légi jármű volt, amelyet a NATO STANAG-4671 szerint terveztek és gyártottak megfigyelési és felderítési célokra. Ennek a fókuszban tartása pedig egy olyan rendszert eredményezett, ami kifejezetten a polgári légtérben való felhasználhatóságot helyezte a középpontba.

Itt kapaszkodnék bele abba a most megjelent félmondatba is, hogy a “régi megállapodás van a minisztériummal, hogy Békéscsabára települ a dróngyártás (…)” Ez alapján feltételezhető, hogy a projektet megalapozó követelményspecifikálás, piackutatás, piaci-üzleti döntéshozatal már évekkel ezelőtt megtörtént.

Amikor még egy ilyen eszköz felhasználásának egyik tipikus célja lehetett akár például a fegyver nélküli határőrizet is, ami gyökeresen más felhasználás, mint a fegyveres konfliktusokban szereplő Bayraktar TB2 alkalmazói által folytatott hadviselés.

Van egy másik érdekes gondolatmenet is, méghozzá a Karayel eddigi egyetlen exportsikere kapcsán. Szaúd-Arábia ugyanis már bevásárolt belőle és mint az közismert: a katonai alkalmazása már megtörtént, sőt Jemenben állítólag gépvesztés is előfordult. Ami ennél viszont szerintem jóval fontosabb, hogy a szaúdi ipar is bevonásra került a programba, illetve ami még érdekesebb: a hogyan.

A Vestel Karayel ugyanis kisebb átalakításokkal került kialakításra a szaúdi INTRA Defense Technologies segítségével, és Haboob néven került gyártásra. A cég azonban pár nappal ezelőtt, az egyébként épp Szaúd-Arábiában megrendezett World Defense Show-n egy saját tervezésű drónt mutatott be, a Samoom-t.

A Samoom leírása alapján számomra úgy tűnik, hogy a Karayel-ügylet lényegében egy technológia-transzfer is volt egyben a szaúdi partnerek felé, akik közép-hosszú távon saját megoldást, gyáregységet fognak köré építeni. Ilyen előzményekkel pedig akár azt is elképzelhetőnek tartom, hogy a magyar ügylet is valamilyen hasonló koncepció mentén fog bonyolódni a későbbiekben.

Természetesen a teljes gondolatmenet csak spekuláció, hiszen a Vestel érintettsége a Békéscsabára tervezett beruházás kapcsán eddig nem került megerősítésre.

Borítókép: Gyömbér Béla

A cikkhez ITT lehet hozzászólni. Ha tetszett, ne maradj le a következőről:

 

Ajánlott tartalom