Berepülve, alkalmassági bizonyítvánnyal tért haza Kijevből tavaly a 406-os oldalszámú Antonov An-26-os szállító repülőgép. A három hónapig tartó nagyjavítást még 2015 március végén rendelte meg a honvédelmi tárca, több, mint 700 millió forintért, amely után újabb évekig biztosítva lesz a Magyar Honvédség szállító repülőgépe – olvasható a honvedelem.hu korabeli beszámolójában. A gyártó által felhatalmazott kijevi javítóüzemben teljes körű javításon és ellenőrzésen esett át a haditechnikai eszköz. De mi a helyzet a többi repülőgéppel?
A 406-os számú An-26-os repülőgéppel összefüggő beszerzésből tudható, hogy a Magyar Honvédség katonai-szállító repülőgép parkja akkoriban még 2 db hadra fogható, üzemidővel rendelkező An-26 típusú repülőgépre korlátozódott. Azonban 2015. év második felétől, a Balti országok Fegyveres Légvédelmi Készenléti Szolgálatát ellátó, Gripen típusú repülőgépek logisztikai biztosításának fő pillérét jelentették a szállító repülőgépek. A Balti Air Policing (BAP), mint fő prioritású feladat ellátása során ezért nélkülözhetetlen volt a magas hadrafoghatóság a légi szállítások területén: ez pedig csak egy harmadik An-26 típusú szállítógép újbóli üzembeállításával volt biztosítható.
Az immáron tehát három tagúra „növekedett” An-26-os flotta folyamatos karbantartását – a közbeszerzések alapján – ezt követően egyetlen, 2015.12.10-én aláírt keretszerződéssel kívánta biztosítani a Magyar Honvédség. A szolgáltatásokat 2018-ig biztosító közbeszerzési eljárás tárgya ugyanis pontosan három darab An-26 típusú szállító repülőgép üzemképességének fenntartása érdekében alkatrészek biztosítása, valamint javítási és üzemidő hosszabbítási szolgáltatások elvégzése volt.
A több hónapig tartó nagyjavítást azonban mégsem rendelték meg a 407-es számú An-26-os számára, noha annak naptári üzemideje http://ted.europa.eu/udl?uri=TED:NOTICE:389675-2014:PDF:HU:HTML már lejárt. Ismételten kétgépesre fogyatkozott tehát a magyar merevszárnyú katonai-szállító flotta, ami különösen akkor jelenthet problémát, ha a nagyjavítására vonatkozó, újabb közbeszerzés elhúzódna. A már aláírt keretszerződés ellenére ugyanis inkább egy új, 2016.02.29-én záródó közbeszerzési eljárás kiírására került sor az üzemidő hosszabbítási szolgáltatások elvégzésére.
A Magyar Honvédség légi szállítási feladatainak ellátásához, a saját flottán túlmenően, természetesen már eddig is igénybe vett jól ismert piaci szereplőket, így például évi 100.000.000 forintos keretszerződése van egészen 2017 végéig a Jas CargoWays INC Magyarország Kft.-vel. Ha pedig a szükség úgy hozza, mint a nagy sikerű BAP misszió lezárásakor, akkor számíthat a korszerű szállító repülőgépeket üzemeltető légierők segítségére is, mint amilyen a litván, a C-27 Spartan szállító repülőgépeivel. Utóbbi természetesen gesztusértékű is egyben, hiszen többek között épp a litván légtér védelmében jeleskedtek a magyar Gripenek és azok üzemeltető személyzete.
Végső soron a hazánkban a nemzetközi Stratégiai Légiszállítási Képesség (SAC) keretei között állomásozó és magyar felségjelzéssel repülő, óriási méretű Globemaster C-17-es katonai-szállító repülőgép is a Magyar Honvédség rendelkezésére áll, mint ahogy természetes, hogy igénybe volt véve például 2013-ban (a wikileaks.org weboldalról elérhető, szaúd-arábiai légtérhasználati engedélyek alapján) is, az afganisztáni szerepvállalással kapcsolatos szállítások során. Mindegyik SAC nemzet ugyanis a programhoz való hozzájárulásként vásárolt repülési óraszám arányában osztozik ugyanis a működési költségeken, így természetesen Magyarország is kap hozzáférést a szállító kapacitáshoz.
A politikai okokból előtérben tartott terrorvészhelyzet-kampány, az inkább csak formális átalakulást magában hordozó MH 2. Különleges Rendeltetésű Ezred adminisztratív létrehozása, melynek kapcsán Simicskó István honvédelmi miniszter úgy nyilatkozott, hogy
„Az elmúlt tíz esztendő bizonyította, hogy a különleges műveleti tevékenységre óriási szükségünk van úgy itthon, mint külföldön”
és az ugyancsak általa kampányolt Nemzetőrség 2.0 koncepció a Magyar Honvédség évtizedes problémáinak még csak a közelében sem jár. Ilyen körülmények között ugyanis csak remélni lehet, hogy soha nem fog eljönni az igazság pillanata, amikor a Magyar Honvédségnek valóban szüksége lenne majd – Magyarország vagy épp a NATO védelmében – a valódi képességeinek kamatoztatására.
Ha tetszett az írás, akkor ne maradj le a következőről:
