Az elmúlt három év során, a szabadidőmben lehetőségem nyílt az érdeklődési körömnek, egy speciális területnek a kutatására, a Magyar Nemzeti Levéltárnak, különböző tematikus levéltáraknak, különösen a Magyar Népköztársaság Külügyminisztériumának archívumának, illetve a rendszerváltoztatás előtti magyar titkosszolgálatok kutatható anyagait is örző Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának, valamint a Central Intelligence Agency (CIA) Historical Collections anyagainak feldolgozására.
A több ezer oldalnyi, minősítés alól feloldott dokumentum alapján megszületett a jelenleg kiadás alatt álló könyvem, amely megpróbálja rekonstruálni a Kádár-rendszer magyar ipari-tudományos hírszerzésének működését az Amerikai Egyesült Államok irányába. Tettem ezt leginkább egy informatikai technológia – a buborékmemória – megszerzése kapcsán, illetve tágabb értelemben is bemutatom a magyar és amerikai ipari-tudományos kémkedés és hírszerzés, valamint elhárítás működését az 1970-1989 közötti időszakban.
A könyvem érdekessége talán, hogy az minden érintett fél dokumentumára egyaránt támaszkodik, valamint bemutatja a hírszerzés és elhárítás operatív részletein túl az azokkal párhuzamosan értelmezhető diplomáciai, külpolitikai, tudományos érdekeket és folyamatokat, melyek ezen hírszerzési és elhárítási tevékenységek mögött álltak.
Különösen izgalmas, hogy a könyvem központjában álló, magyar-amerikai tudományos kutatási együttműködések, illetve a korabeli magyar hírszerzés és elhárítás fellegvárának tekinthető KKI fedésében zajló, magyar ipari-tudományos kémkedés valódi természetének dekonspirálódásáról még a magyar külügyminisztérium sem tudott, és ezért az utolsó pillanatban sem értette az amerikai diplomácia hirtelen megváltozásának okait.
Az ügy minden vetületével vélhetően még azok sem voltak teljesen tisztában, akik egyébként ismerni vélték annak valódi természetét. A minden elemében non-fiction könyvemben bemutatásra kerülnek a magyar állambiztonsági szolgálatok, vagy épp az amerikai hírszerzés és elhárítás működésének „emberi” hatásai is, amik nemegyszer végleg tönkretett karriereket, kukába dobott műszaki-tudományos kutatásokat és eredményeket, disszidálásokat, évtizedes börtönbüntetéseket jelentettek.
Mindazonáltal az állambiztonsági múlt megítélése kapcsán igyekeztem a folyamatokra, az események objektív bemutatására és nem az emberi sorsokra koncentrálni. A véleményem szerint a múltbeli eseményeket, különösen az ipari-tudományos hírszerzés és elhárítás területét nem lehet, vagy súlyos hiba lenne anélkül vizsgálni, hogy tudomásul vennénk a Magyar Népköztársaság akkori biztonsági környezetét és azon szövetségi rendszerét amelyben működni kényszerült.
Az szinte köztudott, hogy a Magyar Népköztársaság méreteit és lehetőségeit meghazudtolóan sikeres volt az ipari kémkedés és hírszerzés területén, azonban azt talán kevesebben gondolnák, hogy az amerikai ipari és tudományos elhárítás megerősítésében is jelentős (de természetesen nem kizárólagos) szerepet játszott a végül természetesen lelepleződött, de eredményét tekintve egyébként teljes sikerrel járó magyar kémkedés.
A buborékmemória-botránynak – amiről Magyarországon vélhetően kevesen hallottak – jelentős szerepe volt az amerikai egyetemek kutatási autonómiájának nemzetbiztonsági érdekből történő korlátozásának kialakításában (ami természetesen szinte azonnal súlyos alkotmányossági kérdéseket vetett fel és vitákat generált az Amerikai Egyesült Államokban), a COCOM lista szigorításában, az amerikai Operation Exodus program vagy épp a Technology Transfer Intelligence Committee elindításában, a Foreign Intelligence Surveillance Act megszilárdulásában.
A magyar kémkedéssel szenátusi meghallgatások foglalkoztak, az ügy pedig évtizedekig az egyik mintapéldája lett a szovjet blokk ipari kémkedésének az amerikai sajtóban. De ez csak egy fejezete volt a kirakatban az amerikai és magyar ipari kémkedésnek, amelyben minden félnek voltak sikerei és kudarcai egyaránt.
Az egyik legérdekesebb kérdés éppen ezért talán az marad, hogy a magyar állambiztonsági szolgálatok sikerei vajon minden esetben a Magyar Népköztársaság érdekeit szolgálták? Lehetett-e egyáltalán önálló érdeke a Magyar Népköztársaságnak a Szovjetunió árnyékában? Lehetett nemet mondani Moszkva akaratának? A 2025 elején megjelenő könyvemben erre a kérdésre is választ adok.
Addig is egy kis ízelítő a tartalomjegyzékről:
A cikkhez ITT lehet hozzászólni. Ha tetszett, ne maradj le a következőről:
