Nemrég írtam a NAIH gyakorlatáról a különböző jogszabálytervezetek véleményezése kapcsán, írásomnak pedig része volt az a megjegyzés is, hogy egy, a NAIH által már véleményezett, de társadalmi vitára nem bocsátott jogszabálytervezet szerint „a katonákra(?) vonatkozó biomerikus adatmegőrzés egészen extrém időtartamig, 50 évig terjedne.” Tegnap benyújtásra került az egyes törvényeknek a Magyar Honvédség új szervezeti rendjének kialakításával összefüggő módosításáról szóló T/3291 számú javaslat, így megismerhetővé vált a teljes koncepció.
Amiből az derül ki, hogy ugyan katonákra is vonatkozhat majd a rendelkezés, de az egyáltalán nem a magyar katonákat jelenti majd. A Magyar Honvédség ugyanis biometrikus adatgyűjtésbe kezd, többek között műveleti területeken is. Ilyen adatkezelés ezentúl a műveleti területen megjelenő, a Magyar Honvédség kijelölt erőit támogató, azzal szembenálló, vagy azzal kapcsolatba kerülő civil személyek, valamint a szembenálló katonai erők tagjai esetében lesz végezhető. A Magyar Honvédség erői, mint adatfeldolgozók vesznek majd részt az adatgyűjtésben, de az adatkezelő a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat (KNBSZ) lesz majd.
Ők a törvényben meghatározott feladatok és külföldi művelet végrehajtása során:
- ujj- vagy tenyérnyomatot,
- DNS mintát,
- íriszképet,
- arcképet,
- kéz érhálózatot,
- hangmintát,
- egyéni írásképet, és
- egyéni mozgásképet,
mint biometrikus adatokat kezelhetnek. Az adatkezelés feltétele, hogy az adatkezelés olyan helyen valósuljon meg, amely kockázatot vagy fenyegetést jelent az alábbiak szerint elérni kívánt célok tekintetében. Az adatkezelő az adatokat a rögzítéstől számított ötven évig köteles megőrizni és az adatkezelő csak akkor törli majd a rögzítést követően elhunyt személy adatait, ha azok megőrzéséhez további biztonsági érdek nem fűződik.
Az adatkezelés célja a honvédelmi, nemzetbiztonsági és rendészeti feladat hatékony végrehajtásának támogatása, a Magyar Honvédség külföldi katonai szerepvállalásaihoz kötődő műveleti biztonsági feladatok ellátása, a műveletekben résztvevő állomány és a további műveletek biztonságának szavatolása, a műveletekkel összefüggő fenyegetések feltérképezése, a nemzetbiztonságot veszélyeztető terrorszervezetek, terrorcselekmények és a terrorizmus finanszírozásának felderítése, a szövetségesi együttműködés támogatása, vagy Magyarország honvédelmi és nemzetbiztonsági érdekeinek előmozdítása lehet majd.
Az adatok nemzetközi katonai vagy nemzetbiztonsági célú együttműködés keretében továbbíthatók olyan külföldi államnak vagy nemzetközi szervezetnek, amellyel Magyarország minősített adatok védelme tárgyában nemzetközi szerződést kötött, és Magyarország nemzetbiztonsági és rendészeti érdekeire figyelemmel a hatáskörrel rendelkező rendőri és idegenrendészeti szerveknek és polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknak.
Az indokolás szerint az iraki és az afganisztáni műveletek tapasztalatai alapján a NATO lisszaboni csúcsértekezletén a biometrikus adatgyűjtés és -megosztás fontosságát, mint az aszimmetrikus szembenálló fél felderítésének kulcselemét emelték ki, és a NATO egyik alapvető képességhiányaként azonosították be. „A biometrikus eszközök alkalmazásával kapcsolatos feladatrendszert a szövetségi vállalások fokozódása mellett az illegális migráció megjelenése hozta újra felszínre.”
„Az illegális migráció több olyan országból indul ki, amely országokból érkező személyekre vonatkozóan a szövetséges erők biometrikus adatbázissal rendelkeznek. Ezen adatbázisok és a meglévő eszközök felhasználásával kiszűrhetőek lennének azok a veszélyes személyek, akik a magyar határon legálisan, vagy illegálisan próbálnak átjutni, így a biometrikus eszközök alkalmazása elősegítené az esetleges terrorcselekmények megelőzését is.”
Az indokolás kitér arra is, hogy NATO képességcélként megjelent és a szövetségi rendszer által fejlesztett biometrikus képességhez kapcsolódóan a koalíciós műveletekhez történő hozzájárulás és a Magyar Honvédség külföldi szerepvállalása, valamint a törvényben meghatározott feladatok (például tömeges migráció okozta válsághelyzetben történő alkalmazás) során a Magyar Honvédség (annak felderítő, különleges műveleti, hadszíntéri helyszínelő erői) és a KNBSZ által végrehajtott biometrikus adatgyűjtés, feldolgozás és tárolás célja a szembenálló fél személyazonosságának beazonosítása.
A feladat végrehajtása szorosan összefügg az egységes katonai felderítő rendszerrel, illetve annak a Zrínyi 2026 Honvédelmi és Haderő Fejlesztési Program keretében történő fejlesztésével. „Biometrikus adatgyűjtés (azaz ujj- vagy tenyérnyomat, DNS minta, íriszkép, arckép, kéz érhálózat, hangminta, egyéni íráskép és egyéni mozgáskép) minden olyan, a műveleti területen megjelenő, valamint a tömeges migráció okozta válsághelyzetben érintett személy vonatkozásában indokolt, aki potenciális kockázatot, illetve veszélyt jelenthet a Magyar Honvédség kijelölt erőire, valamint Magyarország nemzetbiztonsági helyzetére, illetve, aki valamilyen formában a Magyar Honvédség kijelölt erőit támogatja, illetve azokkal kapcsolatba kerül.”
A műveleti területen, illetve a tömeges migráció okozta válsághelyzetben tehát potenciálisan érintett személyek lehetnek: a szemben álló fél katonái, a fenyegetést és a feltételezetten fenyegetést jelentő civil személyek, a fenyegetést jelentő faktorokat (személyek, sejtek, csoportok, hálózatok, szervezetek) támogató, illetve feltételezetten támogató civil személyek, civil, nem harcoló személyek, valamint a partner, a helyi, illetve a harmadik országbeli személyek, akik a Magyar Honvédséget, illetve a koalíciós műveleteket támogatják. Cél az, hogy az adott válsághelyzettel vagy műveleti tevékenységgel (például katonai missziók) konkrétan lefedhető földrajzi területen, a kijelölt célok mentén szükséges és arányos adatkezelés valósuljon meg.
A műveleti területen biometrikus adatgyűjtés során szerzett, feldolgozott, kiértékelt adatok megosztásának célja a más országok által a műveleti területen gyűjtött biometrikus adatokkal történő összehasonlítás, amely elősegítheti a potenciális kockázatot és veszélyt jelentő személyek felderíthetőségét és kiszűrését. A biometrikus adatgyűjtés során szerzett, feldolgozott, kiértékelt és tárolt adatokba a módosító javaslat alapján csak egy szűk kör tekinthet be, így a KNBSZ főigazgatója és helyettesei és a KNBSZ biometrikus adatok kezelésében résztvevő személyi állománya.
A biometrikus adatgyűjtés során szerzett, feldolgozott, kiértékelt és tárolt adatok megőrzése egyébként minimum ötven évig indokolt a javaslat szerint. Ugyanis a potenciális kockázatot, illetve fenyegetést jelentő tényezők és aktorok aktív, illetve passzív tevékenységével hosszú távon kell számolni. „Az aktorok kockázatot és fenyegetést jelentő cselekményei térben és időben elkülönülve hosszú távon is megjelenhetnek.”
A fenyegetést jelentő különböző aktorok általában hálózat részeként hajtják végre tevékenységüket. „A különböző hálózatok felderítése és feltérképezése, valamint a hálózatban történő állandó változások lekövetése érdekében egy adott, kockázatot vagy fenyegetést jelentő személy biometrikus adatai elhalálozása után is relevanciával bírhatnak. Erre figyelemmel az ilyen személyek biometrikus adatainak törlésére a módosító javaslat szerint csak akkor kerül sor, ha azok megőrzéséhez további biztonsági érdek nem fűződik.”
Egy másik módosuló szabály szerint honvédségi szervezet elhelyezésére szolgáló objektumba történő be- és kilépés ellenőrzése, a belépő személyek azonosítása, belépési jogosultságaik nyilvántartása, továbbá a minősített adatok védelme céljából a beléptetésért felelős honvédségi szervezet a belépőknek a személyes adatait elektronikus beléptetési rendszerben vagy egyéb módon kezelheti majd. Az adatokat a beléptetésért felelős honvédségi szervezet a keletkezésüktől számított 15 évig kezelheti.
A fenti szabályok egy részével a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) elnöke korábban nem értett egyet. A honvédségi objektumokba történő belépés kapcsán rögzített személyazonosító adatok megőrzésének 15 éves időtartamát túlzónak tartotta, mint fogalmazott, az “nagyságrendileg is túllépi a céloz kötött adatkezelés és adatminimalizálás követelményeiből levezethető adatkezelési időtartamot.” A biomerikus adatmegőrzés kapcsán pedig a törvény indokolásában szerinte egy meglehetősen “elnagyolt” ok volt megjelölve, miszerint “az aktorok kockázatot és fenyegetést jelentő cselekményei térben és időben elkülönítve hosszú távon megjelenhetnek.”
Az nem ismert, hogy a NAIH milyen szövegtervezetet kapott eredetileg (utóbb idézett mondatot mindenesetre mindkettő tartalmazza), de az objektumokba való belépés során rögzített adatok megőrzésének 15 éves időtartalmának indokolásaként a tervezet most azt tartalmazza, hogy a Magyar Honvédség összetett feladatrendszere szempontjából meghatározó több olyan bűncselekményt is nevesít a jogszabály, amelyek elévülési ideje eléri a 15 év időtartamot, vagyis ezen esetekben bűnüldözési és nemzetbiztonsági érdek, hogy adott esetben 15 évre visszamenő adatok felhasználására kerüljön sor.
A véleményem szerint megjegyezhető lehetne mindemellett, hogy soha el nem évülő bűncselekményt is el lehet követni Magyarország bármely katonai vagy nem katonai objektumában egyaránt, amelynek felderítését nyilvánvalóan segíthetné ugyanezen logika alapján, ha valamennyi objektumkezelő (például ingatlantulajdonos) által rögzített valamennyi személyes adat, korlátlan időtartamig lenne kezelhető Magyarországon. Az a korábbi szövegtervezetek ismerete nélkül is állítható, hogy ha változott is a rendelkezések indokolása, a NAIH véleményben aggályosnak tartott időtartamok változtatás nélkül emelődtek át a végleges javaslatba.
Szokatlanul hosszú adatkezelés pedig a fentiektől függetlenül is érintheti majd a magyar katonákat, ugyanis javaslat szerint a lakhatás-támogatási szervek az ügyintézésük során hozzájuk benyújtott, továbbá a hatásköreik gyakorlása során keletkezett iratokat az ügyintézés lezárulását követő 50 évig kezelnék, a fegyelmi információs rendszerben szereplő adatok pedig 15 évig lesznek megőrizhetők.
A cikkhez ITT lehet hozzászólni. Ha tetszett, ne maradj le a következőről:
