Az USA és Magyarország közötti védelmi együttműködés

Védelmi egyezmény

Néhány héttel ezelőtt, egészen pontosan 2019.02.28-án a Honvédelmi és rendészeti bizottság meghallgatta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter és Dr. Benkő Tibor honvédelmi miniszter tájékoztatását az Amerikai Egyesült Államok kormánya és Magyarország kormánya közötti védelmi együttműködésről szóló megállapodás tervezetéről.

A megállapodást (Defense Cooperation Agreement – DCA) azóta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter és John Sullivan amerikai külügyminiszter-helyettes is aláírta a NATO megalakulásának 70. évfordulója alkalmából rendezett washingtoni külügyminiszteri tanácskozáson, azonban az Országgyűlésnek is jóvá kell majd hagyni az egyezményt.

Az egyezmény fontosságára tekintettel tehát korábban a Honvédelmi és rendészeti bizottság külön is foglalkozott a megállapodással, amelynek előkészítésével és a tervezet tartalmával kapcsolatban is számos érdekességet tartalmaz a bizottsági ülés napokban közzétett jegyzőkönyve, amiből én most a kormánytagok válaszait emeltem ki, mivel – érhető módon – eleve ők adták a tájékoztatót a bizottsági tagok számára.

SZIJJÁRTÓ PÉTER külgazdasági és külügyminiszter: (…) Az elmúlt években ugyanis az együttműködésünk három pilléréből a politikai egyáltalán nem működött, tehát volt egy kiváló gazdasági együttműködés, volt egy hibátlan védelmi együttműködés, de a politikai kapcsolatokat teljesen újra kellett építeni. Az elmúlt mintegy másfél esztendőben a kétoldalú tárgyalások során az egyik legfontosabb kérdés a jelenleg hatályban lévő védelmi együttműködési megállapodás megújítása, modernizálása volt.

Az Egyesült Államok fegyveres erőinek magyarországi jogállását jelenleg egy minden NATO-tagállamra vonatkozó, alapvetően általános rendelkezéseket tartalmazó megállapodás rögzíti. Ezt úgy hívják, hogy status of forces agreement, SOFA rövidítve, valamint egy, az Egyesült Államokkal még 1997-ben, tehát 22 esztendővel ezelőtt megkötött úgynevezett Omnibus megállapodás rögzíti.

Tehát két olyan megállapodás van, ami az Egyesült Államok fegyveres erőinek magyarországi jogállását rögzíti. Ezek közül az utóbbi, ez a bizonyos Omnibus megállapodás, tehát még 1997-ben a NATO-tagságunk előtt köttetett. Ezért merült fel az a felvetés az Egyesült Államok részéről, tehát hangsúlyozom, az Egyesült Államok részéről, hogy modernizáljuk a fennálló megállapodást.

Tekintettel arra, hogy a nemzetközi környezetben 22 év alatt jelentős változások mentek végbe, e mellett talán érvelni hosszan nem kell, másrészt pedig az Egyesült Államok haderejének tevékenysége is egy teljesen más struktúrában zajlik most már, ugyanis az amerikai fegyveres erők tevékenysége nagymértékben támaszkodik az úgynevezett szerződött partnerekre, tehát kontraktorokra, amelyeknek a működése jogi szempontból egy teljesen másfajta szabályozást igényel egyébként, mint magának a haderőnek a működése.

Ez a védelmi együttműködési megállapodás, tehát a DCA a jelenleg hatályban lévő megállapodásoknak egy modernizált változata kell, hogy legyen, legalábbis a célok szerint. Az amerikaiak azzal az indokkal is kezdeményezték ennek a megállapodásnak a modernizálását, hogy jogi lehetőséget kívántak teremteni arra, hogy az amerikai védelmi minisztérium különböző infrastrukturális fejlesztéseket hajtson végre magyar katonai objektumokban vagy objektumokon.

Erre vonatkozólag egy majdnem 55,5 millió dolláros keretet meg is határoztak, amely azonban csak akkor kerül végső jóváhagyásra a kongresszus által, ha ezt a megállapodást aláírjuk, illetve életbe lép. A tervezet melléklete egyébként 4 helyszínt nevesít is, ezt biztosan olvasták, hiszen elküldtük önöknek a lezárt szövegjavaslatot – Kecskemétről, Pápáról, Tatáról és Várpalotáról van szó ebben az esetben.

Szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy ilyen új típusú védelmi együttműködési megállapodást az Egyesült Államok a közelmúltban aláírt három Balti országgal, azt megelőzően pedig Lengyelországgal, Romániával és Bulgáriával, és mind a hat országban ezeknek a megállapodásoknak a parlamenti rafitikációja megtörtént.

Jelenleg három tárgyalás zajlik, kettő itt a térségünkben, ugye, ideszámítjuk magunkat, valamint Szlovákiát, akik még mögöttünk vannak a folyamatban, mert nincsen egy lezártnak tekinthető szövegjavaslatuk, és Norvégia a harmadik ilyen ország.

Természetesen ez egy kétoldalú megállapodás, ezt szeretném hangsúlyozni, de nyilvánvalóan a NATO felé vállalt kötelezettségeinkkel egyrészt összhangban van, másrészt pedig segíti azoknak a teljesítését, akár a 2 százalékos GDP-arányos védelmi költségszint elérésének tekintetében, akár a készenlét fokozására vonatkozó NATO elvárás teljesítésének tekintetében, akár a rendszeres gyakorlatok megtartásának jogi környezetére való tekintettel is.

Szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy 2017 novemberében adták át az amerikaiak az első tervezetüket, és ezt követően ’18 februárjában döntött úgy a kormány, hogy magyar oldalról a Külgazdasági és Külügyminisztériumot terheli a felelősség a tárgyalások folytatásáért. Mi ezzel gyakorlatilag tükröztük az amerikai struktúrát, ott a state department felel a tárgyalások vezetéséért.

Tavaly február óta jó néhány körben tárgyaltunk, és végül aztán az amerikai külügyminiszter három és fél héttel ezelőtti látogatása, azt gondolom, hogy volt akkora hatással a tárgyaló partnerekre, hogy előállt az a kényszer, hogy valamifajta szövegjavaslattal rendelkezni kell.

Így számos, a tárgyalások során magyar szempontból szorgalmazott, de az amerikaiak által elutasított szempont is végül bekerült a szövegbe. Tehát ez egy lezárt szövegjavaslat, amelyet, ahogy elnök úr mondta, valóban aláírhatna a kormány, és utána idehozhatná ratifikációra, de én ezt nem szeretném megtenni, hanem előbb gondolom azt, hogy mivel itt komoly szuverenitási kérdésekről van szó, sokkal jobb, ha a parlament előzetesen véleményt mond erről a kérdésről.

Ezért arra szeretném kérni a bizottságot, hogy vitassa meg, akár több körben is, és konzultáljon erről a kérdésről, és utána pedig adjon egy álláspontot arról, hogy mit gondolnak erről a szövegjavaslatról. A szuverenitás kérdése nagyon fontos szempont itt. Magyarország Alaptörvényének 47. cikke világosan fogalmaz, amikor a külföldi csapatmozgásokról és a külföldi csapatok állomásoztatásáról beszél. NATO- és EU-művelet esetében a kormány, ettől eltérő esetben pedig az Országgyűlés jogosult megadni a felhatalmazást.

És nyilvánvalóan ez az alaptörvényi rendelkezéshez mi mindvégig ragaszkodtunk a tárgyalás során, ez okozott is elég komoly vitákat és elég hosszú csúszásokat is a tárgyalásokban. Ugyanis a megközelítés teljesen ellentétes volt. Mi mindvégig azt hangsúlyoztuk, hogy ez a DCA semmilyen módon nem tekinthető egy biankó felhatalmazásnak semmire. Tehát ugyanúgy, ahogy eddig, minden egyes csapatmozgást vagy állomásoztatást vagy műveletet, tehát minden jelentősebb amerikai katonai aktust a megfelelő közjogi engedélyezési folyamatnak kell megelőznie.

Ha önök végigtanulmányozták a szöveget, gondolom, megtették, akkor láthatják, hogy az Alaptörvényre és a magyar jogszabályokra több ponton is konkrét utalás szerepel. A tervezet szövege világosan körül határolja, hogy az Egyesült Államok hadereje milyen módon, milyen körülmények között és milyen tevékenységek végzésére lehet jogosult, milyen felhatalmazás és milyen engedélyezés nyomán.

Nagyon sok újdonság azért nincsen a történetben, tekintettel arra, hogy alapvetően olyan tevékenységeket szabályozna az új DCA is, amely tevékenységeket az elmúlt két évtized során folyamatosan vagy többször is elvégeztek az amerikaiak Magyarországon.

Ténylegesen új elem a Magyar Honvédség infrastruktúrájának fejlesztésében való részvétel, valamint a gyakorlatozás és az eszköztárolás és eszközkarbantartás rugalmasabb szabályozása. Eddig is voltak közös hadgyakorlataink, kétoldalú alapon is meg NATO-kereteken belül is, eddig is zajlottak közös kiképzések. Pápán ott található a NATO stratégiai légiszállítási kapacitása, tehát tevékenységek tekintetében már eddig meglévő tevékenységekről beszélünk.

Egy fontos szempont volt a büntető joghatóságnak a kérdése. A jelenleg hatályban lévő szerződésnek a rendelkezéseit őrzi meg ez a szövegjavaslat. Ezt is kérem, hogy majd külön vitassák meg, hogy az önök számára elfogadható-e. 20 vagy 22 éve van hatályban az a megállapodás, amely szerint Magyarország lemond az elsődleges büntető joghatóságról, azonban súlyos bűncselekmények esetében azt visszavonja. És ebben az esetben a magyar hatóságok folytatják le az eljárást. Ez így volt eddig is, és a szöveg nem tartalmaz erre vonatkozólag változtatást.

Magyarul ugyanaz a kidolgozott eljárás szerepel ebben a szövegben is a joghatóságunk visszavételére, mint ahogy az az eddigi gyakorlatban megvalósult. Fontos szempont volt még az európai uniós tagságunkból fakadó kötelezettségeknek a tiszteletben tartása. Mikor akár a SOFA-megállapodás, akár az Omnibus megállapodás aláírásra került, nem voltunk tagjai az Európai Uniónak, tehát ez is nyilván egy új elem.

Az amerikaiak világossá tették, hogy ők nem tagjai az Európai Uniónak, ezért aztán magukra nézvést kevésbé látták kritikusnak ezen szabályok szerepeltetését a dokumentumban. Ez is okozta, hogy ilyen hosszúak voltak a tárgyalások, azonban a végére azt gondolom, hogy ez a szövegjavaslat, ami az önök asztalán fekszik, ez egy olyan szövegjavaslat, ami megfelelően tükrözi az EU-s kötelezettségeinket is.

Végezetül pedig csak annyit szeretnék elmondani tisztelt képviselőtársaimnak, hogy az eddigi időszakban is a védelmi együttműködés a gyakorlati napi szinten jól működik, jól működött az Egyesült Államok haderejével, és ezért is fontos, hogy ez a megállapodásszöveg-javaslat a napi feladatokat elvégző magyar eljáró hatóságokra bízza a részletkérdések tisztázását, ami pedig nyilvánvalóan egy újabb biztosítékot jelent a magyar szempontok folyamatos érvényesítésére.

Tehát végezetül szeretném aláhúzni: ez egy, a tárgyaló delegációk által lezárt szövegjavaslat, amely nem került aláírásra, amelyet, ha a kormány aláír, akkor parlamenti ratifikációra lesz szükség a hatályba léptetéséhez, azonban, mivel fontos szuverenitási kérdések merülnek fel benne, azt szeretném kérni, hogy a Magyar Országgyűlés Honvédelmi bizottsága vitassa meg, konzultálja meg ezt a szöveget, és utána adjon arról egy álláspontot a kormánynak.

BENKŐ TIBOR honvédelmi miniszter: (…) voltak itt különböző vélemények a kecskeméti beruházásról, de az egyik a közös hasznosításról és közös beruházásról szólt, ez pedig egy amerikai beruházás, tehát ez kimondottan védelmi céllal történő beruházás, a másik pedig egy közös hasznosítás. Tehát itt nem keveredik a Modern Városok Programmal ez a dolog, ez kimondottan védelmi célú, és ilyen Magyarországon azért történt korábban is, 2003-ban is, hogy az Amerikai Egyesült Államok segítségével hoztuk létre azt a képességet, amit a különleges műveleti erőknél alkalmazunk.

(…) a NATO-jellegű beruházás az, hogy közös használatú, tehát védelmi jellegű. Közös használatú célból történő beruházás, s ez a védelmi minisztériumok közötti megállapodás alapján történik. (…) Én úgy gondolom, hogy a DCA megállapodás, amiről most beszélünk, ez nem a beruházásról szól, hanem a feltételek megteremtéséről szól, és amikor majd beruházásra kerül sor, akkor majd arra az együttműködési megállapodásra, ami a DCA alapján megtörténhet, sor kerül.

Mivel ebben az DCA-tervezetben benne van az, hogy Magyarország érvényben lévő törvényeinek tiszteletben tartásával, akkor természetesen majd figyelembe kell venni azt, hogy ki a beruházó és a vagyon, az állami tulajdon hogyan alakul. Tehát ott még nem tartunk. Ott tartunk, hogy ez a beruházás a DCA keretében majd megvalósulhasson.

SZIJJÁRTÓ PÉTER külgazdasági és külügyminiszter: Ami a szuverenitást illeti, ez volt az egyik legfontosabb szempont, amihez a mi tárgyaló delegációnk végig ragaszkodott, hogy a magyar szuverenitás semmilyen szempontból ne sérülhessen. Ellentétes tárgyalási szempontokkal ültünk le az asztalhoz. Az Egyesült Államok tárgyaló delegációjának egyértelműen az volt a célja, hogy egy általános felhatalmazásként értelmezhető és értelmezendő modernizált védelmi együttműködési megállapodás jöjjön létre, mi a kezdetektől fogva világossá tettük, hogy nekünk meg nem ez a célunk.

Éppen ezért a preambulumban, a 2., 3. és a 4. cikkekben is megtalálható a direkt utalás a magyar Alaptörvényre, valamint a vonatkozó magyar jogszabályokra, amelyek világosan elmondják, hogy milyen engedélyezési folyamat szükséges mihez. Még azt is szeretném elmondani, hogy az úgynevezett contingency operations, tehát a harmadik országok ellen Magyarország területéről indítandó bármilyen típusú műveletek mindvégig szerepeltek az amerikaiak által elfogadni szándékozott szövegtervezetben.

Ez ebben a szövegtervezetben már nincsen benne. Ragaszkodtunk ahhoz, hogy ez semmilyen módon nem jelenhet meg a DCA-ben. Ezt végül sikerült is elérni, tehát ez a fajta utalás teljesen kikerült a megállapodás tervezett szövegéből. Tehát nem biankócsekk, ezt szeretném még egyszer aláhúzni. Értem én, hogy bizonyos politikai érdekek ahhoz fűződnek, hogy úgy állítsák be ezt a megállapodást, mintha ez az lenne, de ez nem az.

Talán ebben majd egyet is érthetünk az asztal körül, vagy hogyha ez ügyben vannak bizonytalanságok, akkor azokat vessük fel, és nézzük meg, hogy hogyan lehet úgy kezelni, hogy az mindenki számára egyértelmű lehessen. Hiszen szerintem itt a céljaink közösek. Ami az Alaptörvény módosítását illeti, arra azt tudom mondani, elnök úr, hogy fel sem merült. Természetesen fel sem merült.

Tehát a magyar Alaptörvényre való utalás is azért van a szövegben, mégpedig a preambulumban, mert világossá tettük, hogy bármilyen megállapodást is kötünk meg, annak a ma jelenleg létező, mindig hatályos magyar alaptörvényi rendelkezések keretében kell értelmeződnie. Tehát fel sem merült semmilyen módon az Alaptörvény módosításának a kérdése vagy szükségessége. A joghatóság kérdése esetében pedig csak azt tudom mondani, hogy pontosan ugyanúgy tudna működni a rendszer, mint működik jelenleg, vagy működött eddig.

Tehát a két fél által megállapodott módon, amennyiben súlyos bűncselekmény elkövetésére kerülne sor az Egyesült Államok, mondjuk Magyarországon tartózkodó haderejének bármely szolgálattevő tagja által, akkor a magyar fél egy nyilatkozattal azonnal visszaveheti a joghatóságot, és onnantól kezdve minden egyes jogi aktust a nyomozással, büntető eljárással kapcsolatban természetesen a magyar hatóságok elvégeznének.

(…) Tehát, amennyiben az Egyesült Államok hadereje bármilyen, ön által említett akcióhoz, amely egy harmadik ország ellen irányulna, és Magyarország területét, Magyarországon lévő katonai létesítményeket bármilyen módon ehhez igénybe venne, akkor azért kérelemmel kell fordulnia a magyar hatóságokhoz. És amennyiben azt egy NATO- vagy EU – ami kevésbé valószínű – -művelet keretében tenné meg, akkor ahhoz egy kormányzati felhatalmazásra lenne szükség. Minden ettől eltérő esetben pedig a parlament kétharmados döntésére van szükség.

Legutóbb ilyen, amerikaiakkal kapcsolatos döntést kétharmados többséggel – bár az nem magyarországi állomásozásról szólt, hanem magyar haderő részvételéről egy amerikaiak által vezetett koalícióban – talán tavaly hoztunk, amikor az Iszlám Állami elleni koalícióban való részvételünknek a létszámemeléséről döntöttünk.

BENKŐ TIBOR honvédelmi miniszter: (…) minden, a meghatározott létesítményekhez és területekhez rögzített épület, áthelyezhetetlen szerkezet és építmény Magyarország tulajdonában marad. Ideértve azokat is, amelyeket az Amerikai Egyesült Államok fegyveres erői átalakítottak, vagy beruháztak.

(…) én úgy gondolom, hogy egyáltalán nem ritka mind Európában, mind máshol a vegyes vagy közös használatú repülőtereknek az igénybevétele és alkalmazása. Számtalan példa van rá. Van, amikor a katonai gépek veszik igénybe a polgári légteret és onnan van kiszakítva egy bizonyos része a reptérnek, és van, amikor fordított a helyzet: polgári gépek veszik igénybe. Ez a vegyes felhasználás.

Abban a tekintetben, hogy hogy kerül akkor ebbe a Honvédelmi Minisztérium vagy egyáltalán lesz-e szerepe a Honvédelmi Minisztériumnak ott, a beruházásnál? Mivel ez állami tulajdon, de honvédségi kezelésű és tulajdonképpen honvédségi ingatlanvédelmi, természetes, hogy lesz, mert ezt a repteret majd üzemeltetni is kell.

SZIJJÁRTÓ PÉTER külgazdasági és külügyminiszter: (…) Ami a rakétavédelmi beszerzést illeti, engedje meg, hogy válaszoljak. Egy közepes hatótávolságú rakétavédelmi rendszer beszerzéséről zajlanak tárgyalások. Azt nem tudom, hogy önök előtt ebből mennyi ismert, tekintettel arra, hogy eddig viszonylag kevés kapcsolatunk volt a Honvédelmi bizottság és a Külgazdasági és Külügyminisztérium között ebben a kérdésben, de zajlanak ilyen tárgyalások. Amennyiben ezek a tárgyalások elérik azt a szintet, hogy szükség lesz a beszerzés jogi motívumairól is tárgyalni, magyarul közbeszerzési eljárás alóli mentességet kérni, akkor természetesen az erre vonatkozó előterjesztést ide fogjuk hozni.

Jelenleg még nem állnak ott a tárgyalások, hogy ezen előterjesztéssel önök elé tudjunk jönni. Amennyiben a tárgyaló partnerek eljutnak oda, hogy van értelme a mentességet kérni, akkor nyilvánvalóan a miniszter úr az erre vonatkozó előterjesztést itt meg fogja tenni. Célunk az, hogy a Magyarország katonailag fontos objektumainak védelmére vonatkozó képességet felépítsük, és még egyszer mondom, erre vonatkozóan a tárgyalások zajlanak, amelyeket nem az én minisztériumom folytat, azonban mivel ez az Egyesült Államok részéről egy politikai kérdésként feltüntetésre került, ezért kénytelenek voltunk némiképpen involválódni ebben a kérdésben.

Tehát itt áll a dolog jelenleg, ezt tudom önnek mondani. Az Airbus-beszerzést is megemlítette a képviselő úr, én a következőt tudom mondani. Az Airbus-beszerzés természetesen nem tartozik a Külgazdasági és Külügyminisztérium hatáskörébe, viszont az Airbusszal kötött beruházási megállapodás igen. Mi egy olyan megállapodást kötöttünk az Airbus vállalattal, amelynek eredményeként Magyarország keleti részében egy helikopterek gyártásához szükséges alkatrészek gyártását lehetővé tevő gyár megépítéséről döntöttek.

Két magyarországi helyszín van még versenyben egymással. Megállapodtunk abban is, hogy ehhez készpénztámogatást kap az Airbus, ugyanúgy, mint minden Magyarországon létrehozott beruházás, amely az Európai Unió jogszabályai szerint jogosult készpénztámogatásra, ők is kapnak. Ennek a mértékéről nincs megállapodás, egy indikatív ajánlat kiadására került sor.

Amint megállapodás lesz részben a helyszínről, részben az adandó készpénztámogatásról, akkor én arról azonnal írásban tájékoztatom a bizottság tagjait, ha ez megfelel. Egyelőre az Airbus a két helyszín között nem tudott dönteni, folyamatosan vizsgálják a terület alkalmasságát, illetve az adott területek környékén az oktatási kapacitásnak a minőségét.

Amint a döntés megszületik, és megállapodunk a készpénztámogatás összegéről, akkor arról tájékoztatást fogok adni természetesen nemcsak a bizottságnak, a nyilvánosságnak is mindig minden egyes esetben be szoktuk jelenteni a készpénztámogatások összegét a vállalatok esetében (…).

A jegyzőkönyv teljes szövege ITT érhető el. Borítókép: KKM/Mitko Sztojcsev/MTI

A cikkhez ITT lehet hozzászólni. Ha tetszett, ne maradj le a következőről: