Többször is írtam már arról, hogy a magyar katonák biometrikus adatainak tervezett kezelése kapcsán az adatvédelmi hatóság (NAIH) az aggályait fejezte ki. Ezzel összefüggésben lényegében minden követ megmozgatott az álláspontjának megfelelő változtatások elérése érdekében, de végül több esetben az eredeti szövegkoncepció szerint került elfogadásra a jogszabálytervezet. Olyan is volt azonban, amikor sikerrel járt.
A visszamutatásokra való reakciókból ugyanis rekonstruálható, hogy december elejére az az álláspontja továbbra sem változott, mely szerint a biometrikus adatkezelést a külföldi műveletben részt vevő érintetti körre lenne szükséges korlátozni,
Továbbá adatvédelmi szempontból egyéb fenntartása is volt, tekintettel arra, hogy a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság előtt továbbra sem volt ismert annak indoka, hogy miért nem kizárólag a szembenálló erők és személyek biometrikus adatai továbbítása szükséges.
Ennek ellenére a törvényszöveget végül — a véleményem szerint — a kifogásolt tartalommal együtt fogadta el az Országgyűlés, megjegyezve persze, hogy más észrevételei volt, hogy hasznosultak. Arról viszont még nem írtam, hogy az egyébként eléggé a figyelem központjába került „dróntörvény” eredeti szövegezésében is volt egy kifogásolt rendelkezése.
A visszamutatásra adott válaszában azt írta a NAIH elnöke, hogy a korábbi véleményében foglaltakat továbbra is fenntartja. Nem tartotta ugyanis szükségesnek az eredeti szövegben meghatározott, harminc évre való titkosítást a megjelölt, közérdekűnek tekinthető adatok körére vonatkozóan.
A szóban forgó adatok — állami légijármű típusa, darabszáma, gyártási éve, gyártási száma, nyilvántartási száma, üzemeltető, fenntartó címe — közül az üzemeltető kiléte köztudomású (HM és BM), a többi adatból ugyanis — szerinte — nem lehet a konkrét légijármű harcászati képességeire következtetni.
A kitartását ezen a területen siker koronázta: a kérdéses bekezdés végül nem került bele az elfogadott törvénytervezetbe. Az mindenesetre biztos, hogy magyar állami légijárművet, a pilóta nélküli állami légijárművet és a pilóta nélküli állami légijárművek repüléséről szóló kormányrendeletben meghatározott esetben a pilóta nélküli légijármű üzembentartóját a katonai légügyi hatóság veszi nyilvántartásba.
Minden, a törvény által érintett területet érintő, információszabadsággal összefüggő kérdés tehát ebben a szervezetben fog összpontosulni, de a rendelkezések joggyakorlatának értékeléséhez még egészen biztosan sok időnek kell eltelnie.
Borítókép: MTI/Koszticsák Szilárd
A cikkhez ITT lehet hozzászólni. Ha tetszett, ne maradj le a következőről: