Állampolgári jogok

Még tavaly kezdtem bele az állampolgári jogok országgyűlési biztosának szerepének bemutatásába a Magyar Honvédség tevékenysége kapcsán kialakult visszásságok és alapjogi kérdések kivizsgálása kapcsán. Az első részben az OBH 1995-1998 között készült jelentései közül emeltem ki néhányat, most pedig az 1999-2000 évek következnek.

Hazánk NATO csatlakozását megelőzően, 1996 körül emelkedett meg a Magyar Honvédség tevékenységét érintő OBH vizsgálatok száma, ami egészen a csatlakozást követő évig, 2000-ig viszonylag magas volt (15-25 vizsgálat), és ez a szám csak 2001 után esett vissza a 0-10 tartományba.

1999

OBH 1027/1999.

A honvédelmi miniszter a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem (ZMNE) rektorához írt átiratában fegyelmi eljárás lefolytatását kezdeményezte az egyetem állományába tartozó panaszossal szemben, mivel úgy ítélte meg, hogy a Hadkötelezettséget Ellenzők Ligájában (HEL) betöltött ügyvezetői funkciója, valamint a nyilvánosságra került egyes nyilatkozatai a hivatásos katonák számára tiltott politikai tevékenységet valósítanak meg.

A vizsgálat többek között megállapította, hogy a fegyelmi eljárás azon következménye, hogy a panaszost eltiltották a HEL-ben betöltött társadalmi tisztsége és ezzel összefüggő véleménynyilvánítása gyakorlásától, alkotmányos visszásságot okozott a panaszos a tisztességes és méltányos eljáráshoz való jogával, valamint véleménynyilvánítási és egyesülési jogával összefüggésben, és sértette a jogbiztonságot is.

OBH 3228/1999.

Egy ügyvéd által képviselt sorkatona panaszos vagyonvédelmi szolgálatot látott el a Magyar Honvédség egyik alakulatánál (Magyar Honvédség 11/3. Vegyes Légvédelmi Rakétatechnikai Zászlóalja mezőfalvai laktanya). Panaszában a szolgálatteljesítés körülményeit kifogásolta. Az OBH helyszíni vizsgálatot tartott, melynek során kikérte az érintett katonai szervezet jelenlevő vezetőinek és egyes sorkatonáinak véleményét, és megtekintette az őrzött objektumot is. A vizsgálat a panaszban említett kifogásokat mindenben igazolta a következők szerint.

A sorkatonákból álló 4 fős vagyonvédelmi szolgálatot egyhetes váltásokkal vezénylik. Ez idő alatt a katonák kizárólag konzervet és kenyeret kapnak élelemként, ivóvízszükségletüket pedig palackos vízzel elégítik ki. Vezetékes víz és megfelelő mosdóhelyiség hiányában a tisztálkodás nem megoldott, és vízöblítéses WC használatra sincs lehetőség. A vizsgálat napján egy félreeső helyiségbe bedobálva nagy mennyiségű száraz penészes kenyeret, és szintén jelentős mennyiségű, láthatóan hetek óta el nem szállított, részben rothadó állapotban levő bűzös szemetet találtunk. Nyilvánvalóan ezen körülmények következtében a szolgálati helyiségben olyan nagy számú légy és egyéb rovar volt.

Egyes helyiségek polgári személyeknek voltak bérbe adva, ami az illetéktelen belépők kiszűrését tovább nehezítette. A nagy kiterjedésű (mintegy 300 ha) éjjel megvilágítatlan terület egészében elhanyagolt, magas gaz borítja, így abban az esetleges külső behatolók könnyen elrejtőzhetnek. A járőrök fegyverrel nem, hanem csak gumibottal vannak ellátva. A területen kinnlevő járőr esetleges támadás vagy illetéktelen behatolás esetén sem a szolgálati helyiségben, sem a terepen levő társaitól nem kérhet segítséget, mert nincs ellátva rádió adóvevő készülékkel, a nagy távolságok miatt pedig közvetlen segítségkérésre nincs mód.

A panaszos előadta, hogy az ilyen körülmények közötti szolgálatteljesítés félelmet keltett benne és másokban is különösen azután, hogy egy alkalommal az őrökre ismeretlen személyek fegyverrel rálőttek. A helyszínelést folytató nyomozó állítólag azt javasolta, hogy ha lehet az éjszakai őrjáratok ne menjenek ki a bázis területére. A panaszos előadta azt is, hogy szolgálatteljesítési ideje alatt, 1999. április 25-én 21,00 óra és 26-án 07,00 óra közötti időben az egyik tárolóépület oldalfaláról kb. 300 m2 alumínium burkolatot távolítottak el ismeretlen tettesek.

A Budapesti Katonai Ügyészség eljáró ügyésze közölte, hogy az ügyben vádat emeltek, a bíróság azonban a tárgyalást még nem tűzte ki. A zászlóalj törzsfőnöke úgy tájékoztatta az OBH-t, hogy az alumíniumlemezek értékesítésében egyes szolgálatban levő katonák is közreműködtek, de tudomása szerint a panaszos esetében erre nincs bizonyíték. A vizsgálat megállapította, hogy az ismertetett higiénés és ellátási, valamint elhelyezési körülmények sértik az emberi méltóságot, valamint az egészséges környezethez való jogot, ezért ezek miatt is alkotmányos visszásságot állapított meg.

OBH 5892/1999.

A MH 59. Szentgyörgyi Dezső Harcászati Repülőezred tizenkét közalkalmazottja panaszában sérelmezte, hogy – a többi száztizenhét munkatársukkal ellentétben – ők nem kaptak veszélyességi pótlékot. Panaszosok leírják azt is, hogy kérelmüket az alakulat parancsnoka megértéssel fogadta és azonnali intézkedést helyezett kilátásba, de az elmaradt. A panasz alapján felmerült a jogállamiságból fakadó jogbiztonság és a diszkrimináció tilalmának megsértéséből eredő alkotmányos jogsérelem veszélye, ezért került sor a vizsgálatra.

Alapvető tény, hogy a repülő- és radar eszközöket üzemeltető szervezetek egészségkárosító kockázatának kitett és minősített beosztásainak száma háromszor-négyszer magasabb az egyéb szervezetek minősített beosztásai számánál. A panaszosokkal kapcsolatban az egészségvédelmi intézet azonban azért nem állapította meg az egészségi ártalom veszélyét, mert olyan beosztásban vannak, amely tevékenységre nem terjed ki ez a veszélyeztetettség. Ilyen a gépíró, a személyügyi előadó, a mozgósítási előadó, a könyvtáros és a logisztikai munkakört ellátó személy. Mindezek alapján az OBH megállapította, hogy a visszásság veszélyének gyanúja nem igazolódott be, ezért a vizsgálatot lezárta.

OBH 6016/1999.

Az OBH híradásokból értesült arról, hogy a Magyar Honvédség (MH) Alföldi Kiképzőközpont kalocsai laktanyájában három ott szolgálatot teljesítő katona gennyes agyhártyagyulladásban (meningitis) szenved, a laktanyában clamídia járvány van, és a felsőlégúti megbetegedések feltűnően nagy számban fordulnak elő. Szükségesnek tartotta annak kivizsgálását, hogy a nagy számú megbetegedés visszavezethető-e valamilyen visszásságra, illetőleg, hogy a honvédség illetékes szervei megtettek-e minden szükséges intézkedést az agyhártyagyulladás laktanyán belüli és kívüli terjedésének megakadályozására. A vizsgálat keretében helyszíni ellenőrzést tartott.

A kiképzőközpont meghallgatott parancsnokhelyettese a következő tájékoztatást adta az ügyben: a laktanyában mintegy 2500 sorállományú katona van. Előfordult, hogy közülük a hét elején 200-an is megjelentek a gyengélkedőn, a betegként jelentkezők száma pedig heti átlagban az 5-600-at is elérheti. Szerinte a betegként jelentkezők jelentős része szimuláns, a szolgálati feladatok alól akarnak mentesülni azzal, hogy orvosi vizsgálatot igényelnek.

Kérdésre válaszolva a parancsnokhelyettes elmondta, hogy az egyik beteg által az RTL Klub műsorában hivatkozott kijelentésén, mely szerint aki beteg, nem megy haza, ő a következőket értette: az nem mehet haza, akinek az állapota ezt orvosilag indokolja, tehát aki fekvőbeteg, vagy akinek az elkülönítése járványügyi szempontból indokolt. Ennek azonban ellentmondott az egyik zászlóaljnál meghallgatott parancsnok, aki azt fejtegette, hogy a gyengélkedőn tartózkodó katonának valójában “nincs módja” az eltávozás kérésére, mert az ehhez szükséges, állítólag hosszadalmas procedúrát “nincs ideje” végigcsinálni.

A járványügyi főigazgató-helyettes szerint a kiképzőközpontban keletkezett agyhártya-gyulladásos esetek véletlen halmozódás (coincidencia) eredményeként jöttek létre, nem laktanyán belüli fertőzésről van szó. Ezt azzal támasztotta alá, hogy a betegek három különböző helyen elhelyezett alegységben szolgáltak. Az OBH szerint azonban ez nem bizonyíthatja azt, hogy a fertőzést nem egymástól kapták el, mert legalábbis az étkezések és az egész laktanya számára egy helyen levő fürdőben való közös fürdések alkalmával a közvetlen körlettársaikon kívül szélesebb kört is megfertőzhettek.

Vizsgálatunk során meghallgattak kb. 15 véletlenszerűen kiválasztott, betegként nem jelentkezett sorkatonát. Feltűnő volt, hogy a katonák többsége is köhögött, volt akinek láthatóan legalábbis hőemelkedése volt. Arra a kérdésre, hogy ki nem volt még megfázva ezen a télen, csak hárman jelentkeztek. A katonák is elmondták, hogy aki orvosi ellátást vesz igénybe, azt a nem alanyi jogon járó hétvégi eltávozásoknál hátrányos megkülönböztetésben részesítik, ezért a valóban betegek közül valójában sokan nem jelentkeznek a gyengélkedőn. Ugyanakkor véleményük szerint is jelentős a kiképzési feladatok ellátása elől menekülő álbetegek száma.

Az elmodottak szerint a fürdőhelyiségben nincs fűtés, a melegvízellátás bizonytalan, rövid ideig tart, sokan nem tudnak fürdeni, vagy hidegvízben kénytelenek zuhanyozni; a központi fürdőbe a legutóbb bevonultak egy része még nem jutott el, volt aki, nem is tudott róla; a laktanyában viselt egyenruhához nincs sál; egyes helyeken nem zárnak jól az ablakok, az elavult olajkályhák közül több hibás és nem fűt eléggé. Kérdésre válaszolva elmondták, hogy gyümölcsöt és friss zöldséget általában nem kapnak. A látogatásunk napján kapott narancsot egyesek éppen az ellenőrzésnek tulajdonították.

A jelzett kritikák egy részét a kiképzőközpont parancsnokhelyettese is megalapozottnak ítélte. Elmondta, hogy a melegvíz-szolgáltatást a Honvédelmi Minisztérium által központilag kötött szerződés alapján egy részvénytársaság végzi. A társaság tevékenységére nincs rálátásuk. A kiképzőközpont vezetése is elégtelennek ítéli a szolgáltatást, de lényegében nincs eszközük arra, hogy javulást érjenek el. Az elavult és drágán működő olajkályhákat gáztüzeléssel kellene felváltani, ennek kiépítésére azonban nincs pénz.

A meghallgatásokból és a helyszíni tapasztalatokból az OBH arra a következtetésre jutott, hogy a meghallgatott sorkatonák által jelzett, és nagyrészt a parancsnokuk által is elismert kifogásolható elhelyezési és szolgálatteljesítési körülmények is hozzájárultak a fertőző megbetegedések feltűnő mértékű elterjedéséhez, ezért az egészséges környezet és a legmagasabb szintű lelki és testi egészség alkotmányos jogával összefüggésben e miatt visszásságot állapított meg.

OBH 6038/1999.

Az OBH utóvizsgálat keretében 1998. decembere és 1999. decembere között ellenőrzést végzett három kiképzőközpontban (Kalocsa kétszer, Tapolca és Szombathely), valamint a hivatal Bács-Kiskun Megyei munkalátogatása során a kecskeméti az 59. Szentgyörgyi Dezső Harcászati Repülőezrednél. A helyszíni tapasztalatok birtokában személyesen egyeztettek a Honvéd Vezérkar logisztikai főigazgatójával, és a vizsgálati jelentés számos visszásságot állapított meg.

Az élelmezési ellátás – a sorkatonák általános véleménye szerint – kevés és rossz, a katonák úgy nyilatkoztak, hogy a laktanyai ellátás keretében kapott élelem kiegészítésre szorul. Kérdésre elmondták, hogy friss zöldséget és gyümölcsöt csak elvétve, és inkább csak a nyári időszakban kapnak. A meghallgatott parancsnokok és a logisztikai vezetők ezt megerősítették. Általános problémaként jelentkeznek a fűtés- és a melegvízellátás hiányosságai és a tisztálkodási lehetőségek szűkössége.

Egy századra általában 2-4 zuhanyozó jut, sok esetben azonban azok többsége nem működik. Kecskeméten jártunk olyan épületekben is, ahol egy századszinten csupán két mosdó és egy WC működött, a többi el volt dugulva, illetve hiányoztak a csapok. A vizesblokkok piszkosak voltak, padlózatukat szennyes lé borította. Kalocsán és Tapolcán csak olyan rövid ideig van melegvíz, hogy abban csak néhányan tudnak fürdeni.

A központi fürdők sem jelentenek megoldást, mert a katonák oda is csak ritkán juthatnak el, télen pedig az elhelyezési körleten kívüli fürdés a megfázás veszélyével jár. Kalocsán és Tapolcán a fűtés is megoldatlan, olaj- illetve fatüzelésű kályhákkal fűtenek. Ezek általában naponta csak 17. és 21. óra között működhetnek, egyes hibás olajkályhák pedig ez idő alatt sem adnak elegendő meleget.

A sorkatonák egyenruházata gyakran kopott, néhány esetben rongyos volt, gyakori, hogy nem megfelelő méretű ruhát, illetve bakancsot kell viselniük. Több panasz érkezett a lábgombásodással kapcsolatban, amit a katonák arra vezetnek vissza, hogy a gyakran használtan kapott bakancsot nem fertőtlenítik megfelelően. A HVK logisztikai főigazgatója ezekre az észrevételekre elmondta, hogy azok oka sok esetben a helyi parancsnokok, a szolgálatvezetők és esetenként a katonák hanyagságában, igénytelenségében keresendő.

Az egyenruházattal kapcsolatos méretproblémákat a logisztikai főigazgató nagyrészt valósnak tartotta, azt azonban már ismét helyi problémának ítélte, ha egy katonának rongyos kabátban kell járnia. Kérdésre elmondta, hogy mivel a bakancs kihordási ideje 24 hónap, és a sorkatonai szolgálat pedig csak 9 hónapos, ezért természetes, hogy használt bakancsokat is kiadnak, de azokat az előírások szerint fertőtleníteni kell.

Valamennyi parancsnok megerősítette, hogy a rendelkezésükre álló létszámmal nagy nehézséget jelent az előírt őr-, ügyeleti-, illetve vagyonvédelmi szolgálatok teljesítése. Elismerték, hogy az adott körülmények között nem tudják maradéktalanul kiadni a törvényben előírt szabadidőt a sorkatonáknak. Általános tapasztalat, hogy nem adják ki a hétvégi szolgálatok után járó többlet-pihenőidőt, és hogy a katonákat pihenőidejük alatt is laktanyai munkavégzésre veszik igénybe.

Az összes meghallgatott sorkatonának az a tapasztalata, hogy a hétvégi eltávozásokat a parancsnokok jutalmazási, illetve informális fenyítési eszközként használják fel. A vizsgált intézmények parancsnokai erre tartalmilag elismerő nyilatkozatokat tettek. Ez a szabályozás és gyakorlat a panaszjog gyakorlását is gátolja.

A sorkatonák egybehangzóan elmondták: a panaszkodó katonának az a “jutalma”, hogy a hétvégén nem megy haza. A sorkatonákkal való beszélgetések alapján más jogok, így az orvoshoz való fordulás gyakorlása esetén is számíthat a katona ilyen informális retorzióra, amint azt az agyhártya-gyulladásos megbetegedések vizsgálata ügyében a kalocsai kiképzőközpont esetében megállapítottam.

Szombathelyen (ahol a bevonulást követő napokban jártunk) észleltük először, hogy az újonnan bevonult sorkatonákat – tudomásuk szerint – több hétig, a parancsnokuk szerint 1-2 hétig a szabadidejükben sem engedik a laktanyán belül mozogni, nem kereshetik fel a kantint sem, legfeljebb csak kísérettel és engedély alapján. A szombathelyi parancsnok nem tudta megmondani, hogy ez a korlátozás milyen jogszabályon alapul. Szerinte azért tűnik ez célszerűnek, mert a katonák nem ismerik a laktanyát, és eltévedhetnének.

Tapolcán, Szombathelyen és Kalocsán egyaránt személyesen észleltük, hogy a segélyhelyen fekvő katonákat munkavégzésre veszik igénybe. Szombathelyen a beteg katonák melegítőre felvett kabátban kukát vittek ki, másnap pedig az erős hóesésben nehéz edényekben az ebédet szállították. Tapolcán felmosást befejező beteget láttunk. A sorkatonák megkérdezésükkor elmondták, hogy ez szokásos jelenség a segélyhelyen, és ezt a Szombathelyen meghallgatott orvosok is megerősítették, bár hozzátették, hogy akinek az állapota tényleg indokolja az ágybanfekvést, azt nem dolgoztatják.

A rendelkezésre álló létszám és az ellátandó feladatok összhangjának hiánya a hivatásos állományt is sújtja. A hivatásosok egybehangzóan úgy nyilatkoztak, hogy a szolgálataik és a sok esetben rendszeres túlmunkájuk után, a törvény szerint járó szabadidőt vagy szabadnapokat nem tudják kivenni. A túlmunka kifizetése esetleges, a közvetlen parancsnokokon múlik, akik gyakran nem jelentik le a túlmunkát.

2000

OBH 214/2000.

Egy állampolgári bejelentés szerint a Magyar Honvédség Egészségügyi Szolgálatánál megszűnt a fertőző (infektológiai) osztály. Tekintettel arra, hogy a bejelentés alapján felmerült a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog sérelmének gyanúja, hivatalból vizsgálatot rendelt el az OBH. A MH fertőző osztályának megszüntetésére azért került sor, mert a Fővárosi Szent László Kórház felmondta a területén működő infektológiai osztály bérleti szerződését, és egyidejűleg vállalta, hogy szükség esetén valamennyi honvédségi igényjogosult beteget infektológiai szempontból ellát.

A polgári ellátó kapacitás túlterheltségét, valamint az adott járvány súlyát és földrajzi lokalizációját figyelembe véve a Magyar Honvédség Kecskeméti Repülőkórházában 1999. december 27-én a Magyar Honvédség infektológus főszakorvosának irányításával 35 ágyas infektológiai egységet állítottak fel, amely bekapcsolódott a honvédség meningitises, illetve meningitisgyanús betegek ellátásába.

A lakóhelyükön megbetegedett katonák ellátását a területileg illetékes fertőző osztályok végezték. A honvédség a járvány következtében egyetlen beteget sem veszített el. Megállapításra került, hogy valóban szükség van a Magyar Honvédség keretein belül fertőző osztályra, melynek létesítését a véglegesen kialakuló – jelenleg szervezés alatt álló – a NATO elvárásoknak is megfelelő Központi Honvéd Kórházban tervezi a tárca 2001-ben.

OBH 3649/2000.

Egy panaszos azért fordult az állampolgári jogok országgyűlési biztosához, mert a Fővárosi Ügyészségi Nyomozó Hivatalban a szigorúan titkossá minősített, ún. “megfigyelési” ügyben tanúként kihallgatták és az ügy minősítése miatt nem volt lehetősége arra, hogy a tanúvallomásában elhangzottakról szabadon beszélhessen. Emiatt tett panaszát az ügyészség nem bírálta el. Sérelmezte azt is, hogy kihallgatása hat órán keresztül, szünet nélkül tartott.

A Fővárosi Ügyészségi Nyomozó Hivatal a Tük.Nyom. 0015019/1999. számon hivatali visszaélés és más bűncselekmények miatt nyomozást rendelt el az ún. “megfigyelési” ügyben. Az ügyet szigorúan titkosnak minősítették, az eljárás a titkos ügykezelés szabályai szerint folyt. A fővárosi főügyész tájékoztatása szerint a nyomozás iratai szigorúan titkos minősítésének indokoltságát és szükségességét a Legfőbb Ügyészség állapította meg.

A kihallgatás kezdetén az eljáró ügyész figyelmeztette a panaszost a hamis tanúzás és a hamis vád törvényes következményeire, valamint arra, hogy a nyomozás a TÜK szabályok szerint folyik, az elhangzottak államtitkot képeznek. A panaszos szerint a tanúkihallgatás kezdetén az eljáró ügyész többször kijelentette, hogy a mentességre való figyelmeztetés szükségtelen, így ez nem is került jegyzőkönyvbe. A kihallgatás során az ügyész kérdései nem csak az ügyben gyanúsított személy tevékenységének tisztázására, hanem nagyrészt arra is irányultak, hogy a tanúnak milyen szerepe volt az ügyben.

A fővárosi főügyész a megkeresésre adott válaszában arról tájékoztatta az OBH-t, hogy a panaszos kihallgatása valóban hat órán keresztül tartott, de ezzel kapcsolatban a panaszos nem tett kifogást. Nem kérte a kihallgatás megszakítását sem étkezés, sem pihenés céljára. Ilyen kérelem esetén az ügyész a kihallgatást megszakította volna, hiszen az számára is megterhelő volt. A kihallgatásról hangfelvétel és jegyzőkönyv készült.

Az adott ügyben – ahol a panaszos szerint a kérdések nagy része az ő magánnyomozói megbízására, tevékenységére, az ezzel összefüggő anyagi ellenszolgáltatásra, az általa készített hangfelvételre irányult, és komolyan számolhatott felelősségének valamilyen szintű megállapításával – a mentességre történő előzetes figyelmeztetés és kioktatás különösen fontos lett volna.

Az eljáró ügyész – azzal, hogy a Be. kötelező előírása ellenére elmulasztotta a tanú figyelmeztetését – megsértette az eljárási szabályokat. A panaszos alkotmányos jogainak – elsősorban a tisztességes eljáráshoz való jognak – a sérelmét vagy veszélyeztetését a fentiek ellenére azért nem állapítottam meg, mert a panaszos foglalkozásánál fogva tájékozott volt eljárási jogai és lehetőségei érvényesítéséről.

Az államnak, a kormányzatnak, a nemzetbiztonságért felelős szervezeteknek és a közigazgatásnak alkotmányos jogállamban és demokratikus társadalomban is vannak titkai, vannak olyan adatok és tények, amelyek nyilvánosságra hozatala hátrányosan érinti, befolyásolja vagy veszélyezteti az állam külső vagy belső biztonságát, avagy szervezeteinek biztonságos működését.

A legfőbb ügyész a hatályos államtitokköri jegyzék alapján, konkrét mérlegelést követően minősítette államtitokká a vizsgált ügyben meglévő vagy beszerzett adatokat. A titkosítás azonban csak a törvényben meghatározott adatokra és nem a teljes ügyre vonatkozhat. A nyomozás egészének titkosítása sérti az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény előírásait, megnehezíti – különösen a védekezéshez való jog tekintetében – az eljárási garanciák érvényesülését, ezáltal veszélyezteti a jogállamiság lényegi elemének tekintett jogbiztonságot is. A titoktartalmat nélkülöző információk államtitokká, szolgálati titokká minősítése sérti mindazokat, akiket a hatóságok az állampolgári alapjogaikban ily módon korlátoznak.

A panaszos által tett tanúvallomás államtitokká nyilvánítása csak abban az esetben felelt meg a törvény előírásainak, ha korábban államtitoknak minősülő adatok jutottak a tudomására és ezekről tett vallomást. Amennyiben ilyen adatokról nem tudott és a kihallgatása során feltett kérdések sem tartalmaztak államtitoknak minősülő információkat, akkor a titoktartásra kötelezés jogszerűtlen volt és sértette a panaszos alkotmányos jogát a szabad véleménynyilvánításhoz.

OBH 5274/2000.

A korábbi vizsgálatokról készült jelenésekben tett ajánlások alapján a tűzszerész munkával összefüggésben új kormányrendeletet adtak ki. Eszerint megszűnt a sorkatonák tűzszerészként történő alkalmazása, az ilyen feladatokat kizárólag hivatásos katonák végzik, szerződéses katonák segítségével, akik többnyire gépjárművezetők. 2000. október 22-én délelőtt Budapesten a X. kerületben a Könyves Kálmán krt. és a Kőbányai út sarkán levő benzinkút közelében folyó építkezés területén egy fel nem robbant lőszert találtak.

A mentesítést végző 26 éves tűzszerész járőrparancsnok szállításhoz készítette elő a II. világháborús 82 milliméteres aknagránátot. Miután a rendőrség kiürítette a környéket és a járőrparancsnok fedezékbe küldte a társát, kézzel vitte be a gránátot a tárolóhelyiségbe, ahol ismeretlen okból bekövetkezett a robbanás és a tűzszerész életét vesztette. A baleset körülményeinek vizsgálatát a rendőrség azonnal megkezdte.

M. Sándor ezredes zászlóalj parancsnok közlése szerint a felrobbant 82 milliméteres MP 82-es gyújtókészülékkel szerelt szovjet mintájú aknagránátot legalább 55 évvel ezelőtt gyártották. Abban az időben ezeket a lőszereket sorozatban készítették és nem minden esetben tartották be a technológiai fegyelmet. Emiatt alkatrészek maradtak ki és ezáltal lehetségessé vált vegyi átalakulás a töltetben. Adott esetben védőfelszerelés sem akadályozhatta volna meg a halálos sérülések bekövetkezését. A vezérkari főnök a rendkívüli halálesetet munkabalesetnek minősítette.

A baleset után a zászlóalj parancsnoka azonnal intézkedésként elrendelte, hogy a tűzszerész járőrparancsnok csak az előtalált robbanószerek helyszíni megsemmisítését végezheti el, annak elmozdítása nélkül. Amennyiben ez a feladat más műszaki eljárást és rendszabályok bevezetését követeli, ezekre csak az ügyeletes tűzszerész parancsnok intézkedése után kerülhet sor. Ezzel a tűzszerész szakértő által korábban elvetendőnek javasolt helytelen metodikát megszüntették. A helyes gyakorlat szerint ugyanis az ilyen körülmények között talált és ilyen régen érintetlen lövedéket a helyszínen kell megsemmisíteni.

A tűzszerész szakértő megállapítása szerint a balesetben áldozatul esett járőrparancsnok tevékenységében hiányosságok és mulasztások nem fedezhetők fel. A mentesítést az 1997-ben kiadott és azóta hatályos MÜ/31. Tűzszerész Szakutasítás előírásai szerint akarta végrehajtani. Végül a szakértő arra az álláspontra jutott, hogy más személyt sem terhel felelősség a baleset bekövetkezése miatt. A szakértő megállapításait támasztja alá a BRFK V. Kerületi Rendőrkapitányság Rendkívüli Haláleseti Osztályának határozata, amely az ügyben lefolytatott államigazgatási eljárást zárta le.

Az előzményekre tekintettel az újabb halálos kimenetelű tűzszerész baleset miatt a zászlóalj laktanyájában az OBH helyszíni vizsgálatot is tartott. Ennek kapcsán meggyőződhetett azokról a kedvező változásokról, amelyek a korábbi vizsgálat után következtek be. Ugyanakkor több területen nem történt lényeges javulás.

Változatlan a hivatásos állománynál a létszámhiány és a szerződéses állománynál ez még jelentősebb. Nem történt meg a szükséges technikai fejlesztés, sem a gördülőtechnika, sem a híradástechnika terén. Nem áll rendelkezésre megfelelő biztonságos öltözet és a helyszíni robbantáshoz szükséges biztonsági berendezés. A nemzetközi, azon belül a NATO kapcsolatok hasznosítása egyelőre csak a tapasztalatcserére szorítkozik, de nem hasznosul a technikai fejlesztés gyorsításánál.

Folytatása következik: III. rész

A cikkhez ITT lehet hozzászólni. Ha tetszett, ne maradj le a következőről:

Ajánlott tartalom